Magyar Péter nekimegy a régi rendszernek

Magyar Péter hétfőn nem egyszerűen újabb politikai csatát nyitott, hanem megpróbálta egyetlen nagy történetté rendezni a Tisza-kormány első heteinek legfontosabb konfliktusait. Sulyok Tamás eltávolítása, a közjogi tisztségviselők ügye, a vagyonvisszaszerzési hivatal felállítása, az Orbán-korszak gazdasági hálózatainak feltárása és az őszi alkotmányozási folyamat meghirdetése mostantól nem különálló ügyekként jelennek meg, hanem egy átfogó politikai művelet részeként. A kormányfő ezt nevezte „Tisztítótűz” műveletnek. A név szándékosan erős. Nem technikai jogszabálycsomagot, nem hivatali reformot, nem aprólékos államigazgatási korrekciót sugall, hanem korszakhatárt. Magyar azt akarja üzenni: ami most történik, az nem kormányzati karbantartás, hanem a régi rendszer maradványainak felszámolása. Ez politikailag érthető. A Tisza választói nem pusztán jobb kormányzást vártak, hanem következményeket is. Azt, hogy ne maradjanak érintetlenül azok az intézményi, gazdasági és közjogi szerkezetek, amelyeket a Fidesz tizenhat év alatt épített ki. A hatalomváltás után ugyanis hamar láthatóvá vált: Orbán Viktor elveszítette ugyan a kormányt, de az Orbán-rendszer nem tűnt el automatikusan az államból. Maradt köztársasági elnök, maradtak hosszú mandátumú közjogi tisztségviselők, maradtak alapítványi vagyonok, koncessziók, állami szerződések, intézményi lojalitások és gazdasági hálózatok. A Fidesz veresége tehát csak az első lépés volt. A valódi kérdés az, hogy az új kormány hogyan nyúl hozzá ahhoz a rendszerhez, amely a választási eredmény után is tovább él.

A Sulyok-ügy csak az első fejezet

Sulyok Tamás eltávolításának terve azért vált a közjogi küzdelem jelképévé, mert a köztársasági elnöki hivatal a magyar államszervezet egyik leglátványosabb posztja. Sulyok formálisan a nemzet egységét testesíti meg, politikailag azonban sokak szemében az előző korszak egyik utolsó magas közjogi embere maradt. Magyar Péter számára ezért Sulyok ügye nem csupán személyi kérdés. A Tisza-kormány azt akarja bizonyítani, hogy nem engedi az előző rendszer képviselőinek, hogy közjogi pozíciókból fékezzék az új kormány programját. A kormányfő logikája szerint a köztársasági elnöknek nem lehet olyan szerepe, hogy egy választáson kétharmados felhatalmazást szerzett új többség reformjainak akadályává váljon. Csakhogy a közjogi pozíciók éppen azért léteznek, hogy ne minden a pillanatnyi többség akaratától függjön. Ezért kényes Sulyok eltávolítása. Politikailag lehet erős érv, hogy az államfő elveszítette a közbizalom jelentős részét, és az előző rendszerhez kötődik. Jogállami szempontból viszont veszélyes, ha az Alaptörvény módosítása konkrét személyek mandátumának megszüntetésére szolgál. Ez a Tisztítótűz első dilemmája: hogyan lehet lebontani a bebetonozott Fidesz-örökséget anélkül, hogy az új hatalom maga is személyre szabott alkotmányozásba csússzon? A vagyonvisszaszerzés a legnépszerűbb, de legkockázatosabb ügy A művelet másik nagy eleme a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatal létrehozása. Ez lehet a Tisza-kormány legnépszerűbb intézkedése, mert a választók jelentős része régóta várja, hogy valaki végre választ adjon az elmúlt évek gazdagodási történeteire, állami megrendeléseire, alapítványi vagyonjuttatásaira és koncessziós konstrukcióira. A közvagyon visszaszerzésének ígérete erős politikai üzenet: nem lehet következmények nélkül magánvagyonná alakítani azt, ami közpénzből épült fel. A Fidesz-korszak egyik legnagyobb erkölcsi problémája éppen az volt, hogy az állam és a kormányközeli gazdasági elit között elmosódott a határ. Aki ezt nem vizsgálja felül, az lényegében elfogadja a régi rendszer egyik alapját. De a vagyonvisszaszerzés csak akkor lesz hiteles, ha bizonyítékokon, bíróság előtt is megvédhető eljárásokon és világos jogi garanciákon alapul. Ha politikai listákból indul ki, ha előbb mond ítéletet, és csak utána keres hozzá jogi formát, akkor a Fidesz azonnal megtalálja a védekezési nyelvet: politikai bosszút, vagyonelkobzást, jogbizonytalanságot és új önkényt fog emlegetni. Magyar Péternek ezért ebben az ügyben egyszerre kell keménynek és önkorlátozónak lennie. Keménynek, mert valódi elszámoltatás nélkül a Tisza egyik legfontosabb ígérete üres maradna. Önkorlátozónak, mert ha az új hivatal túl nagy, túl ellenőrizetlen és túl közvetlenül politikai irányítás alá kerül, akkor éppen azt a bizalmat rombolja le, amelyre a kormánynak szüksége lenne. A vagyonvisszaszerzés nem válhat a NER tükörképévé. Nem elég más célra használni ugyanazt a hatalmi logikát. A kérdés az, hogy az új kormány képes-e olyan intézményt létrehozni, amelynek döntéseit nemcsak a saját tábora, hanem később a bíróságok és a nemzetközi partnerek előtt is meg lehet védeni.

