Magyar Péter számára csak most kezdődik a neheze

Az osztrák konzervatív lap Oliver Grimm tudósításában arra hívja fel a figyelmet, hogy összesen 16,4 milliárd euróról van szó, részben a koronavírus utáni helyreállítási alapból, részben a kohéziós forrásokból. Ezeket azért fagyasztották be, mert az Orbán Viktor vezette korábbi kormány nem teljesítette a jogállamisággal és a korrupció elleni fellépéssel kapcsolatos brüsszeli elvárásokat.

A Die Presse megszólaltatta Cseres Kati jogprofesszort, az Amszterdami Egyetem Amsterdam Centre for European Law and Governance kutatóját, aki a múlt héten Magyarországon tájékozódott az új kormány reformmunkájáról. Cseres szerint Magyar Péter csapata láthatóan nagyon komolyan veszi a feladatot, és ezen a nyáron aligha lesz idejük pihenésre. A jogprofesszor mégis azt tartja a legfontosabb kérdésnek, milyen árat fizet az ország ezért a nagy sietségért.

A lap felidézi, hogy az Európai Bizottság már Magyar választási győzelme után, még a május 9-i eskütétel előtt lényegében bizalmat szavazott az új vezetésnek. A kormánynak ugyanakkor minden szükséges jogszabályt el kell fogadtatnia és hatályba kell léptetnie augusztus végéig. A Die Presse szerint Magyar helyzete ebből a szempontból könnyebb, mint a lengyel Donald Tuské, mert pártjának megvan a kétharmados parlamenti többsége, így a Fidesz már nem tudja intézményesen megakadályozni a jogállamisági csomag elfogadását.

Cseres Kati aggodalma mégis az, hogy Brüsszel túl erősen a formai teljesítésre figyelhet. Szerinte fennáll a veszélye annak, hogy a Bizottság kipipálandó feladatlistaként kezeli a jogállamisági reformokat, miközben egy valódi demokratikus fordulat ennél sokkal mélyebb átalakítást igényelne. A jogprofesszor úgy látja, augusztus végéig legfeljebb a szükséges papírmunka végezhető el, az Orbán-rendszer tizenhat év alatt kiépített állami szerkezetének tényleges átalakítása ennél jóval hosszabb folyamat.

A Die Presse cikke külön hangsúlyt helyez a médiarendszer kérdésére. Cseres szerint az Európai Bizottság legutóbbi jogállamisági jelentése is azt mutatja, hogy Brüsszel elsősorban befektetői bizalomról, kiszámíthatóságról és gazdasági jogbiztonságról beszél, miközben a demokratikus jogállam ennél többet jelent. A magyar médiapiac pluralizmusának helyreállítása például nem tartozik azok közé a feltételek közé, amelyek közvetlenül szükségesek az uniós pénzek felszabadításához.

A jogprofesszor szerint Magyar Péter csapatának egyelőre nincs átfogó terve arra, miként lehetne valóban szabadabb és sokszínűbb médiakörnyezetet teremteni. A kormány figyelme elsősorban a közmédia átalakítására irányul, ám Cseres ezt sem tartja problémamentesnek. Különösen Márton Melléthei-Barna szerepét emeli ki, aki Magyar Péter sógoraként eredetileg igazságügyi miniszter lett volna, de a nepotizmus vádjának elkerülése érdekében visszalépett. A parlamentben azonban továbbra is központi szereplője a jogállamisági ügyeknek.

A Die Presse szerint éppen ő terjesztette elő a közmédia reformjáról szóló javaslatot. Cseres Kati szerint ez demokratikus szempontból kényes megoldás. Ha a javaslat kormány-előterjesztésként érkezett volna, akkor szélesebb társadalmi egyeztetés, civil részvétel és nyilvános vita kísérhette volna. Mivel viszont egyéni képviselői indítványként kerül a parlament elé, a folyamat külső szereplők bevonása nélkül is végigvihető.

Az osztrák lap összegzése szerint Magyar Péter gyors politikai sikere után most következik a nehezebb szakasz. A kérdés már nem az, hogy az új kormány képes-e gyorsan törvényeket elfogadni, mivel ehhez megvan a parlamenti ereje. A tét inkább az, hogy a jogállamiság helyreállítása valódi társadalmi és intézményi átalakulást hoz-e, vagy az uniós pénzek megszerzése érdekében elsősorban határidőre teljesített jogszabálycsomaggá válik.