Vance béketerve már az első lépésnél elakadt

JD Vance már úton lehetett volna Svájc felé, amikor az iráni háború lezárásáról szóló amerikai–iráni tárgyalások első fordulóját váratlanul lefújták, illetve elhalasztották. Az amerikai alelnök és kísérete készen állt az indulásra, a Bürgenstock luxusszállóban, a Luzerni-tó fölött pedig már a technikai egyeztetések kezdetére készültek. A diplomáciai menetrend azonban az utolsó pillanatban megbicsaklott, és ezzel Vance is nehéz helyzetbe került.

Az ügy azért különösen kényes számára, mert a Trump-kormányzaton belül ő volt az egyik legfontosabb támogatója annak, hogy a háborút tárgyalásos úton próbálják lezárni. Donald Trump a rá jellemző, félig tréfás, félig fenyegető stílusban már előre kijelölte a felelőst is: ha a megállapodás sikeres lesz, az érdem az övé, ha elbukik, Vance viszi el a balhét. Ez a mondat Washingtonban sokkal több egyszerű kiszólásnál. A republikánus kormányzaton belül nyílt törésvonal húzódik azok között, akik továbbra is az amerikai katonai erő alkalmazását tartják a külpolitika természetes eszközének, és azok között, akik Trump választási ígéreteinek megfelelően véget vetnének a távoli háborúknak.

Vance eredetileg az utóbbi táborhoz kötötte magát. A MAGA-mozgalom egyik fontos üzenete éppen az volt, hogy az Egyesült Államoknak fel kell hagynia a végtelen külföldi beavatkozásokkal. Csakhogy Trump második elnöksége alatt a gyakorlat ettől jóval keményebb lett: az iráni háborúk, a Venezuela elleni különleges művelet, a Kubával szembeni fenyegetések és a Grönlanddal kapcsolatos nyers amerikai követelések mind azt mutatják, hogy az elnök kész használni az erőt, ha politikailag hasznosnak látja.

Ebben a környezetben Vance számára az iráni megállapodás lehetett volna a nagy külpolitikai áttörés. Ha sikerül a 60 napra meghosszabbított tűzszünetből végleges rendezést formálni, az alelnök úgy jelenhetne meg a republikánus tábor előtt, mint aki háborút zárt le, miközben nem engedte teljesen háttérbe szorulni az amerikai erőpolitika szempontjait. Ez a 2028-as elnökjelöltségi esélyei miatt is fontos. Ha viszont a folyamat szétesik, könnyen ő válhat a kudarc jelképévé.

A megállapodás már most ingatag alapokon áll. Washington és Teherán ugyan aláírta a keretalkut, de a részletek nagy része nyitva maradt. Az iráni fél előbb látni akarja, hogy az Egyesült Államok valóban megkezdi-e a vállalások teljesítését. Teheránban azt is jelezték, hogy az iráni küldöttség genfi utazása nem tekinthető automatikusnak. Modschtaba Chamenei, Irán legfőbb vallási és politikai vezetője csak fenntartásokkal hagyta jóvá az egyezséget, és máris jelezte: ha Washington túlzott követelésekkel áll elő, az iráni vezetésnek nem szabad engednie.

A felelőskijelölés Teheránban is elkezdődött. Chamenei üzenete szerint Masszúd Peszeskján elnök, a Nemzetbiztonsági Tanács vezetőjeként, személyesen felelős az iráni érdekek védelméért. Ez azt jelzi, hogy az iráni vezetés is kész arra az eshetőségre, hogy a tárgyalások elbuknak, és előre megnevezi, kinek kell majd magyarázatot adnia a belpolitikai közönségnek.

Közben Izrael is komoly kockázati tényező maradt. A Netanjahu-kormány nem részese az amerikai–iráni megállapodásnak, és nem is érzi magát kötve hozzá. Az izraeli hadsereg az elmúlt napokban ismét libanoni Hezbollah-célpontokat támadott, ami Washington szerint veszélybe sodorhatja a Teheránnal folytatott egyeztetéseket. Vance ezért szokatlanul élesen üzent az izraeli bírálóknak: szerinte Izraelnek nem lenne bölcs dolog támadnia azt az egyetlen nagyhatalmi szövetségest, amelyre még biztosan számíthat.

Ez a mondat jól mutatja, mennyire feszült lett a viszony Washington és Jeruzsálem között. Trump továbbra is Izrael legfontosabb védelmezőjeként beszél magáról, de az amerikai kormány most azt várja el Netanjahutól, hogy ne robbantsa fel a nehezen összehozott iráni rendezést. Izrael viszont attól tart, hogy az egyezség túl sok mozgásteret hag Teheránnak, és nem kezeli elég keményen az iráni rakétaprogramot, a regionális szövetségesi hálózatot és a nukleáris kérdés hosszú távú kockázatait.

A svájci halasztás ezért több egyszerű diplomáciai zökkenőnél. Azt mutatja, hogy a keretmegállapodás politikailag minden oldalon támadható. Trump sikertörténetet akar belőle, Vance politikai tőkét remél, Irán garanciákat követel, Izrael biztonsági fenyegetést lát benne, a washingtoni keményvonalasok pedig attól tartanak, hogy az Egyesült Államok túl korán enged. A tárgyalások még elindulhatnak a hétvégén, de már az első napokban világossá vált: ez a békefolyamat nem a ceremónián, hanem a részleteken bukhat el.