A befagyaszott brüsszeli pénzből remélik a fellendülést

A német Produktion című ipari szaklap átfogó képet közölt a magyar gép- és berendezésgyártás helyzetéről, és az írásból egy kettős állapot rajzolódik ki: a hangulat javult, a számok viszont még óvatosságra intenek. A lap szerint a Tisza Párt április 12-i választási győzelme után a gazdaság több szereplőjénél érezhető lett a várakozás, hogy Magyarország ismét kiszámíthatóbb beruházási környezetté válhat. Ez különösen fontos lehet a gépipar számára, mert az ágazat az elmúlt években egyszerre szenvedett a német ipar gyengélkedésétől, az elhalasztott állami beruházásoktól, a visszaeső termeléstől és a magyar gazdaság általános stagnálásától.

A lap által megszólaltatott Barbara Zollmann, a Német–Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara ügyvezetője arról beszélt, hogy a kamarai felmérésekben a választás előtt és után is kimutatható volt a hangulatváltozás. A vállalkozások általános üzleti várakozásai és beruházási tervei javultak, sokan kedvezően fogadták a jogállamiság megerősítéséről, az átláthatóbb versenyfeltételekről, a tisztességesebb közbeszerzésekről és az euró bevezetésének lehetőségéről szóló új kormányzati jelzéseket. A német vállalati kör ugyanakkor több ponton óvatos: a harmadik országból érkező munkavállalók korlátozása, a szakszervezetek erősítése és a munkavállalói jogok bővítése vegyes fogadtatást kapott az ipari szereplők körében.

A cikk egyik kulcspontja az uniós források ügye. A Produktion szerint Magyar Péter miniszterelnök kormányának gyorsan kell teljesítenie azokat a reformokat, amelyekhez Brüsszel a korábban visszatartott, összesen 16,4 milliárd eurónyi forrás felszabadítását kötötte. A feltételek középpontjában a korrupció elleni fellépés, a közbeszerzési rendszer átalakítása, az igazságügyi reform és az uniós pénzügyi érdekek védelme áll. Különösen szoros a határidő a helyreállítási alapnál: a lap szerint az eredetileg rendelkezésre álló 10,4 milliárd euróból 6,5 milliárd euró támogatásként, 3,5 milliárd euró hitelként érhető el, de a pénz lehívásához a vállalt reformokat és a támogatott projekteket is határidőre kell teljesíteni.

A Produktion azt írja, az új kormány rövid idő alatt jelentős előrelépést tett a szükséges vállalásokban. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke május végén már nagy haladásról beszélt, Magyar Péter pedig brüsszeli tárgyalásai után történelmi áttörésként értékelte a fejleményeket. A lap szerint a tét óriási, mert Orbán Viktor korábbi kormánya stagnáló gazdaságot és magas költségvetési hiányt hagyott maga után. A visszatartott források hiánya az állami beruházások leállításán keresztül a teljes gazdaságra hatott, a gép- és berendezésgyártók pedig közvetve szintén megérezték, hogy kevesebb fejlesztés indult el az országban.

A Germany Trade & Invest szakértője, Kirsten Grieß a magyar gazdaság elmúlt három évét lényegében stagnálásként írta le. A visszaesés mögött egyszerre álltak külső és belső okok. A magyar ipari modell erősen az autógyártásra épült, ez pedig sérülékennyé vált, amikor a legfontosabb exportpiacokon, főleg Németországban, gyengült a kereslet. Az ipari termelés 2023 óta csökkent, a bruttó állóeszköz-beruházások pedig már 2022-től visszaestek. A lap szerint az uniós források blokkolása miatt 2023 óta az állam szinte valamennyi nagyobb közberuházást leállított vagy elhalasztott, ami különösen az építőipart sújtotta, de a beszállítói láncokon keresztül más ágazatokat is fékezett.

