Magyar ostromolja Orbán médiavárát

A Le Figaro budapesti tudósítója, Albert Kornél a magyar médiarendszer átalakításáról közölt részletes írást, amely egyszerre mutatja be a közmédia elleni kormányzati fellépést és a Fideszhez kötődő magánsajtó gyors megrendülését. A francia konzervatív lap szerint Magyar Péter a választási győzelem után a nyilvánosság egyik legkényesebb területén nyitott frontot: azon a pályán, amely Orbán Viktor tizenhat éves hatalmának egyik legfontosabb tartóoszlopa volt.

A cikk nyitójelenete sokat elmond a hangulatról. Magyar Péter három nappal a Tisza április 12-i parlamenti győzelme után ült be az M1 stúdiójába, és azzal kezdte, hogy másfél év telt el az előző meghívása óta. A Le Figaro felidézi, hogy a kampány alatt a közmédia nem adott neki valódi megszólalási lehetőséget, miközben a korábbi választásokon az ellenzéki jelöltek is legfeljebb néhány perces műsoridőhöz jutottak. Magyar a francia lap beszámolója szerint az adásban azt mondta: a közmédia őt és a családját is támadta, a gyermekeihez fűződő viszonyáról is valótlan állításokat terjesztett, majd jelezte, hogy a lépés célja nem személyes bosszú, hanem kampányígéret teljesítése.

A Le Figaro szerint a keddi parlamenti döntés ennek a politikai ígéretnek az első nagy törvényhozási formája. Az Országgyűlés 145 igen és 39 nem szavazattal fogadta el a médiaszabályozás módosítását, tartózkodás nélkül. A javaslatot a Tisza képviselői terjesztették elő, a Mi Hazánk is támogatta, a Fidesz ellenezte. A lap idézi Magyar Péter azonnali reakcióját is, amely szerint a fideszes képviselők ismét elárulták hazájukat. Ez a megfogalmazás is jelzi, hogy a közmédia ügye a kormány narratívájában nem szakpolitikai javításként jelenik meg, hanem a korábbi rendszer morális és politikai elszámoltatásának részeként.

A módosítás központi eleme az MTVA felszámolása. A francia lap emlékeztet arra, hogy a 2011-ben létrehozott szervezet az összes közmédiumot egyetlen struktúrába vonta össze, és már a megalakulásakor erős nemzetközi bírálatokat váltott ki, mert a kritikusok szerint a Fidesz kezébe koncentrálta az irányítást. Az új szabályozás szerint ezt a rendszert egy független közmédia-tanács váltaná fel, amely mellett sajtótámogatási alap is működne. A Le Figaro külön kiemeli, hogy a törvénycsomag a gyűlöletkeltő óriásplakátok és hirdetések tiltásáról, valamint a kampányidőszakon kívüli politikai reklámok betiltásáról is rendelkezik. A lap értelmezésében a kormány a nyilvánosság teljes terepét igyekszik átrendezni: a stúdióktól az utcai plakátokig.

Tarr Zoltán, a társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter a Le Figaro szerint úgy értékeli a lépést, hogy az állami média az Orbán-féle hazugságipar foglya lett, ezért a mostani döntés rendkívül fontos állomás a demokrácia és az európai értékek helyreállításában. A francia lap ugyanakkor nem ünnepi beszámolót közöl, hanem a szakmai fenntartásokat is bemutatja. A szakmai szervezetek az irányt üdvözlik, de attól tartanak, hogy a politikai szereplők súlya az új testületben is túl nagy marad. A tervezett tanácsban három tagot a parlamenti többség, hármat az ellenzék, hármat pedig a szakmai szervezetek delegálnának. Ez kiegyensúlyozottabb felállás a korábbinál, de a politikai logika továbbra is erősen jelen lenne.

Mong Attila, a Committee to Protect Journalists európai képviselője a Le Figaro beszámolója szerint sürgős javításnak tartja a mostani lépést. A lap emlékeztet arra is, hogy Mong Attilát annak idején a közrádió reggeli műsorának ismert hangjaként távolították el, miután 2011-ben egyperces csenddel tiltakozott a médiaszabadságot érintő törvény ellen. Az ő értékelése szerint gyors beavatkozásra van szükség, mert a propagandisták még a rendszerben vannak, de közben hosszabb távú, szélesebb szakmai egyeztetésekre is szükség lesz. Ez a cikk egyik fontos árnyalata: a Le Figaro nem tekinti lezártnak a közmédia ügyét a mostani törvénnyel, inkább átmeneti műveletként mutatja be, amelynek ősszel folytatása következhet.

A lap történeti ívet is ad a beszámolónak. A közmédia Orbán Viktor hatalma alatt fokozatosan vált a kormányzati kommunikáció egyik fő eszközévé, de a független szerkesztőségek kis méretük ellenére fennmaradtak, és végül szerepet játszhattak a Fidesz tavaszi vereségében. Mong Attila szerint 2023-tól változott meg igazán a hangulat: a gazdasági romlás hatására sok választó észlelni kezdte a különbséget a kormányzati sikerbeszéd és a mindennapi tapasztalat között, ezért többen fordultak azokhoz a független médiumokhoz, amelyek évek óta dokumentálták a hatalmi körök gazdagodását és Moszkvához fűződő kapcsolatait.

