független hírek, elemzések, publicisztikák
Publicisztika

Bukele rendje: amikor a biztonság ára a szabadság

Toroczkai László El Salvadort állította követendő példaként a parlamentben. A gyilkosságok száma valóban drámaian visszaesett, ám tömeges önkényes fogva tartás, kínzás, halálesetek és a jogállam felszámolása kísérte a fordulatot.

Szerző: Háttérgyár · 2026. 08. 01. 07:00

Toroczkai László parlamenti felszólalásában Nayib Bukele Salvadorját méltatta, azt az országot, amely néhány év alatt a világ egyik legveszélyesebb államából a nyugati félteke egyik legalacsonyabb emberölési mutatójával rendelkező helyévé vált. A változás valóban látványos. El Salvadorban 2015-ben még 105 gyilkosság jutott százezer lakosra, 2024-ben a hivatalos adat 1,9, 2025-ben 1,3 volt. Városrészek szabadultak fel a bandák uralma alól, visszaszorult a zsarolás, családok százezrei érezhették először úgy, hogy este is kiléphetnek az utcára. Ezt lesöpörni éppolyan hiba lenne, mint kritikátlanul követendő modellé emelni.

Toroczkai érveléséből az marad ki, hogy Bukele milyen államot épített fel a közbiztonsági fordulat közben. A 2022 márciusában kihirdetett szükségállapotot eredetileg átmeneti válasznak szánták egy véres hétvégére. Négy évvel később is érvényben van. Több mint kilencvenezer embert fogtak el, ami az ország lakosságának nagyjából másfél százaléka. Sokakat tetoválás, lakóhely, névtelen feljelentés vagy egy állítólagos bandataggal fennálló rokoni kapcsolat alapján vittek el. Bukele maga ismerte el, hogy legalább nyolcezer ártatlanul őrizetbe vett embert később szabadon engedtek. Az ő elveszett hónapjaikat, tönkrement állásukat, szétszakított családjukat semmilyen javuló statisztika nem adja vissza.

A fogvatartottak hosszú időre eltűnhetnek a hozzátartozók és az ügyvédek szeme elől. Emberi jogi szervezetek kínzásokról, verésekről, szexuális erőszakról, éheztetésről, gyógyszerek megtagadásáról és embertelen zsúfoltságról számoltak be. Legalább 500 halálesetet kötnek az őrizeti rendszerhez. A tömegperekben egyszerre több száz vádlott ügyét tárgyalják, miközben az egyéni felelősség bizonyítása és a valódi védekezés lehetősége gyakran puszta formasággá válik. El Salvador 2026-ban odáig jutott, hogy már tizenkét éves gyermekekre is életfogytiglani büntetést lehet kiszabni súlyos bűncselekményekért.

A különleges jogrend logikája közben kilépett a bandaháború keretei közül. A hatalom leváltotta a neki útjában álló alkotmánybírákat és főügyészt, lojális emberekkel töltötte fel az igazságszolgáltatást, Bukele pedig a korábbi alkotmányos tilalom ellenére újraválasztatta magát. Az elnöki cikluskorlátot azóta eltörölték, így 2027-ben harmadszor is indulhat. Jogvédők, környezetvédők és kormánykritikusok kerültek rács mögé, a független sajtót megfigyelés, fenyegetés és gazdasági nyomás sújtja. A bűnözők elleni rendkívüli felhatalmazásból egyetlen ember rendkívüli hatalma lett.

Ezért veszélyes a magyar párhuzam. El Salvadorban a bandák teljes városrészeket ellenőriztek, adót szedtek, gyerekeket toboroztak, és évente ezreket gyilkoltak meg. Magyarország közbiztonsági gondjai valósak, egyes településeken súlyosak, de sem méretükben, sem természetükben nem azonosak ezzel az állami szuverenitást fenyegető helyzettel. Aki mégis ugyanazt a gyógyszert ajánlja, félreteszi a diagnózist, és a korlátlan kényszer alkalmazásához keres látványos külföldi igazolást.

A salvadori minta átvétele azt jelentené, hogy a gyanú fontosabbá válik a bizonyítéknál, a rendőri lista a bírói ítéletnél, a származás, a lakóhely vagy a kapcsolatrendszer pedig elegendő lehet az ember szabadságának elvételéhez. Egy ilyen rendszerben először mindig azt ígérik, hogy csak a „nyilvánvaló bűnözőket” éri el a szigor. Később már a kellemetlen újságíró, a tiltakozó aktivista, a politikai ellenfél vagy az útban lévő helyi közösség is fenyegetéssé minősíthető. A szükségállam természetéből következik, hogy újabb veszélyeket kell találnia saját fennmaradásához.

Toroczkai megszólalása azért különösen aggasztó, mert a közbiztonság jogos társadalmi igényét összekapcsolja a jogállami garanciák lebecsülésével. Pedig a kettő nem egymás ellensége. A hatékony rendőrség, a gyors ügyészség, a működő bíróság, a tanúvédelem, a bűnözői vagyon elkobzása, a helyi szociális munka és az áldozatok támogatása együtt ad tartós eredményt. A tömeges bebörtönzés gyorsan termelhet látványos képeket, a tévesen elvitt emberek és a megfélemlített társadalom árát viszont évtizedekig fizeti az ország.

Bukele népszerűsége érthető egy olyan társadalomban, amelyet évtizedeken át terrorizáltak a bandák. Ettől még az általa kialakított rendszer nem válik magyar receptté. A politikus feladata az, hogy az állam a félelem kihasználása és a fékek eltörlése helyett törvényesen, pontosan és ellenőrizhetően lépjen fel. Toroczkai példaképe azt bizonyítja, milyen gyorsan lehet rendet teremteni, ha az állam többé nem köteles különbséget tenni bűnös és ártatlan között. Egy demokráciának éppen ezt az árat kell megtagadnia.