Kijevben alku, Pozsonyban határvihar támadt

A Frankfurter Allgemeine Zeitung Magyar Péter első külpolitikai kisebbségpolitikai próbájaként írja le azt a kettős helyzetet, amelybe az új magyar miniszterelnök alig hivatalba lépése után került. Ukrajna felé látványos enyhülést ért el, Szlovákiában viszont máris tiltakozást váltott ki egy trianoni utalással. A német lap értelmezése szerint Budapest egyszerre próbál megszabadulni az Orbán-korszak külpolitikai zsákutcáitól, és közben nem akarja feladni azt a nemzetpolitikai beszédmódot, amely évtizedek óta meghatározza a magyar jobboldali és részben az egész magyar közélet határon túli magyarokról szóló nyelvét.

A FAZ cikke azzal indít, hogy Magyar Péter egyik beszédében Magyarországot olyan országként jellemezte, amely talán egyedüliként önmagával határos. A mondat világos utalás volt Trianonra, arra a békeszerződésre, amelynek következtében Magyarország 1920-ban elveszítette korábbi területének mintegy kétharmadát. A megfogalmazás Budapesten sokak számára ismerős nemzetpolitikai fordulat, Pozsonyban azonban egészen másként hangzik. Juraj Blanár szlovák külügyminiszter elutasította a szlovák határok, területi integritás és szuverenitás bármiféle megkérdőjelezését. A reakció azt mutatja, mennyire szűk lett Magyar Péter mozgástere: ellenzékben még lehetett fáklyásmeneten részt venni a szlovák nagykövetség előtt, kormányfőként minden mondatnak külpolitikai ára van.

A német lap szerint a helyzetet különösen érdekessé teszi, hogy Magyar Péter ugyanebben az időszakban Ukrajna felé éppen ellenkező irányú folyamatot indított el. Az Orbán-kormány éveiben Budapest és Kijev viszonyát rendszeresen mérgezte a kárpátaljai magyar kisebbség jogainak ügye. A magyar kormány a nyelvhasználat, oktatás és kulturális jogok korlátozására hivatkozva éveken át blokkolt ukrán közeledést a NATO-ban és az Európai Unióban is, miközben a háború alatt Orbán Viktor politikája sok nyugati partner szemében Ukrajna gyengítésének és Oroszország kímélésének tűnt. Ehhez képest most új hang jelent meg Budapest és Kijev között.

A FAZ felidézi, hogy Andrij Szibiha ukrán külügyminiszter az új magyar külügyminiszterrel, Orbán Anitával folytatott találkozó után új fejezetről beszélt, amely a kölcsönös bizalomra és tiszteletre épül. Nem sokkal később Magyar Péter történelmi megállapodásként mutatta be a kárpátaljai magyar kisebbség jogairól szóló egyezséget. A magyar kormány szerint a megállapodás nyomán a Kárpátalján élő magyarok visszakapják korábban elvett jogaikat, és bővülnek lehetőségeik az oktatás, a közigazgatás és a kultúra területén. A FAZ kiemeli, hogy magyar állítás szerint ez tette lehetővé Budapest vétójának feloldását, így megkezdődhettek az Európai Unió csatlakozási tárgyalásai Ukrajnával.

A cikk egyik fontos pontja, hogy az egyezség pontos szövege még nem ismert. A megállapodásról eddig annyi látszik, hogy az iskolákban ismét nagyobb szerepet kaphat a magyar nyelv, és a nemzeti magyar szimbólumok is engedélyezettek lehetnek ott, ahol a magyar kisebbség aránya eléri a tíz százalékot. Nagyjából százezer embert érinthet a kárpátaljai térségben. A FAZ ugyanakkor érzékelteti, hogy a budapesti politikai győzelmi jelentésnél árnyaltabb kép rajzolódik ki a helyi magyar szervezetek megszólalásaiból. A kárpátaljai magyar szervezetek korábbi állásfoglalása szerint Ukrajna az utóbbi időszakban több fontos lépést tett a nemzeti kisebbségek jogainak védelme és a nyelvpolitika területén.

Ez a rész különösen fontos, mert eltér attól az elnyomástörténettől, amelyet a budapesti politika az Orbán-korszakban gyakran használt. A kárpátaljai magyar szervezetek a FAZ szerint már a tárgyalások előtt is elismerték, hogy az ukrán jogalkotásban történtek kedvező változások. A magyar nyelv ismét nagyobb teret kaphat az iskolákban, és vizsgákat is lehet magyarul tenni. A német lap szerint e fejlemények egyik mozgatója éppen az a folyamat volt, amelyet az Orbán-kormány sokáig akadályozott: Ukrajna európai uniós perspektívája. Kijev a Velencei Bizottság ajánlásai nyomán már a csatlakozási tárgyalások megindítása előtt módosította jogszabályait, és részben visszavett azokból a 2017-es oktatási szabályokból, amelyek a kisebbségi nyelvű oktatást korlátozták.

