Káosz a Pozsonyban a szigorú uniós szabályok miatt

Komoly logisztikai kihívásokkal és az utasok felháborodásával szembesült a pozsonyi Milan Rastislav Štefánik repülőtér vezetése, miután egyetlen nap alatt huszonöt utas késte le a Ryanair Londonba tartó járatát. Az incidens rávilágított arra a strukturális és szabályozási nyomásra, amely a nyári főszezonban a közepes méretű európai légikikötőkre nehezedik, mutatott rá cikkében a Denník N című lap. A probléma hátterében egyrészt a menetrendek sűrűsödése, másrészt az Európai Unió által bevezetett új, szigorított határellenőrzési protokoll áll. Az érintett keddi napon rövid időn belül hat olyan repülőgép indult Pozsonyból, amelyek úti célja a schengeni övezeten kívül esett. Amikor a késések vagy a sűrű menetrend miatt a járatok indulási ideje egybeesik, a terminál utasáramlása hirtelen eléri a kapacitása felső határát. Dušan Novota, a repülőtér igazgatója a helyzetet értékelve elmondta, hogy a biztonsági kamerák felvételeinek elemzése alapján a pórul járt utasok nem hagytak elegendő időt a fizikai áthaladásra a detektoros és az útlevél-ellenőrzési pontokon. Bár a charterjáratok esetében a légitársaságok rugalmasabbak, és tíz-tizenöt percet képesek várni a késésben lévőkre, a fapados szolgáltatók, mint a Ryanair vagy a Wizz Air, szigorú, huszonöt perces fordulóidővel dolgoznak. Ez a feszített tempó gyakorlatilag a menetrend szerinti autóbuszok üzemeltetéséhez hasonlít, így a kapuk zárása után a gépkezelők nem mérlegelhetnek.

A pozsonyi repülőtér korábbi kisrepülőtéri státusza a múlté, a létesítmény mára közepes méretű, jelentős nemzetközi forgalmat bonyolító csomóponttá vált, annak minden infrastrukturális következményével együtt. A nyári hónapokban a csúcsidőszakok kiszámíthatatlanabbak, mint az őszi vagy téli időszakban. Az igazgató hangsúlyozta, hogy míg korábban, a korábbi évek nyári szezonjaiban elegendő volt negyvenöt perccel az indulás előtt megérkezni a terminálra, a jelenlegi utasforgalom mellett a kétórás normát szigorúan be kell tartani. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy a jegykezelés után a nyilvános zóna kávézóiban vagy üzleteiben várakoznak, ahelyett, hogy azonnal felkeresnék az ellenőrző kapukat. A repülőtér vezetése folyamatosan figyelmezteti az utazókat, hogy a vámmentes boltok és a vendéglátóegységek a biztonsági zónán belül is rendelkezésre állnak, a belső terek ráadásul bővítés alatt állnak. A régi terminálépület tetőszerkezetének rekonstrukcióját követően a nem-schengeni váróterem területe hatszáz négyzetméterrel növekszik, ami javítja a komfortérzetet és vonzóbbá teszi a belső zónát a korai behajózásra várók számára.

A kritikus helyzet kialakulásában döntő szerepet játszott az Európai Unió azon határozata, amely kötelezővé tette a határőrség számára az uniós állampolgársággal nem rendelkező személyek arcának és ujjlenyomatának digitális rögzítését mind a belépés, mind a kilépés alkalmával. Ez a technológiai eljárás megegyezik az Amerikai Egyesült Államokba vagy Nagy-Britanniába történő utazások során alkalmazott szigorú biztonsági szűréssel. Míg egy uniós útlevéllel rendelkező utas ellenőrzése csupán egy-két percet vesz igénybe a dokumentum egyszerű szkennelésével, a harmadik országból érkezők biometrikus azonosítása jelentősen lelassítja a sorok haladását. Pozsonyban a problémát fokozta, hogy az utasok gyakran nem veszik figyelembe a kapuk felett elhelyezett tájékoztató jelzéseket, és a különböző státuszú utazók egyetlen közös, vegyes sorban torlódnak fel. A határrendészet munkatársai a torlódások idején mobil terminálokkal próbálják kiszűrni az uniós állampolgárokat a várakozók közül, de az utasok figyelmetlensége vagy a tájékoztatás figyelmen kívül hagyása miatt ez a módszer sem garantálja a zökkenőmentes áthaladást.

