Dízelért eladott elvek

Donald Trump kétségbeesésében újabb ajándékot adott Vlagyimir Putyinnak. Az orosz dízelre vonatkozó amerikai szankciók átmeneti feloldása geopolitikai szempontból egyenesen botrányos döntés, amely újabb súlyos kudarca a washingtoni külpolitikának. Az Egyesült Államok elnöke néhány héttel a november 3-i félidős választások előtt már arra is kész, hogy saját országa korábbi döntéseivel szembemenve segítse az Ukrajna ellen háborút folytató Oroszországot. Mindezt azért, hogy valamelyest csökkentse az amerikai benzinkutaknál tapasztalható árnyomást. De mit ér el vele? Trumpot eddig sem különösebben érdekelték a nemzetközi rend írott és íratlan szabályai. A mostani megállapodással azonban olyan határt lépett át, amelyet saját pártjának több politikusa is elfogadhatatlannak tart. Washington szeptemberben még az orosz energiaexport visszaszorítását célzó szankciós törvényt fogadott el, amelyet az elnök is aláírt. Most ugyanő megnyitja az amerikai piacot az orosz dízel előtt. Brian Fitzpatrick republikánus képviselő már kezdeményezte a megállapodás megakadályozását. Ronald Reagan örökségére hivatkozik, akinek politikájában Moszkva feltartóztatása alapvető jelentőségű volt. Trumpnak sikerült elérnie, hogy saját pártjában is felmerüljön: meddig lehet követni az elnököt ezen az úton? A megállapodás gazdasági értelme legalább ennyire kétséges. Putyin első lépésben több mint 300 ezer tonna dízel rendelkezésre bocsátását ígérte, amit további szállítmányok követnének. Csakhogy az Egyesült Államok naponta mintegy félmillió tonna dízelt és hasonló típusú üzemagyagot fogyaszt. A beígért első mennyiség így alig tizennégy órányi amerikai szükségletnek felel meg. Trump tehát komoly külpolitikai árat fizetett egy olyan gazdasági eredményért, amely a szakértők szerint aligha hozhat érzékelhető változást az amerikai üzemanyagárakban. Ráadásul ki és miként juttatja el az Egyesült Államokba az orosz dízelt? Az orosz olajipart hónapok óta súlyos ukrán támadások érik, több finomító kapacitása csökkent, az ország egyes térségeiben rendszeresek az üzemanyag-ellátási zavarok. Moszkva időnként maga is importra szorul. Vajon mit szólnak majd az orosz fogyasztók, ha azt látják, hogy miközben odahaza hiánycikk az üzemanyag, Putyin Amerikának szállít? A hárommillió tonnás további ígéret teljesülése ráadásul az orosz finomítók állapotától függ. A legnagyobb veszteség azonban diplomáciai. Trump az Irán elleni háborúja nyomán kialakult energiapiaci válságért egyre inkább Ukrajnát teszi felelőssé, mert Kijev támadja az orosz finomítókat. Sőt, már Volodimir Zelenszkij ukrán elnök leváltását követeli. Mindezt akkor, amikor amerikai megbízottjai Miamiban ukrán tárgyalópartnereikkel keresik a béke lehetőségét. Putyin eközben továbbra sem mutat hajlandóságot az érdemi béketárgyalások újrakezdésére. Miért is tenné, amikor úgy jut gazdasági könnyítéshez, hogy semmiféle engedményt nem kell tennie? A magas üzemanyagárak veszélyeztetik a republikánusok kongresszusi pozícióit, Trump pedig gyors eredményt szeretne felmutatni. Csakhogy beláthatatlan következményei lesznek annak, hogy külpolitikáját alárendeli a választási kampány érdekeinek. Washington szavahihetősége tovább csorbul, Moszkva pedig megerősítést kap abban, hogy az amerikai szankciók még a legfontosabb stratégiai kérdésekben is alku tárgyává válhat, ha a Fehér Ház szorult helyzetbe kerül. Trump olcsóbb dízelt kért Putyintól. Az orosz elnök viszont már megkapta, amit akart: diplomáciai elismerést és szankciós könnyítést. Egyúttal újabb éket vert Washington és Kijev közé. Az amerikai autósok aligha érzékelnek majd sokat a megállapodásból, a demokratikus világ annál többet: Trump Amerikájára már az eddigieknél is kevésbé lehet számítani, ha a nemzetközi rend alapvető értékei és a demokrácia megvédéséről van szó.