Az idősek jelentik Orbán barátjának fő szavazóbázisát

A felmérés eredményei szerint a szerb nyugdíjasok alkotják azt a választói közeget, amely a leginkább kiszolgáltatott a központi tájékoztatásnak, az információszerzésük szinte kizárólag a kormánypárti televíziós csatornákon keresztül valósul meg. Ezek a médiumok a fiatalabb generációk, az egyetemi diákság és a parlamenti ellenzék számára gyakorlatilag teljesen hozzáférhetetlenek, így a szépkorúak számára egyetlen politikai valóság létezik, mégpedig az, amelyet az államfő közvetít a napi rendszerességű, sokszor órákig tartó televíziós beszédeiben. A politikai elemző kiemelte, hogy bár gazdasági és szociális szempontból a nyugdíjasok számítanak a szerb társadalom egyik leginkább sebezhető, anyagi nehézségekkel küzdő rétegének, a szubjektív észleléseik teljesen elszakadnak a mindennapi realitásoktól. A statisztikai adatok szerint ez a csoport az átlagot messze meghaladó arányban hisz abban, hogy a szerb gazdaság fejlődik, az életszínvonal emelkedik, és az ország jó irányba halad. Ezt a mélyen rögzült meggyőződést a legnehezebb egyéni anyagi helyzet, a mindennapi megélhetési problémák vagy az infláció sem képes megváltoztatni. A kutatás egyik leginkább sokatmondó megállapítása, hogy a 65 év feletti nők jelentik a jelenlegi elnök leginkább elkötelezett, leginkább lojális rajongótáborát.

Bár a szerbiai közéletben régóta konszenzus van arról, hogy az idősebb generációk támogatják a rendszert, a pontos adatok elemzése tisztázza a valódi erőviszonyokat. A nyugdíjasok bázisa nagyságrendekkel nagyobb és megbízhatóbb, mint az állami szférában dolgozó, egzisztenciálisan megzsarolt, pozíciókon keresztül megvásárolt vagy közvetlen anyagi érdekek mentén a párthoz láncolt szavazók tömege. Emiatt a szakértők indokolatlannak tartják azokat az ellenzéki bírálatokat, amelyek szerint az elnök minden egyes választási ciklusban vagy rendkívüli juttatások alkalmával egyszerűen megveszi a nyugdíjasok szavazatait. A politikai realitás az, hogy a hatalomnak nincs szüksége a szavazatok közvetlen megvásárlására, mivel ez a választói réteg belső meggyőződésből, hűségből és a stabilitás iránti vágyból fakadóan is az államfőre adja a voksát. Az időszakos pénzügyi juttatások, a rendkívüli nyugdíjemelések vagy az ingyenes vitamin- és gyógyszercsomagok osztása sokkal inkább egyfajta megelőző politikai óvintézkedésként értelmezhető. A kormányzat részéről ez egyfajta védekezés a szavazóbázis eróziója ellen, még akkor is, ha a felmérések szerint az idősek elvesztésétől való félelem a jelenlegi politikai környezetben megalapozatlan.

A belpolitikai elemzések egybehangzóan arra a következtetésre jutnak, hogy a nyugdíjas szavazatok jelentős mértékű csökkenése, vagy a szépkorúak politikai elfordulása a jelenlegi hatalmi struktúra azonnali és elkerülhetetlen végét jelentené, mivel a Szerb Haladó Párt nem rendelkezik olyan tartalékokkal a fiatalabb vagy a városi, képzettebb lakosság körében, amellyel ezt a kiesést kompenzálni tudná. Jelenleg azonban nem létezik olyan politikai üzenet, olyan gazdasági program vagy ellenzéki ajánlat, amely képes lenne áttörni ezt az információs falat és megszólítani ezt a korosztályt. Az ellenzéki pártok strukturális gyengesége, a független vidéki média szinte teljes hiánya, valamint a főváros-központú politizálás mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a nyugdíjasok és a kormányfő közötti szimbiózis érintetlen maradjon, hosszú távon biztosítva a regnáló politikai elit hatalmának legitimitását és stabilitását Szerbiában.