Fütyülnek majd Trumpra

A külpolitika, a belpolitikai harcok, a bíróságokkal vívott csaták, a vámok, a fenyegetések és a nagy sportesemények mind ugyanabba a logikába illeszkednek: minden róla szóljon, a sikereket kizárólag hozzá kössék és folyamatosan rá vetüljön a reflektorfény.

Az utóbbi hetek azonban azt is megmutatták, hogy ez a hatalom korántsem olyan biztos, mint amilyennek Trump láttatni szeretné. Hazájában nő az elégedetlenség, és már a republikánus táborban is nőttön nő a feszültség. A novemberi félidős választásra készülő képviselők pontosan érzik, hogy Trump neve egyszerre jelent mozgósító erőt és komoly kockázatot. Egy lelkes kampányrendezvényen még működhet a harsány erőpolitika, de a billegő körzetekben sok republikánus jelöltnek már inkább teher lehet az elnök kiszámíthatatlansága. Trump mindent személyes lojalitási kérdéssé tesz, ezzel azonban saját pártját is folyamatos idegállapotban tartja.

Közben a Legfelsőbb Bíróság is több alkalommal mutatott fel piros lapot az amerikai elnöknek. Kimondta, hogy Trump nem írhatja felül elnöki rendelettel a születési jogon járó amerikai állampolgárságot, mert az a 14. alkotmánykiegészítésbe ütközik. Korábban pedig a vámháborús politikájának egyik központi elemét ütötte ki, amikor úgy döntött, az elnök nem vethet ki korlátlan vámokat a rendkívüli gazdasági felhatalmazásra hivatkozva.

A taláros testület fellépése azért különösen fontos, mert a bírák többsége jobboldali érzelmű, Trump azonban mégsem számíthat minden ügyben a bíróság feltétlen támogatására. Bár az amerikai intézményrendszer jelentősen sérült Trump elnöksége alatt, a fékek és ellensúlyok rendszere még nem tűnt el. Ez nem jelenti azt, hogy Washingtonban minden visszatért volna a régi mederbe. A politikai légkör továbbra is mérgezett, az elnöki hatalom határait pedig újra és újra feszegetik. Mégis fontos jelzés, hogy vannak intézmények, amelyek időnként képesek megálljt parancsolni, amikor az elnök saját akaratát próbálja alkotmányos rendként eladni.

Cinikusan hangzik, de politikai értelemben a világ bizonyos szempontból nem járt annyira rosszul az iráni válsággal. A konfliktus lekötötte Trump energiáit, így átmenetileg kevesebb ideje maradt újabb meghökkentő ötletekre. Nem Grönland katonai megszállásáról beszélt napokon át, nem Kanadát kezelte leendő amerikai tagállamként: nem tudott minden reggel újabb és újabb diplomáciai vihart kavarni. Az iráni válság visszaterelte abba a valóságba, ahol az elnöki bemondásoknak komoly következményei vannak, és ahol az ellenfelek, a szövetségesek, a hadsereg, a piacok és a tárgyalópartnerek is számítanak.

Trump számára ez különösen kellemetlen terep, mert a nemzetközi válságokban a látványos mondatok önmagukban kevesek. Lehet fenyegetni, lehet keménynek mutatkozni, lehet erőről beszélni, de a diplomáciában végül a másik fél reakciója is számít. Az iráni válság ezért azt is megmutatta, hogy az amerikai elnök nem tudja puszta akarattal maga alá gyűrni a világpolitikát. A birodalmi póz mögött ott marad a kérdés: mit ér a nagy színpadi hatás, ha közben a valóság nem engedelmeskedik?

Cseppet sem meglepő, hogy Trump a labdarúgó-világbajnokság döntőjét is saját szereplésének eszközévé tenné. Tervei szerint ő adná át a győztesnek járó trófeát. A szándék világos: a világ legnézettebb sporteseményének záróképein is ott akar állni, a kupa felett mosolyogva, a győztesek közvetlen közelében, a globális televíziós nyilvánosság középpontjában. Nem a futball érdekli, hanem a kép: ő, a serleg és a világ figyelme.

Ez azonban komoly veszélyeket is jelent számára. Egy világbajnoki döntő közönsége nem kizárólag lelkes MAGA-rajongókból áll, akik minden megnyilatkozását folytonos ovációval ünneplik. A lelátón amerikai, brit, latin-amerikai, európai és a világ más részeiről érkező szurkolók ülnek majd, köztük sokan olyanok, akik kifejezetten ellenségesen viszonyulnak Trump politikájához. Ha a döntő utáni, az örökkévalóságba is bevonuló pillanatban a stadion egy emberként kifütyüli, az csak annak lesz a bizonyítéka, hogy nem császár ő, hanem egy bukott, gyenge hadvezér, akinek már csak legádázabb hívei hisznek. A trófeát talán átadhatja, de a tapsot nem rendelheti hozzá elnöki rendelettel.