A mezőgazdaságot a Produktion szerint a gyenge termelékenység és a több aszályos év okozta terméskiesés terhelte, miközben a növekedést inkább a magán- és állami fogyasztás tartotta életben. A lap idézi azokat az előrejelzéseket, amelyek szerint a három százalék feletti hivatalos növekedési várakozás aligha tartható. A Magyar Nemzeti Bank márciusban 1,7 százalékra csökkentette prognózisát, az Európai Bizottság pedig 2026-ra 1,8, 2027-re 2,1 százalékos bővüléssel számol. Ez azt jelenti, hogy a gazdasági pálya javulhat, de a lendület egyelőre mérsékelt.

A lap szerint a gépipar számára a legfontosabb kérdés az, hogy az uniós pénzek felszabadítása képes lesz-e újraindítani az állami és magánberuházásokat. A várakozás szerint első körben az építőipar profitálhat, de közvetve a gép- és berendezésgyártók is megrendelésekhez juthatnak. A hatás azonban nem lesz azonnali. Az elemzők 2026-ban még nem számítanak látványos beruházási fordulatra, 2027-ben viszont már erősebb élénkülés jöhet. A kockázatok között szerepel a közel-keleti helyzet, a globális ellátási láncok esetleges zavara és a tartósan magas költségszint.

A magyar gépipar hagyományosan a mezőgazdasági gépekben, a feldolgozóipari berendezésekben és a járműipari beszállításban erős. A Produktion ugyanakkor arra is rámutat, hogy a magyar feldolgozóiparban továbbra is az autóipar a meghatározó. A gépipar 2024-ben a feldolgozóipari bruttó hozzáadott érték 6,7 százalékát adta, miközben az autóipar 17 százalékot. Ez a különbség sokat elmond az ország iparszerkezetéről: Magyarország erős ipari bázissal rendelkezik, de a függés néhány nagy ágazattól és néhány nagy külföldi szereplőtől jelentős.

A gépipar teljesítménye az utóbbi években romlott. A lap szerint 2025-ben az ágazat termelési értéke öt százalékkal csökkent az előző évhez képest. Ennek fő oka az erős exportorientáció. A Magyarországon gyártott gépek és alkatrészek jelentős része külföldre kerül, ezért a német ipar gyengélkedése közvetlenül érinti a magyar üzemeket. A KSH adatai alapján a magyar gépipar 2025-ben 6025 millió euró exportbevételt ért el. Külföldön leginkább a motorok és turbinák, a szivattyúk és kompresszorok, a motoros kéziszerszámok, valamint a hűtés- és légtechnikai termékek iránt volt kereslet.

A VDMA, vagyis a német gép- és berendezésgyártók szövetsége szerint Magyarország a világ gépipari rangsorában a 32. helyen áll. A német gépipar exportstatisztikájában Magyarország 2025-ben a 16. helyet foglalta el, közel 3,6 milliárd eurónyi német gépexporttal. A német gépimport oldalán viszont még fontosabb szerepet játszik: a Németországba érkező magyar gépipari import értéke majdnem 10 milliárd euró volt, ezzel Magyarország a 11. helyre került. A német szállításokban az erős magyar autóipar miatt különösen keresett volt a hajtástechnika, de jelentős volt a légtechnika, az agrártechnika, az armatúrák és az energiarendszerek szerepe is.

A cikk kiemeli, hogy Németország továbbra is Magyarország legfontosabb gépszállítója, közel 30 százalékos részesedéssel. Kína 15 százalék feletti aránnyal követi, de a kínai szereplők gyorsan erősödnek. Ez a magyar ipar egyik fontos új kihívása: a német cégek évtizedek alatt építették ki pozícióikat, a kínai vállalatok viszont nagy tempóban jelennek meg a piacon, gyakran olyan finanszírozási, állami vagy beszállítói háttérrel, amellyel az európai versenytársak nehezen tudnak lépést tartani.

A német–magyar gazdasági kapcsolat a Produktion szerint továbbra is rendkívül szoros. A magyar export körülbelül negyede Németországba irányul, a német cégek több mint 230 ezer embert foglalkoztatnak Magyarországon, és az ország teljes hozzáadott értékének több mint 12 százalékát adják. A Német–Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara több mint 900 tagvállalattal működik, ezzel a legnagyobb kétoldalú gazdasági szervezet Magyarországon.

