független hírek, elemzések, publicisztikák
Politika

Kína hadereje már az amerikai fölényt is kikezdheti a Csendes-óceánon

Az ausztrál Lowy Institute új jelentése szerint Kína a vártnál gyorsabban építi ki azt a katonai képességet, amellyel tartósan átrendezheti az indiai-csendes-óceáni térség erőviszonyait. Peking haditengerészete, rakétaereje, légiereje és kiberműveleti képességei már nem távoli fenyegetést jelentenek, hanem olyan nyomást, amelyhez Ausztráliának, az Egyesült Államoknak és szövetségeseiknek is alkalmazkodniuk kell.

2026. 06. 17. 06:10
Kína hadereje már az amerikai fölényt is kikezdheti a Csendes-óceánon

Történelmi jelentőségű katonai átrendeződés zajlik az indiai-csendes-óceáni térségben. Kína olyan ütemben fejleszti haderejét, amely már nem pusztán Tajvan, Japán vagy a Dél-kínai-tenger szempontjából fontos, hanem Ausztrália és az Egyesült Államok regionális mozgástere miatt is. Az ausztrál Lowy Institute friss elemzése szerint Peking célja nem egyszerű erődemonstráció: olyan első osztályú hadsereget akar létrehozni, amely technológiailag fejlett ellenfelekkel szemben is képes háborút vívni és győzni.

A jelentés szerzői, Sam Roggeveen és David Vallance abból indulnak ki, hogy Kína katonai felemelkedése már most gyengíti az Egyesült Államok térségbeli fölényét. A változás egyik leglátványosabb eleme a kínai hadiipar mérete. Az ország jelenleg is nagy számban gyárt korszerű harci repülőgépeket, fejleszti nehézbombázóit, és olyan hajóépítési kapacitással rendelkezik, amely messze meghaladja az amerikai ipar teljesítményét. Ez azért különösen fontos, mert a modern hadviselésben nem pusztán az számít, kinek van erősebb fegyvere, hanem az is, ki tud gyorsabban pótolni hajókat, rakétákat, repülőgépeket és lőszert egy hosszabb konfliktusban.

A kínai védelmi költségvetés hivatalosan évi 231 milliárd dollár körül van, de a nyugati elemzők szerint ez erősen alulbecsült adat lehet. Ha beleszámítják a kutatás-fejlesztést, a külföldi beszerzéseket, a veteránellátást és a félkatonai szervezetek kiadásait, a Lowy Institute már több mint 540 milliárd dolláros tényleges katonai ráfordítással számol. A jelentés szerint 2035-re ez reálértéken csaknem ezermilliárd dollárra nőhet. Ez már olyan nagyságrend, amely hosszabb távon az amerikai stratégiai tervezést is alapvetően befolyásolja.

Különösen gyorsan bővül Kína rakétaarzenálja. Az ország 2016-ban még alig rendelkezett közepes hatótávolságú ballisztikus rakétákkal, 2035-re viszont több mint ezer ilyen fegyver állhat hadrendben. Ezek a rendszerek 4000–8000 kilométeres távolságon belül képesek célpontokat fenyegetni, vagyis messze túlmutatnak a közvetlen kínai partvidéken. A DF-27-es rakéta, amelynek hatótávolságát 5000–8000 kilométer közé teszik, már most aggodalmat kelt a nyugati katonai tervezőkben. A Pentagon szerint Peking akár hagyományos robbanófejjel felszerelt interkontinentális rakéták fejlesztésén is dolgozhat.

A tengeren hasonló a kép. Kína 2025 végén állította szolgálatba harmadik repülőgép-hordozóját, a Fujiant, és már épülhet a következő, atommeghajtású hordozó. Amerikai becslések szerint 2035-re a kínai haditengerészet akár kilenc repülőgép-hordozóval is rendelkezhet, amivel az Egyesült Államok után a világ második legnagyobb hordozóflottáját állíthatná hadrendbe. Emellett több tucat romboló és korvett kerülhet a flottába, miközben a tengeralattjáró-építés is felgyorsul. A Bohai hajógyár a következő években évente több új tengeralattjárót is gyárthat, köztük atommeghajtású támadó tengeralattjárókat.