A Le Figaro külön részt szentel annak is, hogy a választás másnapjától a köztelevízió és a közrádió hangvétele látványosan visszafogottabb lett. A lap szerint a közmédia hirtelen tényszerűbb és kiegyensúlyozottabb tónust vett fel, majd Papp Dániel, a rendszer meghatározó vezetője lemondott. A francia újság felidézi, hogy Papp Dániel nevét már kinevezése előtt is egy vitatott ügy tette ismertté, amikor Daniel Cohn-Bendit európai parlamenti képviselő sajtótájékoztatójáról készült riport meghamisításával hozták összefüggésbe. A cikk szerint irányítása alatt a köztelevízió egy párt szócsövévé vált, ellenfeleket gyalázott, majd az Ukrajna elleni orosz invázió után a Kreml narratíváihoz is közel került.

A legélesebb mondatok egyikét egy Lajosként megszólaltatott volt közmédiás újságíró mondja ki. A Le Figaro szerint a férfi a nyolcvanas évek közepe óta dolgozott a közmédiában, és úgy látja, az utóbbi évek propagandája rosszabb lett, mint a kommunista időszakban volt. A beszámoló szerint az M1-et kifejezetten az idősebb, vidéki nézők befolyásolására használták, előírt kifejezésekkel és tiltott témákkal. A kormányt mindig kedvező színben kellett feltüntetni, az ellenzéket pedig negatívan. A Tiszáról a kampányban azt terjesztették, hogy adóemelést hozna és háborúba sodorná az országot.

A lapvisszhang másik nagy állítása a jobboldali magánmédia pénzügyi válságáról szól. A Le Figaro szerint a nemzeti-konzervatív táborhoz kötődő magánmédiumok összeomlása gyorsan halad, mert elapadt az állami és állami vállalati hirdetések addig bőséges árama. A lap úgy értékeli, hogy a piaci versenyben ezek a szereplők elvesztették korábbi mesterséges előnyüket, és sok esetben kiderült, hogy önálló üzleti alapon nem életképesek. A Mediaworks, amely mintegy hetven médiumot fog össze, nagyszabású elbocsátási tervet jelentett be, a Magyar Nemzet napilapból hetilappá alakulna, a Metropol és a Bors felfüggesztése is a láncreakció részeként jelenik meg. A cikk szerint több megyei lap is bezárás felé tart, és a szélsőjobboldali, összeesküvés-elméletekre építő Pesti Srácok is lehúzhatja a rolót.

A francia lap Navracsics Tibor megszólalását is idézi, amelyben a volt közigazgatási miniszter és a Fidesz régi szereplője a nemzeti tőkésekhez fordult. Navracsics szerint azoknak az üzletembereknek, akik a korábbi kormány magyar vállalkozásokat előnyben részesítő politikájának köszönhetően nagy vagyonokat szereztek, most mecénásként kellene segíteniük a konzervatív média működését. A Le Figaro ezt a felhívást annak jeleként mutatja be, hogy a jobboldali médiarendszer pénzügyi alapja már nem automatikus, és a korábbi állami hirdetési csatornák nélkül új patrónusokat keres.

A beszámoló végén a Kossuth rádió keddi műsorának példája mutatja meg a fordulat gyorsaságát. A Le Figaro szerint a közrádió már kiemelt hírként kezelte a nemzeti vagyonvisszaszerzési és vagyonvédelmi hivatal létrehozását, valamint a Tisztítótűz nevű korrupcióellenes művelet elindítását. A parlamenti vitáról szóló tudósításban Magyar Péter kapott elsőbbséget, aki a Fideszt magyar Cosa Nostrához hasonlította, és arról beszélt, hogy közpénzből vásárolt televíziókat, lapokat, propagandagépezetet. A Le Figaro a rádió hirtelen irányváltását szinte jelképes pillanatként írja le: a régi intézmény már az új hatalom szavait közvetíti, miközben maga is átalakítás előtt áll.

A cikk összképe kemény, de nem egyoldalú. A Le Figaro úgy látja, hogy a magyar médiarendszer átrendezése egyszerre demokratikus helyreállítási kísérlet, hatalmi beavatkozás és piaci stresszteszt. A közmédia esetében az elsődleges kérdés a foglyul ejtett intézmény felszabadítása, a magánmédia esetében pedig az, hogy mi marad meg abból a sajtóvilágból, amelyet éveken át közpénz, állami reklám és politikai védelem tartott fenn. A francia lap által idézett szakértők reménykednek abban, hogy Magyarország akár európai sajtószabadsági mintává is válhat, de ezt hatékony, széles körben egyeztetett reformoktól teszik függővé. A történet így még nyitott: a régi gépezet már recseg, az új rendszer szabályai most készülnek, és a magyar nyilvánosság hosszú idő után először kerülhet ki abból a politikai zárványból, amelybe a Fidesz-korszakban szorult.