A Fidesz jogai is próbára teszik az új rendszert

A Fidesznek kevés oka van erkölcsi felháborodást színlelni, amikor állami visszaélésekről, politikai adatkezelésről vagy a hatalom túlterjeszkedéséről esik szó. 16 év kormányzás után különösen visszás úgy beszélni az állami szervek féktelenségéről, mintha az előző korszakban éppen a Fidesz lett volna a jogállami önmérséklet legfőbb őre. A párt politikai rendszere hosszú időn át abból építkezett, hogy a közintézmények és a kormányzati érdek közötti határ elmosódott, a közpénz felhasználása sok esetben pártpolitikai célokat szolgált, a független ellenőrzés pedig egyre gyengébb lett.

Mindez azonban semmire sem ad felhatalmazást az új hatalomnak. A Legfőbb Ügyészség döntése ezért fontosabb annál, mint hogy technikai jogvitaként kezeljük. Az NKA-ügyben a kutatás törvényes volt, a nyomozás alapja fennáll, a mintegy 17 milliárd forintos támogatási ügyben továbbra is súlyos bűncselekmény gyanúját vizsgálják. A hatóság tehát jogszerűen kereshette a bizonyítékokat. A teljes szerverpark lefoglalása viszont túlment azon, amit az ügy feltárása indokolt. Olyan tagnyilvántartások, befizetési adatok és más személyes információk is a hatóság birtokába kerülhettek, amelyeknek semmi közük az eljáráshoz.

Ezen a ponton dől el, valóban rendszerváltás történt-e, vagy csak a szereplők cserélődtek le. A jogállam ugyanis akkor ér valamit, ha a szabályai azoknak is járnak, akiket a társadalom jelentős része joggal tart felelősnek az előző rendszer visszaéléseiért. A Fidesz nem azért jogosult tisztességes eljárásra, mert politikai múltja alapján kiérdemelte. Azért jogosult rá, mert az államnak nincs joga politikai rokonszenv szerint mérni az alapvető garanciákat.

Ez kényelmetlen gondolat, de nélkülözhetetlen. Könnyű volt jogállamot követelni akkor, amikor az Orbán-kormány ügyészségi, média- és intézményi fölénye ellen tiltakozott az ellenzék. Sokkal nehezebb ugyanezt az elvet akkor is komolyan venni, amikor a hatóság egy olyan pártnál hibázik, amely maga évekig relativizálta a jogállami bírálatokat. Pedig éppen ilyenkor válik láthatóvá, hogy az új rendszer valóban más alapokra épül-e.

Az NKA-ügy ettől még nem lesz kevésbé súlyos. A több mint ezer támogatási döntés, a 17 milliárd forintot meghaladó összeg és a felmerült vagyoni hátrány vizsgálata közérdek. Ha törvénysértés történt, a felelősöket el kell számoltatni. Ha pártpolitikai szempontok alapján osztottak közpénzt, azt fel kell tárni. Ha büntetőjogi felelősség állapítható meg, annak következménye kell legyen. Az elszámoltatás hitelességét viszont éppen az rombolná le, ha a bizonyítékokat olyan módszerrel gyűjtenék össze, amely később jogszerűen támadható.

A Fidesz számára persze csábító lesz mártírszerepet építeni az ügyészségi döntésből. Várhatóan azt fogja bizonygatni, hogy politikai üldözés zajlik ellene, és hogy a teljes államapparátust bosszúhadjáratra használják. Ez a narratíva azért lehet hatásos, mert minden eljárási hiba muníciót ad hozzá. Aki tehát valóban fel akarja tárni az Orbán-korszak korrupciós ügyeit, annak különösen szigorúan kell ragaszkodnia a szabályokhoz. Nem a Fidesz kedvéért, hanem azért, hogy a vizsgálatok eredményét később ne lehessen politikai megtorlásként lesöpörni.

A mostani ügyészségi döntés ebből a szempontból jó jel. Azt mutatja, hogy van olyan intézményi kontroll, amely képes kimondani: a nyomozás indokolt, a konkrét intézkedés egy része viszont jogsértő. Egy működő jogállam pontosan így néz ki. Nem minden hatósági döntés automatikusan helyes, és nem minden korrupciógyanú igazol minden eszközt. A jogszerű cél nem teszi jogszerűvé a korlátlan eszközhasználatot.

Az Orbán-rendszer egyik legsúlyosabb öröksége az volt, hogy a politikai táborok egy része lassan elvesztette hitét az intézmények pártatlanságában. Sokan úgy érezték, hogy a szabályok attól függnek, ki áll az eljárás egyik vagy másik oldalán. Ezt az örökséget nem lehet úgy felszámolni, hogy most ellenkező előjellel ismételjük meg ugyanazt a logikát. Az új hatalom akkor tud tartósan hiteles maradni, ha saját indulatait és saját politikai érdekeit is korlátok közé szorítja.

A Fideszt lehet és kell politikailag bírálni azért, amit az országgal, a közpénzekkel és az intézményi fékekkel tett. A gyanús ügyeket végig kell vinni, a felelősséget név szerint meg kell állapítani, a közvagyont pedig vissza kell szerezni, ahol erre jogszerű lehetőség van. Mindez akkor ér valamit, ha közben a büntetőeljárás szabályai sértetlenek maradnak.

A Fidesz jogainak védelme ezért nem a Fidesz felmentése. Éppen ellenkezőleg: annak a feltétele, hogy az esetleges felelősségét olyan rendszer állapítsa meg, amelynek döntéseit komolyan lehet venni. Magyarországnak most arra kell bizonyítékot szolgáltatnia, hogy a hatalom többé nem írhatja felül a szabályokat. Akkor sem, amikor azok éppen azokat védik, akik korábban maguk tették a legtöbbet azért, hogy ezek a szabályok meggyengüljenek.