Forrnak a világ óceánjai a klímaváltozás miatt

A csillagászati nyár kezdetén a világ óceánjainak felszíni hőmérséklete olyan magasságokba emelkedett, amelyre a rendszeres mérések kezdete óta még nem volt példa. Június 21-én az Európai Unió Copernicus klímaváltozási szolgálatának globális adatsorai 20,86 Celsius-fokos átlagot mutattak a sarkvidéki területeken kívüli vizeken, miközben a szervezet tengeri megfigyelésekre szakosodott társszolgálata ugyanezen a napon kerekítve 21,0 Celsius-fokos értéket rögzített. Ez a két érték felülmúlja a 2023-ban és 2024-ben mért korábbi csúcsértékeket, amikor a klímaváltozási szolgálat 20,83 fokot, a tengeri szolgálat pedig 20,9 fokot jelentett. A két független mérési rendszer közötti minimális eltérés a módszertani különbségekből adódik, azonban a trend mindkét esetben teljesen egyértelmű és aggasztó irányba mutat. A rendszerek a helyi oceanográfiai mérőbóják adatait kombinálják az Európai Űrügynökség, vagyis az ESA és más nemzetközi szervezetek fejlett műholdas megfigyeléseivel, így a kapott eredmények rendkívül nagy pontossággal tükrözik a valóságot. Az elemzők szerint a rekord egyáltalán nem érte váratlanul a tudományos közösséget, mivel az elmúlt hónapokban a világ számos tengeri régiójában folyamatosan az átlagosnál lényegesen magasabb értékeket regisztráltak. A folyamatot ráadásul az utóbbi időszakban egy természetes éghajlati jelenség, az El Niño megjelenése is felerősítette. Ez a visszatérő időjárási minta néhány évente alakul ki, elsősorban a Csendes-óceán egyenlítőhöz közeli területein, és jelentősen súlyosbítja az emberi tevékenységből fakadó üvegházhatás miatti globális felmelegedés hatásait. Az El Niño következményei leginkább a déli féltekén éreztetik a hatásukat, ahol pusztító aszályokat és kiterjedt árvizeket okoznak, míg Európa területére a közvetlen hatások csak korlátozott mértékben gyűrűznek be.

Carlo Buontempo, a Copernicus igazgatója a friss adatok kapcsán kiemelte, hogy a jelenlegi környezeti feltételek egy teljesen új éghajlati fázis kezdetét jelezhetik, amely az emberiséget ismeretlen területre vezeti. A szakember figyelmeztetett arra, hogy a jelenlegi óceáni hőmérsékletek és a kibontakozó El Niño együttes hatása miatt a következő hónapokban nagy valószínűséggel további abszolút hőmérsékleti rekordok fognak megdőlni. A kutatók arra számítanak, hogy a víztömegek mellett a felszínközeli atmoszféra hőmérséklete is újabb csúcsokat érhet el. Különösen fontossá teszi a helyzetet az a tény, hogy a korábbi, 2024-es rekord idején az akkori El Niño jelenség már éppen leszállóágban volt, miközben az idei évben még csak a kezdeti szakaszáról számoltak be a meteorológusok. Az óceánok tartós és intenzív melegedése rendkívül szerteágazó következményekkel jár a globális éghajlati rendszerre nézve. A magasabb vízhőmérséklet miatt az óceánok feletti légkör hosszabb ideig marad meleg, és sokkal több energiát képes felhalmozni. Ez a folyamat közvetlenül növeli az extrém erejű viharok, a hirtelen lezúduló, hatalmas mennyiségű csapadék és a pusztító árvizek kialakulásának kockázatát a szárazföldeken is. Az elmúlt három év során a világ óceánjainak átlaghőmérséklete a sarkvidékeken kívüli övezetekben folyamatosan 0,35 és 0,73 Celsius-fok közötti értékkel haladta meg a hosszú távú történelmi átlagot.

A Copernicus adatait a Maine-i Egyetem által működtetett Climate Reanalyzer nevű platform mérései is megerősítik. Ez az amerikai kutatási rendszer június 21-ére 20,97 Celsius-fokos globális tengeri átlaghőmérsékletet mutatott ki, és egy héttel később, június 28-án a mutatók pontosan ugyanezen a rendkívül magas szinten stabilizálódtak. Az amerikai egyetem immár mintegy négy évtizede gyűjti és elemzi a globális, valamint a regionális napi hőmérsékleti értékeket, amelyek szintén nagymértékben támaszkodnak a műholdas távérzékelési adatokra. Az óceánok szerepe a földi klíma egyensúlyának fenntartásában alapvető jelentőségű, hiszen ezek a hatalmas víztömegek nyelik el az emberi civilizáció által termelt üvegházhatású gázok miatt keletkező többlethő túlnyomó többségét, mintegy kilencven százalékát. Ez a hatalmas pufferkapacitás eddig megóvta a szárazföldeket a még drasztikusabb felmelegedéstől, ám a tárolt energia mennyisége mostanra elérte azt a kritikus szintet, amely már magát a tengeri ökoszisztémát és a globális áramlási rendszereket veszélyezteti.

A tengervíz hőtágulása miatt a tengerszint emelkedése is felgyorsul, ami közvetlen veszélyt jelent a sűrűn lakott part menti metropoliszokra és a szigetországokra. A melegebb vízben ráadásul csökken az oxigén oldhatósága, ami a tengeri élővilág, a halállományok és a korallzátonyok tömeges pusztulásához vezet. A tengeri hőhullámoknak nevezett jelenségek hossza és intenzitása az utóbbi években többszörösére növekedett, teljesen felborítva a tengeri táplálékláncokat. A sarkvidéki jégtakaró és a gleccserek olvadása a melegedő tengervíz miatt szintén felgyorsul, ami édesvíz-beáramlást eredményez az óceánokba. Ez a folyamat megváltoztatja a víz sűrűségét és sótartalmát, ami hosszú távon gyengítheti az olyan létfontosságú globális szállítószalagokat, mint amilyen az Atlanti-óceán meleg vizét északra szállító Golf-áramlat. Amennyiben ezek a tengeráramlások lelassulnak vagy irányaik megváltoznak, az drámai és kiszámíthatatlan éghajlatváltozást idézhet elő Észak-Európa és az egész északi félteke időjárásában. A tudósok szerint az óceánok melegedése egy nehezen visszafordítható folyamat, mivel a víz fajhője igen magas, így a felhalmozott óriási energiamennyiség leadása évszázadokig is eltarthat, még akkor is, ha az emberiségnek sikerülne azonnal minimalizálnia az üvegházhatású gázok kibocsátását.