A lap több példát is felsorol a német vállalatok magyarországi jelenlétére. A Claas Törökszentmiklóson mezőgazdasági és speciális gépeket, valamint a német központ számára alkatrészeket gyárt és fejleszt. A Trumpf Gödöllőn működteti délkelet-európai értékesítési és szervizközpontját. A Körber Hungária Pécsen bővíti üzemét, a beruházás értéke 14,5 milliárd forint, vagyis több mint 40 millió euró. A nagy külföldi vállalatok körül erős középvállalati beszállítói hálózat is létrejött, például Kecskeméten, ahol az ACPS Automotive vonóhorgokat és más autóipari alkatrészeket gyárt és fejleszt.

Debrecent külön is kiemeli a Produktion. A városban a Krones és a Harro Höfliger olyan német gépgyártóként jelent meg, amely kevésbé függ közvetlenül az autóipartól. A Krones 2019 óta működtet üzemet Debrecenben, több mint 760 munkavállalóval. A Harro Höfliger ott tartja fenn legnagyobb külföldi gyárát, a gyógyszeripari és orvostechnikai csomagolási megoldásokra szakosodott vállalat 2024-ben rekordforgalmat ért el, és mintegy 15 millió euróból új csarnokot épít. Ez azért fontos, mert a magyar ipar számára egyre nagyobb érték, ha az autóipari koncentráció mellett más technológiai ágazatok is megerősödnek.

A támogatáspolitikában a lap szerint változás jöhet. A Hungarian Investment Promotion Agency évek óta koordinál állami vállalati programokat, az utóbbi időben pedig a hangsúly a puszta termelésről fokozatosan a magasabb hozzáadott értéket képviselő projektek, a kutatás-fejlesztés és a fejlesztőközpontok felé tolódott. Az új kormány azt jelezte, hogy erősebben kívánja támogatni a kis- és középvállalatokat, valamint az innovációra és termelékenységre épülő beruházásokat. Ez jelentős váltás lenne az Orbán-korszakhoz képest, amikor az állam elsősorban nagy ipari betelepülésekre és egyedi kormánydöntésekkel adott támogatásokra építette gazdaságpolitikáját.

A Produktion szerint Orbán Viktor 2010 után kifejezetten betelepítésvezérelt iparpolitikát folytatott. A nagy volumenű beruházások egyes esetekben az összköltség 30–50 százalékát elérő állami támogatást kaptak. Ebből a gépipar is profitált, hiszen a BMW debreceni gyárépítése vagy a Mercedes kecskeméti fejlesztései jelentős berendezés- és beszállítói igényt teremtettek. Magyar Péter kormánya viszont felülvizsgálná ezt a modellt, és a jelek szerint a támogatásoknál a termelékenység, az innováció és a hazai vállalkozói kör erősítése kerülhet előtérbe.

A cikk végén a német befektetőknek szóló tanácsok is megjelennek. Magyarország mellett szól a jó általános képzettségi szint, a fejlett infrastruktúra és az uniós összevetésben még mindig kedvező munkaerőköltség. A sikerhez azonban alkalmazkodni kell a helyi üzleti környezethez, erősíteni kell a képzést, és emelni kell a termelékenységet. A német cégek gyakran maguk szervezik meg a gyakorlatorientált képzést, miközben az automatizáció és a mesterséges intelligencia egyre fontosabbá válik a hatékonyság javításában.

A legnagyobb gondot a szakemberhiány okozza. A foglalkoztatottság magas, a munkavállalókért erős a verseny, a nagyobb ipari központokban pedig a bérköltségek gyorsan emelkednek. Ehhez társul, hogy az új kormány a nem uniós országokból érkező munkavállalók belépését korlátozná, ami több vállalatnál aggodalmat kelt. A kép így összességében óvatos: a magyar gépipar előtt valóban nyílhat új pálya, ha az uniós források megérkeznek, a reformok hitelesek maradnak, és a beruházások újraindulnak. A fordulat azonban nem magától jön. A korábbi modell kifulladt, az új pedig csak akkor működhet, ha a magyar ipar a támogatott összeszerelés helyett magasabb hozzáadott értékű, képzettebb munkaerőre és erősebb hazai beszállítói bázisra épül.