Alkotmányozás: esély és veszély egyszerre

Magyar Péter azt is jelezte, hogy ősszel szélesebb alkotmányozási folyamat indulhat. Ez önmagában logikus következménye a hatalomváltásnak. A 2010 utáni rendszer egyik központi eleme az Alaptörvény volt, amelyet a Fidesz saját politikai korszakának közjogi alapjaként használt. Ha a Tisza valóban új rendszert akar, előbb-utóbb szembe kell néznie azzal, hogy milyen alkotmányos keretet kíván adni az országnak. Az alkotmányozás azonban nem lehet puszta politikai győzelmi menet. Egy új alkotmány csak akkor lehet hiteles, ha nem a pillanatnyi kétharmad akaratát rögzíti, hanem szélesebb társadalmi és politikai legitimációt keres. Magyarország éppen azért jutott közjogi bizalmi válságba, mert az előző rendszer az alkotmányt a politikai erő demonstrációjának tekintette. Ha az új többség ugyanezt teszi, csak ellenkező előjellel, akkor nem új korszak kezdődik, hanem a régi módszer folytatódik más szereplőkkel. A társadalmi bevonás, a nyilvános vita, az ellenzéki részvétel, a szakmai egyeztetés és a végső népszavazás ezért nem dekoráció, hanem a folyamat lényege. Ha ezek valódiak, az alkotmányozás helyreállíthat valamit abból, amit az Orbán-korszak elvett: a közös szabályokba vetett bizalmat. Ha csak színpadias elemek, akkor az új alkotmány is pártalkotmány marad.

A Fidesz védekezése kiszámítható, de nem hatástalan

A Fidesz várhatóan önkényt, leszámolást és jogállami rombolást fog emlegetni. Ez részben védekező reflex, részben politikai stratégia. A volt kormánypárt pontosan tudja, hogy az új kormány akkor kerül a legnehezebb helyzetbe, ha saját jogállami ígéretei és gyors cselekvési kényszere közé szorul. A Fidesznek nincs könnyű dolga, mert nehéz hitelesen az alkotmányosság védelmezőjeként fellépnie azok után, hogy éveken át saját politikai igényeihez igazította a közjogi rendszert. Mégis hiba lenne lebecsülni az érveit. A jogállami aggály akkor is lehet jogos, ha olyan politikai oldal mondja ki, amely korábban maga is hozzájárult a probléma kialakulásához. A Tisza-kormánynak ezért nem elég azt mondania, hogy a Fidesznek nincs erkölcsi alapja tiltakozni. Lehet, hogy nincs. De az új rendszer hitelessége nem a Fidesz erkölcsi állapotán múlik, hanem a saját eljárásain. A kérdés nem az, hogy Orbánék mit tettek volna hasonló helyzetben. A kérdés az, hogy Magyar Péterék mást tesznek-e.

A gyorsaság ára

A Tisztítótűz művelet legnagyobb kockázata a tempó. A választók gyors eredményt várnak, a kormány politikai lendületben van, a Fidesz még keresi ellenzéki szerepét, a parlamenti kétharmad pedig ritka lehetőséget ad a mély átalakításra. Ilyenkor nagy a kísértés, hogy mindent egyszerre, gyorsan és visszafordíthatatlanul intézzenek el. De az állam nem kampány. A jogszabályok nem Facebook-posztok. Egy közjogi rendszer átalakítása nemcsak politikai akaratot, hanem pontos intézményi tervezést igényel. Minden rosszul megírt szabály későbbi válság alapja lehet. Minden túl széles hatáskör visszaüthet. Minden személyre szabott rendelkezés precedenst teremt egy következő többségnek. A gyorsaság tehát egyszerre erény és veszély. Erény, mert a régi rendszer bebetonozott elemei ellen nem lehet végtelenül óvatosan haladni. Veszély, mert a túl gyors hatalmi átrendezés könnyen azt az érzést keltheti, hogy nem jogállami helyreállítás, hanem politikai gyorsítás zajlik. Most dől el, miben különbözik az új rendszer Magyar Péter hétfői bejelentése ezért fordulópont lehet. A Tisztítótűz művelet megmutathatja, hogy a Tisza-kormány valóban képes hozzányúlni az Orbán-korszak legkeményebb örökségéhez: a közjogi bebetonozottsághoz, a közvagyon körüli hálózatokhoz, az állam és a párt összenövéséhez. Ez valódi történelmi feladat. De éppen ezért nem mindegy, milyen eszközökkel hajtják végre. Az Orbán-rendszer lebontása nem lehet az Orbán-rendszer módszereinek átvétele. A közvagyon visszaszerzése nem válhat politikai vagyonvadászattá. A közjogi tisztítás nem válhat személyre szabott alkotmányozássá. Az alkotmányozás nem lehet a kétharmad önünneplése. A Tisztítótűz akkor lehet valódi korszakhatár, ha nemcsak megtisztítani akar, hanem szabályokat is teremt arra, hogy hasonló rendszer többé ne épülhessen fel. Ha csak elégeti a régit, de nem épít helyette ellenőrizhetőbb, átláthatóbb, önkorlátozóbb államot, akkor a lángok után nem új rend marad, hanem újabb bizalmi válság. Magyar Péter most nekimegy a régi rendszernek. A kérdés az, hogy közben sikerül-e elkerülnie a régi rendszer legnagyobb csapdáját: azt a hitet, hogy a jó cél önmagában igazolja a túl nagy hatalmat.