A FAZ ezzel finoman, de határozottan rámutat az Orbán-politika egyik gyenge pontjára. Budapest éveken át azzal érvelt, hogy Ukrajna uniós közeledését blokkolni kell a magyar kisebbség védelmében. A mostani változások viszont éppen azt mutatják, hogy az uniós csatlakozási folyamat lehet az egyik legerősebb eszköz a kisebbségi jogok javítására. Amíg egy ország be akar jutni az Európai Unióba, kénytelen figyelni a jogállami, kisebbségvédelmi és nyelvpolitikai elvárásokra. A csatlakozási tárgyalások nem jutalomként működnek, inkább nyomásgyakorlási eszközként: a jelölt állam akkor haladhat, ha jogszabályait közelíti az európai normákhoz.

A kárpátaljai magyar szervezetek hangjának változása szintén sokatmondó. A FAZ emlékeztet rá, hogy a hatalomváltás előtt a Fideszhez közel álló KMKSZ vezetője még Orbán Viktort nevezte annak az európai politikusnak, aki következetesen a békéért dolgozik, és akinek sikere a kárpátaljai magyar közösség túlélésének kulcsa lehet. Most viszont az UMDSZ-hez közel álló KISZó portálon olyan értelmezés jelent meg, amely a 2017-es ukrán törvényt nem szándékos magyar kisebbség elleni támadásként, hanem az önálló ukrán államot 2014 óta érő orosz agresszióra adott válaszként mutatja be. Ez nem kis elmozdulás. A kárpátaljai magyar közéletben is erősödni látszik az a felismerés, hogy az ukrán államhoz való lojalitás és a magyar kisebbségi jogvédelem nem egymást kizáró pozíciók.

A német lap óvatosan kezeli a fejleményeket. Nem állítja, hogy Kárpátalján tartós harmónia következik. Fedinec Csilla kisebbségpolitikával foglalkozó történész véleményét idézve arra figyelmeztet, hogy az EU-csatlakozásig erős a külső nyomás, utána viszont gyengülnek az uniós eszközök. Ez általános tapasztalat Közép- és Kelet-Európában is: a tagjelölt országok sokszor hajlandóbbak jogi engedményekre és intézményi javításokra, amíg a belépés a tét. A csatlakozás után az EU mozgástere korlátozottabb, a kisebbségi konfliktusok pedig könnyen visszatérhetnek belpolitikai vitaként. Regina Kiener svájci alkotmányjogász, a Velencei Bizottság tagja ezt a FAZ-nak korábban nagyon egyszerűen foglalta össze: Ukrajna azért konstruktív, mert be akar jutni az Európai Unióba.

A FAZ a szlovák példával mutatja meg, mi történik, ha egy kisebbségi vita már az unión belül zajlik. Magyarország és Szlovákia jelenlegi konfliktusa a Beneš-dekrétumok ügyére vezethető vissza. A szlovák kormány a lap szerint a múlt év végén olyan törvényt fogadtatott el, amely akár szabadságvesztéssel is büntetné a második világháború után kialakított békerend tagadását. A megfogalmazás mögött a Beneš-dekrétumok védelme áll, amelyek alapján Csehszlovákiában kollektív alapon fosztottak meg jogoktól, vagyonoktól és otthonoktól német és magyar nemzetiségű állampolgárokat. A FAZ arra is utal, hogy Szlovákiában ma is előfordulnak olyan földkisajátítási ügyek, amelyeknél e történelmi jogi örökség hatása felmerül.

Ez az a pont, ahol Magyar Péter ellenzéki és miniszterelnöki szerepe közötti különbség élesen látszik. Ellenzéki vezetőként részt vehetett a szlovák nagykövetség elé szervezett fáklyásmeneten, és keményebb nemzetpolitikai hangot üthetett meg. Kormányfőként viszont már nem viselkedhet úgy, mintha egy szomszédos uniós és NATO-tagállammal szemben minden mondat csak belpolitikai üzenet volna. A FAZ szerint ez az új miniszterelnök dilemmája: erősíteni akarja a visegrádi együttműködést, közben a történelem és a földrajz nem változtatható meg. Magyarországnak ugyanazokkal a szomszédokkal kell együtt élnie, amelyekkel történelmi sérelmei vannak.