A kapacitásbeli problémák kezelésére a repülőtér és a Belügyminisztérium vezetése strukturális lépéseket határozott meg. Az incidens utáni napokban két új ellenőrző munkahelyet adtak át a határrendészet számára Pozsonyban, amivel az útlevél-ellenőrzés áteresztőképessége huszonöt százalékkal emelkedett. Ezek a fejlesztések a közbeszerzési törvény előírásai és a két és fél hónapos kivitelezési időszak miatt a kritikus keddi napon még nem álltak rendelkezésre. A hosszú távú tervek között szerepel az úgynevezett ABC (Automated Border Control) kapuk telepítése az indulási oldalon is, amelyek a repülőtér érkezési szintjén már sikeresen működnek. Ezek az automatizált rendszerek lehetővé teszik az utasok számára, hogy saját maguk szkenneljék az útleveleiket, minimalizálva az emberi élőerő-szükségletet és gyorsítva a határátlépést. A minisztérium jelenleg vizsgálja a technológia beszerzésének és elhelyezésének lehetőségeit.

A pozsonyi helyzet nem egyedi jelenség, a nyári csúcsidőszakban a kontinens szinte összes nemzetközi repülőtere a teljesítőképessége határán üzemel. Míg a szlovák fővárosban egyedi esetnek számít huszonöt utas lemaradása, addig a bécsi Schwechat repülőtéren naponta száz-százötven ember mulasztja el a járatát a hosszas sorban állás miatt. A londoni Stansted repülőtéren pedig a háromórás várakozási idő sem ritkaság az útlevél-ellenőrzésnél. A légi közlekedés dinamikus jellege miatt a váratlan események, például a heves nyári viharok miatti kényszerű üzemidő-leállítások láncreakciót indítanak el a terminálokon belül, mivel az egyszerre feltorlódó nyolc-tíz repülőgép utasközönsége azonnal túlterheli a meglévő infrastruktúrát.

A technológiai és adminisztratív rendszerek sebezhetőségét mutatja a januári eset is, amikor a biztonsági zóna beléptető kapuinak meghibásodása okozott hatalmas torlódást a háromkirályok ünnepén. A nemzetközi beszállítókkal, például a globális Amadeus foglalási rendszer működtetőivel való kapcsolattartás és a szervizelés a multinacionális vállalati struktúrák miatt nehézkes, a helyi igényeket a globális központok lassan kezelik. A megoldást a tartalék rendszerek és a többszörösen biztosított beléptetési pontok kiépítése jelenti. Robert Fico miniszterelnök nemrégiben felvetette a pozsonyi repülőtér nagyszabású, L-alakú bővítésének ötletét. A fejlesztési koncepció szerint a meglévő épületegyüttest meghosszabbítanák, és a megnövekedett nem-schengeni forgalmat egy teljesen új, tágas részlegbe költöztetnék. Ez a strukturális szétválasztás megakadályozná az uniós és a harmadik országbeli utasok keveredését, miközben az L-alakú törésben helyet kaphatna a magánrepülőket kiszolgáló General Aviation zóna, valamint a Belügyminisztérium kormányzati különgépeit fogadó reprezentatív kormányzati repülőszázad bázisa is. Az infrastruktúra fejlesztése elkerülhetetlen, ha Pozsony hosszú távon meg akarja őrizni pozícióját a regionális légi közlekedési piacon.