A külügyet is vissza kell foglalni a Fidesztől

A Fidesz nyilván önkényt és politikai tisztogatást fog emlegetni a 37 külképviselet-vezető hazarendelése miatt. Erre a vádra érdemes higgadtan válaszolni. Egy új kormánynak nincs joga minden diplomatát pártállás alapján lecserélni, és az sem volna előrelépés, ha a régi politikai kinevezettek helyére egyszerűen újak érkeznének. A nagykövet bizalmi tisztség, de diplomata is: szakmai tudás, nyelvismeret, helyismeret, tárgyalási rutin és ítélőképesség szükséges hozzá. Éppen ezért kell komolyan venni azt is, milyen állapotban hagyta maga után ezt a szakmát a Fidesz.

A probléma jóval korábban kezdődött, mint a mostani visszahívások. Szijjártó Péter 2014-ben már miniszterjelöltként azt hirdette, hogy a külpolitika fő feladata a magyar gazdasági érdekek érvényesítése. A klasszikus diplomáciát eszközzé fokozta le, az apparátus pedig egyre inkább a kormány politikai kommunikációjának külföldi végrehajtója lett. A nagykövetségek feladata sok esetben nem az volt, hogy értelmezzék a fogadó országot Budapest számára és Magyarországot a fogadó ország számára, hanem hogy megvédjék Orbán Viktor mindenkori álláspontját.

Ennek olykor már kínos formái voltak. 2013-ban a stockholmi magyar nagykövet telefonon tiltakozott a svéd közszolgálati televíziónál egy Magyarországról szóló riportfilm miatt. 2019-ben a ljubljanai magyar nagykövetség diplomáciai jegyzékben kérte a szlovén külügy segítségét, hogy a Mladina hetilap a jövőben ne közöljön az Orbán Viktort náci karlendítéssel ábrázolóhoz hasonló karikatúrát. A szlovén válasz helyretette Budapest szerepfelfogását: demokratikus államban a kormány nem utasítja a sajtót arra, milyen rajzot közölhet. 2020-ban pedig kiderült, hogy magyar külképviseleteket magyar újságírók külföldi útjainak, képzéseinek és szakmai kapcsolatainak figyelésére is mozgósítottak.

Miközben diplomaták szerkesztőségi mondatokon, karikatúrákon vagy kritikus nyilatkozatokon sértődtek meg, a magyar külpolitika valódi stratégiai kapcsolatai sorra romlottak. Lengyelországgal az orosz invázió után szakadt szét a korábban ünnepelt politikai barátság. Svédország NATO-csatlakozását Budapest hónapokig feltartotta, miközben Stockholmnak azt vetette a szemére, hogy bírálja a magyar jogállamiság állapotát. Az Egyesült Államokkal az Obama- és Biden-adminisztráció idején a kapcsolat látványosan lehűlt, a kormány pedig sokszor már belpolitikai ellenfélként beszélt Washingtonról. Németországgal, az ország legfontosabb gazdasági partnerével is állandósultak a politikai súrlódások.

Egészen más mérce működött kelet felé. Alekszej Navalnij orosz ellenzéki politikus börtönben bekövetkezett halálakor Orbán Viktor és Szijjártó Péter napokig hallgatott, miközben szinte egész Európa megszólalt. Magyarország 2021-ben blokkolta az Európai Unió Hongkong miatt Kínát bíráló közös nyilatkozatát. A kínai, orosz, azeri vagy közép-ázsiai jogsértések ritkán váltottak ki olyan harcias budapesti reakciót, amilyet egy nyugati újságcikk vagy miniszteri mondat könnyedén előidézett. Berlinnek, Stockholmnak vagy Brüsszelnek keményen vissza lehetett szólni, Moszkvával és Pekinggel szemben rendszerint előkerült a kölcsönös tisztelet szótára.

A személyzeti politika ugyanezt a leértékelődést tükrözte. A most hazarendeltek között van Csiszár Jenő milánói főkonzul, aki műsorvezetőként vált ismertté, Vitézy Zsófia, Orbán Viktor rokona, továbbá Szarka Gábor, az SZFE átalakításának egykori kancellárja és Nagy Gábor Tamás volt fideszes polgármester. Lehet köztük olyan, aki időközben megtanulta a szakmát és tisztességesen végezte a feladatát. A gond maga a rendszer volt: a diplomáciai pálya többé nem adott biztosítékot arra, hogy a fontos állomáshelyekre hosszú szakmai életút után lehet eljutni. A politikai kapcsolat, a kormányzati szolgálat vagy a lojalitás sokszor elegendő belépőnek bizonyult.

Ez a hivatás megalázása volt azokkal szemben is, akik évtizedeken át nyelveket tanultak, országokat ismertek meg, válságokat kezeltek, tárgyaltak és a háttérben építették Magyarország kapcsolatait. A jó diplomata sokszor éppen akkor hasznos, amikor nem ért egyet a politikai vezetéssel: elmondja, hogyan látják az országot kívülről, figyelmeztet a hibákra, és nem azt írja a jelentésbe, amit a miniszter hallani szeretne. Ha a külképviselet propagandaállomássá válik, ez a visszacsatolás megszűnik, a kormány pedig saját világmagyarázatának visszhangját hallja.

A mostani átalakítás ezért indokolt, de csak akkor lesz hiteles, ha nem bosszúhadjárat. Nem mindenki fideszes pártkatona, akit a Fidesz-kormány nevezett ki, és nem minden politikai előélet tesz valakit alkalmatlanná. Világos szakmai követelményekre, kiszámítható diplomata-életpályára és olyan kinevezésekre van szükség, amelyeknél a nyelvtudás, a külpolitikai tapasztalat és az adott ország ismerete többet ér a telefonszámoknál.

Magyarországnak Európában kell újra felépítenie a bizalmát. Ehhez kevés az, hogy a kormány más hangon beszél Brüsszelről, Varsóról, Berlinről vagy Párizsról. Olyan szolgálat kell, amely ismét szakmának tekinti önmagát, nem politikai jutalmazási rendszernek. A Fidesz 16 év alatt a diplomatát túl gyakran kormányzati szóvivővé, ideológiai őrszemmé vagy jól fizetett kinevezetté fokozta le. Ennek a korszaknak véget kell vetni. A diplomácia helyreállítása ugyanúgy része az állam újjáépítésének, mint a független intézményeké: szakértelem nélkül Magyarország hiába akar visszatérni Európa közepére, nem lesz, aki hitelesen képviselje ott.