Peking közben nem korlátozza stratégiáját a fegyverrendszerekre. Legalább 2018 óta keresi annak lehetőségét, hogy csendes-óceáni államokban katonai támaszpontokhoz jusson. A Salamon-szigetekkel 2022-ben kötött biztonsági megállapodás tartalma máig nem nyilvános, ami önmagában is jelzi, mennyire érzékeny kérdésről van szó. A Dél-kínai-tengeren mesterséges szigetek, repülőterek és katonai létesítmények épültek, a Mischief-, Fiery Cross- és Subi-zátony pedig már régóta a kínai katonai jelenlét jelképe. A legfrissebb műholdas felvételek újabb feltöltött területet mutatnak az Antelope-zátony közelében, ami arra utal, hogy Peking folytatja a térség fizikai átalakítását.

Ausztrália számára mindez különösen komoly figyelmeztetés. A kínai H-6-os bombázók hatótávolsága önmagában is jelentős, de minden újabb előretolt bázis más stratégiai helyzetet teremt. A Lowy Institute szerint Kína már most képes lehet arra, hogy az indonéziai szorosokon keresztül nyomást gyakoroljon Ausztrália tengeri kereskedelmére, veszélyeztesse a tengeralatti kommunikációs kábeleket, és kiberműveletekkel bénítson meg kritikus rendszereket. Ezek a fenyegetések kevésbé látványosak, mint egy repülőgép-hordozó vagy rakétafelvonulás, de egy modern gazdaság működését gyorsan megrendíthetik.

A tengeralatti adatkábelek sebezhetősége Európában is egyre nyilvánvalóbb kérdés. Az Északi- és a Balti-tenger térségében történt incidensek megmutatták, hogy a globális kommunikációs infrastruktúra viszonylag könnyen célponttá válhat. A nemzetközi adatforgalom túlnyomó része ilyen kábeleken halad, a nyomvonalak pedig sok esetben nyilvánosan ismertek. Egy nagyhatalmi konfliktusban ezek éppúgy stratégiai célpontok lehetnek, mint a kikötők, repülőterek vagy energiahálózatok.

A kínai kiberfenyegetés miatt a nyugati titkosszolgálatok is egyre gyakrabban figyelmeztetnek. Az Egyesült Államokban feltárt kampányok azt mutatják, hogy kínai hackercsoportok mélyen bejuthatnak kommunikációs, egészségügyi és energiaellátási rendszerekbe. Az ilyen műveletek célja sokszor nem az azonnali rombolás, inkább a hozzáférés előkészítése egy későbbi válság vagy fegyveres konfliktus idejére.

A katonai versenyhez technológiai rivalizálás is társul. A mesterséges intelligencia, az autonóm fegyverrendszerek, a hiperszonikus technológia és a kiberhadviselés területén Kína arra törekszik, hogy csökkentse függőségét a Nyugattól, közben más országokat tegyen függővé saját technológiáitól. A Lowy Institute szerint ez a folyamat már most strukturális nyomást gyakorol a térség államaira, amelyeknek egyre nehezebb úgy egyensúlyozniuk Washington és Peking között, hogy közben saját biztonságukat is megőrizzék.

A jelentés egyik legfontosabb üzenete az, hogy a katonai képességek hosszú évek alatt épülnek fel, a politikai szándékok viszont gyorsan változhatnak. Ezért a kínai haderő bővülése akkor is stratégiai kihívás, ha Peking ma óvatosan bánik a nyílt katonai konfrontációval. Ausztrália, az Egyesült Államok és szövetségeseik számára a kérdés már nem az, hogy Kína egyszer majd katonai nagyhatalommá válik-e. A kérdés inkább az, miként lehet alkalmazkodni ahhoz, hogy ez a folyamat a jelek szerint már javában zajlik.