Megállapodott a német koalíció a reformokról

A német szövetségi kormány hosszú ideje húzódó, kimerítő belső viták és politikai feszültségek után végül sikeresen megállapodott egy átfogó, több pilléren nyugvó reformcsomagról. A kereszténydemokrata, keresztényszociális és szociáldemokrata pártokból álló koalíció a lépéssel egyértelműen azt kívánja bizonyítani a közvélemény és a gazdasági szereplők felé, hogy a belső ellentéteken felülkerekedve képes a hatékony kormányzásra, valamint a határozott cselekvésre. A berlini kabinet által hivatalosan bemutatott, a fellendülést és a foglalkoztatást célzó program több mint harminc egyedi, egymásra épülő intézkedést tartalmaz. Ezek a tervek a mérsékelt adóreformtól kezdve a munkajogi szabályozások rugalmasabbá tételén és a bürokratikus terhek csökkentésén át egészen a magánkézben lévő lakásállomány tartományi szintű államosításának végérvényes megtiltásáig terjednek. A csomag súlyát és a megállapodás jelentőségét jól mutatja, hogy Friedrich Merz szövetségi kancellár, a szociáldemokraták részéről Bärbel Bas és Lars Klingbeil, valamint Markus Söder, a bajor keresztényszociálisok vezetője közös sajtótájékoztatón jelentették be a politikai egyezség létrejöttét. A kancellár hangsúlyozta, hogy Németország ezzel a döntéssel nagy lépést tett előre, és a kormánykoalíció bizonyította cselekvőképességét a válságos időszakban.

A döntést megelőzően a CDU, a CSU és az SPD vezető politikusai késő estébe nyúló, feszült tárgyalásokat folytattak a kancellári hivatalban, hogy áthidalják a világnézeti különbségeket. Ezek a most elfogadott reformok közvetlenül kapcsolódnak az előző héten bejelentett intézkedésekhez, amikor a kormány egy nagyszabású nyugdíjreform tervezetét tárta a nyilvánosság elé, a szövetségi parlament pedig elfogadta a jövőbeli infrastruktúráról szóló törvényt, amely a beruházási források gyorsabb és hatékonyabb felhasználását hivatott garantálni. A koalíciós bizottság mostani döntése értelmében a nyugdíjakkal kapcsolatos egyedi jogszabályokat még az idei év végéig teljes körűen végre kell hajtani. A megállapodás részét képezi a részmunkaidős, úgynevezett minijob típusú foglalkoztatás adóztatásának megváltoztatása is. Markus Söder kijelentése szerint a magasabb adóteher bevezetése azt jelenti, hogy a nyugdíjbizottság által korábban javasolt, ezen foglalkoztatási forma teljes eltörlését célzó javaslat végleg lekerült a napirendről. Friedrich Merz kancellár ugyanakkor némileg árnyalta ezt a képet, jelezve, hogy a kérdés hosszú távon még nyitott maradhat, a jelenlegi döntés kizárólag a minijobok adóügyi kezelésére vonatkozik, amelynek során az adóátalány mértéke két százalékról öt százalékra emelkedik.

A kormánykoalíció pártjai kiemelték, hogy a politikai centrum erejét mutató kompromisszumokra volt szükség a továbblépés érdekében, bár az adóreform végleges volumene elmaradt a szociáldemokraták és Lars Klingbeil pénzügyminiszter eredeti, jóval radikálisabb elképzeléseitől. A tervek szerint 2028-tól kezdődően egy tízmilliárd eurós adókönnyítési keret lép életbe a lakosság terheinek mérséklésére. Ezzel párhuzamosan azonban a költségvetési egyensúly fenntartása érdekében megemelik a kirívóan magas jövedelmeket terhelő adót. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a negyvenöt százalékos adókulcs a kétszázötvenezer euró feletti éves jövedelmekre vonatkozik majd, míg a negyvenhét százalékos kulcs a kétszáznyolcvanezer euró feletti jövedelmi sávban lép életbe. A legfelső adókulcs általános szintjéhez és az örökösödési adó rendszeréhez ugyanakkor nem nyúlt hozzá a kormányzat. Lars Klingbeil a tárgyalások kezdetén még egy jóval nagyobb szabású, tizenhét és huszonnyolc milliárd euró közötti könnyítési csomaggal próbálta meggyőzni a koalíciós partnereket, de a gazdasági realitások végül a mérsékeltebb megoldás irányába terelték a feleket.

A kereszténydemokrata uniópártoknak a munkajogi szabályozások szigorítása terén sikerült érvényesíteniük saját követeléseiket a tárgyalóasztalnál. Ennek leglátványosabb elemeként eltörlik a koronavírus-járvány idején bevezetett, majd tartósan megmaradt telefonos betegszabadság intézményét. A jövőben a munkavállalóknak már a hiányzás legelső napjától kezdve hivatalos orvosi igazolással kell bizonyítaniuk a keresőképtelenségüket. A szigorú szabályozástól a vállalatok csak abban az esetben térhetnek el, ha a kollektív szerződések vagy a helyi üzemi megállapodások erre kifejezett lehetőséget biztosítanak. Friedrich Merz a döntést azzal indokolta, hogy a hiányzások és a betegszabadságon töltött napok száma Németországban fenntarthatatlanul magas szintet ért el az elmúlt időszakban, ami komoly versenyképességi hátrányt okoz a nemzeti gazdaságnak.