A lap által felvázolt kép nem Magyar Péter teljes kudarcáról vagy teljes sikeréről szól. Inkább arról, hogy a nemzetpolitika a kormányzati felelősségben másképp működik, mint ellenzéki szónoklatban. Ukrajna felé Magyar Péter eddig pragmatikus eredményt tud felmutatni: kisebbségi jogokról beszél, közben felold egy vétót, és visszavezeti Magyarországot az EU ukrán csatlakozási folyamatába. Szlovákia felé ugyanaz a történelmi érzékenység már konfliktust hoz. A különbség részben abból fakad, hogy Ukrajna most erősen motivált az európai integrációban, Szlovákia viszont már tagállam, saját politikai vitáival és történelmi reflexeivel.

A FAZ lapszemléje azért érdekes magyar szempontból, mert külső nézőpontból mutatja meg az új kormány egyik legfontosabb külpolitikai próbáját. Magyar Péternek úgy kell szakítania Orbán Viktor ukránpolitikájával, hogy közben nem tűnhet úgy, mintha feladná a határon túli magyar közösségek védelmét. Úgy kell beszélnie Trianonról, hogy a magyar társadalom jelentős része értse a történelmi fájdalmat, de a szomszédos államok ne revíziós üzenetet halljanak ki belőle. Úgy kell újraépítenie a visegrádi együttműködést, hogy közben Szlovákiával éppen a történelmi jogsérelmek kérdésében nyílik vita. Ez nagyobb diplomáciai fegyelmet igényel, mint amire a magyar belpolitikai közönség sokszor igényt tart.

A kárpátaljai megállapodás Budapest számára jó kezdés lehet. Ha valóban bővülnek a magyar nyelvű oktatás lehetőségei, ha a magyar szimbólumok használata rendeződik, ha a magyar közösség jogbiztonsága erősödik, akkor a Tisza-kormány eredményt tud felmutatni ott, ahol az Orbán-kormány éveken át inkább blokkolt és panaszkodott. Ez azonban csak akkor válik tartós politikai tőkévé, ha a megállapodás szövege nyilvános lesz, végrehajtása ellenőrizhető, és a kárpátaljai magyar szervezetek is úgy érzik, hogy a döntések róluk, velük és értük születnek. A kisebbségpolitika nem működik tartósan budapesti diadaljelentésekkel.

Szlovákia esetében a következő időszak óvatosságot kíván. A Beneš-dekrétumok ügye magyar szempontból valódi történelmi igazságtalanság, amelyet nem lehet egyszerűen diplomáciai kellemetlenségként félretenni. De a megoldáshoz nem elég a sérelmi nyelv. Jogászi pontosság, uniós fórumok, kétoldalú egyeztetések, érintett tulajdonosok konkrét ügyeinek feltárása és a szlovák belpolitikai érzékenység ismerete kell hozzá. A történelmi igazság és a mai államközi stabilitás közötti út keskeny. Magyar Péter akkor jár jól, ha nem Orbán Viktor hangerejét próbálja felülmúlni, hanem hatékonyabban képviseli a magyar érdekeket.

A FAZ cikke végső soron azt üzeni, hogy az új magyar külpolitika első komoly tesztje nem Brüsszelben vagy Washingtonban, hanem a közvetlen szomszédságban zajlik. Ukrajna és Szlovákia két külön ügy, mégis ugyanannak a történelmi örökségnek a részei. Magyarország a trianoni határok miatt ma valóban önmagával szomszédos abban az értelemben, hogy jelentős magyar közösségek élnek a környező államokban. De ebből nem következhet állandó konfliktuspolitika. A magyar kisebbségek érdeke sokszor éppen az, hogy Budapest ne csak beszéljen róluk, hanem olyan viszonyt építsen a szomszédos államokkal, amelyben ők kevesebb gyanakvással, nagyobb jogbiztonsággal és több mindennapi lehetőséggel élhetnek.

Magyar Péter most ebben a mezőben keresi az új egyensúlyt. Ukrajnával sikerült nyitnia, Szlovákiával máris ütközött. A FAZ szerint ez jól mutatja, hogy a magyar nemzetpolitika nem vonható ki a diplomácia törvényei alól. A történelmi emlékezet fontos, de a kormányzásban minden mondatnak következménye van. A határon túli magyarok védelme nem attól lesz erős, ha Budapest minden szomszédot sarokba szorít, hanem attól, ha a magyar kormány egyszerre tud világosan beszélni jogokról, és működő kapcsolatokat fenntartani azokkal az államokkal, amelyekben ezek a közösségek élnek.