Gyászol a zenevilág: elhunyt a rekedtes hangú rocklegenda

Mély megrendüléssel fogadta a nemzetközi kulturális élet a hírt, miszerint életének hetvenötödik évében, egy portugáliai egészségügyi intézményben elhunyt a jellegzetes, rekedtes orgánumáról ismert walesi énekesnő, Bonnie Tyler. A művész halálát a hivatalos tájékoztatás szerint az a súlyos betegség okozta, amellyel hónapok óta intenzív osztályon kezelték, miután sürgősségi bélműtéten esett át Faro városában, ahol az utóbbi években az otthona is volt. Bár a nyár elején az orvosok még bizakodóak voltak, és a mesterséges kómából való felébresztése után lassú javulást tapasztaltak, a szervezete végül feladta a küzdelmet. Pályafutása a hetvenes évek közepétől egészen a legutóbbi időkig tartott, hiszen még az idei év tavaszán is új dalokkal jelentkezett, bizonyítva munkabírását és a zene iránti rendíthetetlen alázatát. Halálával a pop-rock korszak egyik legmeghatározóbb, összetéveszthetetlen hangú ikonja távozott, akinek slágerei generációk zenei ízlését formálták.

A dél-walesi Skewen kisvárosában, Gaynor Hopkins néven született énekesnő egy hatgyermekes, vallásos bányászcsaládban nevelkedett, ahol a legkülönfélébb zenei hatások érték a rock and rolltól a templomi kórusokig. Fiatalon, tizenhat évesen elhagyta az iskolát, és egy helyi élelmiszerüzletben kezdett el dolgozni, miközben éjszakánként klubokban lépett fel különböző formációkkal. Tehetségére egy helyi tehetségkutató ügynök figyelt fel, ami elindította az első komoly lemezszerződés felé vezető úton, ekkor vette fel a Bonnie Tyler művésznevet is. Pályája kezdetén komoly egészségügyi krízis, egy hangszálműtét fenyegette a karrierjét, ám a beavatkozás utáni kötelező némaság megszegése miatt hangja tartósan rekedtté vált. Ez a kezdeti hátrány végül a legnagyobb védjegyévé alakult, a nyers, érzelmes tónus tette lehetővé, hogy kiemelkedjen a korabeli előadók tömegéből.

Az átütő nemzetközi sikert a hetvenes évek végén a country elemekkel átszőtt popdalok hozták meg számára, amelyek közül az It's a Heartache című szerzemény valóságos világslágerré vált, az európai és az amerikai toplisták élmezőnyébe repítve az énekesnőt. Az igazi, poptörténeti jelentőségű aranykorszak azonban a nyolcvanas évek elején köszöntött be, amikor zenei arculatváltást elhatározva együttműködésbe kezdett a monumentális, teátrális hangszerelésről ismert zeneszerző-producerrel, Jim Steinmannel. Ebből a közös munkából született meg a Faster Than the Speed of Night című album, amelynek vezető kislemeze, a Total Eclipse of the Heart átírta a slágerlisták történetét. A ballada több mint húsz országban lett listavezető, és az Egyesült Királyságban ez volt az első alkalom, hogy egy női előadó albuma közvetlenül az első helyen debütált a brit eladási rangsorban, milliós példányszámban kelve el világszerte.

A Steinmannel való partnerség egy másik, robbanékony és energikus világslágert is eredményezett, a Holding Out for a Hero című dalt, amely a Footloose című mozifilm betétdalaként vált a korszak egyik legfontosabb himnuszává. Az énekesnő drámai előadásmódja, a dübörgő ritmusok és a Grand Canyonban forgatott látványos videóklip mind hozzájárultak ahhoz, hogy a felvétel évtizedekkel később is állandó szereplője maradjon a popkulturális hivatkozásoknak, filmeknek és reklámoknak. A nyolcvanas évek második felében a rockosabb hangvétel felé fordult, ekkor dolgozott együtt a neves zeneszerzővel, Desmond Childdal is, miközben olyan világsztárok lemezein működött közre háttérénekesként, mint Cher. Ebben az időszakban vált az európai kontinens, különösen Németország és a skandináv államok egyik legnépszerűbb turnézenészévé, ahol koncertjei folyamatosan telt házak előtt zajlottak.

A kilencvenes években a fősodorbeli pop piacról kissé háttérbe szorult a tengerentúlon, ám Európában továbbra is rendkívül stabil bázissal rendelkezett, a német Hansa kiadóval rögzített lemezei többszörös platina- és "aranybizonylatokat" szereztek a kontinentális piacokon. Később, a kétezres évek elején egy kétnyelvű duettel tért vissza a francia slágerlisták élére, ahol a Kareen Antonn francia énekesnővel közösen rögzített Si demain című dal tíz héten át vezette az eladási listákat. A brit zenei örökség részeként 2013-ban ő képviselte az Egyesült Királyságot az Eurovíziós Dalfesztiválon a Believe in Me című dallal, és bár a versenyen nem ért el előkelő helyezést, a nemzetközi szakma és a közönség hatalmas tisztelettel fogadta a színpadi jelenlétét. Munkásságát és a brit zeneiparban betöltött szerepét a királyi család is elismerte, amikor a néhai II. Erzsébet királynő születésnapi kitüntetési listáján a Brit Birodalom Rendjének tagja címet adományozták neki.

Utolsó éveiben sem vonult vissza a nyilvánosságtól, folyamatosan stúdiózott és koncertezett, legutóbbi nagylemezei a klasszikus rock és a blues gyökereihez való visszatérést mutatták, miközben turnénaptára az idei évre is teljesen megtelt a sajnálatos betegség jelentkezéséig. Házassága Robert Sullivan egykori olimpikon dzsúdóssal több mint öt évtizeden át tartott, ami a show-biznisz világában rendkívül ritka stabilitást jelentett számára, magánéletét mindig óvta a bulvársajtó túlzott érdeklődésétől. Az énekesnő hirtelen távozása után kollégái, zenésztársai és rajongók milliói fejezték ki részvétüket, kiemelve, hogy közvetlen, barátságos és sallangmentes személyisége éles kontrasztban állt a színpadi dívák világával. Emlékét a rocktörténelem legmeghatározóbb power balladái, a lemezeladási rekordok és az a megismételhetetlen hangszín őrzi, amely örökre beíródott a huszadik század egyetemes kultúrájába.