A lakáspiac és az ingatlanfejlesztés területén is új, határozott irányvonalat szabott meg a berlini adminisztráció. Lars Klingbeil kijelentése szerint a kormány alapelve a lakásépítés ösztönzése a kisajátítások helyett. Ennek jegyében egyfelől megalapítanak egy új, központi állami lakásépítő vállalatot a bérlakásállomány bővítésére, másfelől egy új szövetségi törvénnyel végérvényesen kizárják annak a jogi lehetőségét, hogy a tartományok saját hatáskörben államosíthassanak magántulajdonban lévő ingatlancégeket. Ez a passzus egyértelmű politikai üzenet a radikális baloldali erők felé, hiszen a magánvállalatok kisajátítása visszatérő követelése a Die Linke pártnak, amely a legfrissebb berlini közvélemény-kutatásokban húszszázalékos támogatottsággal az élen állt.

A belpolitikai és gazdasági intézkedések mellett a külkereskedelmi stratégiában is határozott elmozdulás látható. Bár a hivatalos koalíciós dokumentum szövege név szerint egyszer sem említi a Kínai Népköztársaságot, a politikai nyilatkozatok egyértelművé teszik a helyzetet. Friedrich Merz és Lars Klingbeil is nyomatékosította, hogy a szövetségi kormány a jövőben a korábbinál sokkal határozottabb, keményebb fellépést tanúsít a nemzetközi kereskedelemben, és hatékonyan védekezik a tisztességtelen piaci gyakorlatokkal szemben. Ezek a félreérthetetlen utalások a Pekinget érő rendszeres nyugati bírálatokra rímelnek, és ezzel a lépéssel Berlin már előkészíti az Európai Unió őszre várható stratégiai újjápozicionálását a globális piacokon. A választási rendszer reformjának kérdése ugyanakkor a kancellár tájékoztatása szerint egyelőre nyitott maradt a pártok között.

A vezető gazdaságkutató intézetek szakértői és az elemzők alapvetően pozitív, ugyanakkor óvatos lépésként értékelték a bejelentett kormányzati terveket. Clemens Fuest, a müncheni Ifo Intézet elnöke a Reuters hírügynökségnek nyilatkozva kiemelte, hogy a reformcsomag fontos és elengedhetetlen hozzájárulás a német gazdasági stagnálás leküzdéséhez, de figyelmeztetett arra is, hogy ezt a lépést gyorsan újabb strukturális intézkedéseknek kell követniük a tartós siker érdekében. Ezzel szemben Marcel Fratzscher, a DIW gazdaságkutató intézet elnöke jóval kritikusabban fogalmazott, és úgy vélte, a csomag csak korlátozott mértékben képes kezelni a német gazdaság mélyen gyökerező strukturális problémáit. Bár az adminisztratív terhek csökkentését üdvözölte, szerinte az intézkedések nem adják meg a szükséges és elvárt impulzust a fenntartható növekedéshez és a nemzetközi versenyképesség javításához.

A kritikus hangok emellett komoly szociális egyenlőtlenségeket is felrónak a tervezett szabályozások kapcsán. Marcel Fratzscher hangsúlyozta, hogy a csomagnak kifejezett szociális hiányosságai vannak, mivel a fókusz egyértelműen a vállalatok tehermentesítésére helyeződik, esetenként a munkavállalók jogainak rovására. Véleménye szerint a határozott időre szóló munkaszerződések indoklás nélküli alkalmazási lehetőségeinek kiterjesztését, valamint a felmondási védelem részleges felpuhítását nagy eredményként tálalni a közvélemény felé nem tisztességes eljárás. Úgy látja, a nyugdíjrendszert, az egészségügyet és az ápolási szektort érintő változások miatt elsősorban az alacsony jövedelemmel és kevés megtakarítással rendelkező társadalmi rétegek fognak súlyos és fájdalmas megszorításokat elszenvedni a mindennapokban.

A szakmai szervezetek részéről is komoly ellenállás bontakozott ki az elnöki bejelentések után. A háziorvosok szövetsége egyenesen katasztrofálisnak nevezte a betegszabadságok igazolására vonatkozó új szabályokat. Markus Blumenthal-Beier, az orvosszövetség elnöke kijelentette, hogy a kormánykoalíció a döntéssel tudatosan vállalja a háziorvosi rendelők teljes túlterhelését, hiszen a betegeknek mostantól a legkisebb panasz esetén is azonnal személyesen kell megjelenniük az orvosnál az igazolásért, ahelyett, hogy a korábbi egyszerűbb, telefonos utat választanák. A legnagyobb német szakszervezet, az IG Metall elnöke, Christiane Benner vegyes salátaként jellemezte a csomagot, amely édes és savanyú elemeket egyaránt tartalmaz. Bár a munkavállalók adókönnyítéseit pozitívnak tartja, a határozott idejű szerződések kiterjesztését a dolgozói jogok elleni nyílt támadásként értékeli. Véleménye szerint a telefonos betegszabadság eltörlésével a kormány csupán a munkaadók önző kívánságlistáját teljesítette. Ezzel szemben Rainer Dulger, a munkaadói szövetség elnöke üdvözölte a fordulatot, amelyet régóta esedékes irányváltásnak nevezett. Szerinte az intézkedések erősítik a bizalmat és a versenyképességet, bár a munkaadók is további határozott kormányzati lépéseket sürgetnek a jövőben.