Egyre fagyosabb Lengyelország és Ukrajna kapcsolata

A Varsó és Kijev közötti diplomáciai kapcsolatokban az utóbbi időben egyértelműen a negatív tendenciák dominálnak, az egykor mintaszerűnek nevezett szövetségesi viszony látványos romlásnak indult. A háttérben meghúzódó, a második világháború eseményeivel kapcsolatos, máig lezáratlan politikai és történelmi viták most közvetlenül hozzájárultak egy kulcsfontosságú katonai cserekereskedelem összeomlásához. Lengyelország még az előző esztendő végén tett hivatalos ígéretet arra, hogy további MiG–29-es típusú vadászgépeket ad át az orosz agresszió ellen védekező ukrán légierő számára. Ez a megállapodás alapjaiban különbözött attól a korábbi fegyverszállítási akciótól, amelynek keretében a háború kitörése után Varsó tizennégy ilyen harci repülőgépet juttatott el szomszédjának. Ezúttal ugyanis a lengyel fél nem ingyenes segélyként, hanem egy modern, csúcstechnológiát képviselő drónvédelmi és pilóta nélküli repülőgép-technológiai transzfer ellenében lett volna hajlandó átadni a megmaradt repülőit. A lengyel védelmi tervezést komoly aggodalommal töltötte el az a korábbi incidens, amikor közel két tucat orosz gyártmányú drón szinte akadálytalanul hatolt be a lengyel légtérbe, emiatt a katonai vezetés minden áron meg akarta erősíteni a határvédelmi képességeit. Mivel Ukrajna rendelkezik a világon a legnagyobb gyakorlati tapasztalattal a modern pilóta nélküli eszközök elleni hadviselésben, az üzlet mindkét állam számára előnyös megállapodásnak tűnt, ám a jelenlegi helyzet szerint a tranzakció végleg meghiúsult. Władysław Kosiniak-Kamysz lengyel védelmi miniszter és miniszterelnök-helyettes egy televíziós nyilatkozatában megerősítette, hogy az ukrán fél kezdetben beleegyezett a feltételekbe, ám később váratlanul visszalépett az egyezségtől, így Lengyelország sem adja át a vadászgépeket.

Kijev részéről eddig nem érkezett hivatalos, kormányzati szintű reakció a lengyel bejelentésre, ami jól mutatja a helyzet feszültségét. Ukrajna a múltban folyamatosan azt hangoztatta, milyen égető szüksége van minden elérhető harci repülőgépre, különösen azért, mert a pilótáik és a kiszolgáló személyzet tökéletesen ismerik a szovjet tervezésű technikát, így azokat azonnal bevethették volna a frontvonalon. A lengyel Nemzetbiztonsági Iroda vezetője, Bartosz Grodecki a Rzeczpospolita című lapnak nyilatkozva megvilágította a háttérben meghúzódó szakmai okokat. Elmondása szerint az ukrán tárgyalópartnerek végül azzal indokolták a visszalépést, hogy a lengyel MiG–29-esek elavultak, és nem felelnek meg a jelenlegi légi hadviselés követelményeinek. Lengyelország évek óta szisztematikusan modernizálja saját légi flottáját, az 1989 óta szolgálatban lévő szovjet gépeket amerikai F–16-os és F–35-ös vadászbombázókra cserélik le. A lengyel sajtóértesülések szerint az évekkel ezelőtt átadott első tizennégy gép lényegesen jobb műszaki állapotban volt, így azok közvetlenül alkalmasak voltak a harci feladatokra, vagy alkatrészbázisként szolgáltak, a most visszatartott utolsó tizennégy példány azonban már elérte az üzemideje végső határát. Az ukrán hadvezetés a saját fejlesztésű, modern dróntechnológiát csak abban az esetben lett volna hajlandó átadni, ha a lengyel fél az átadás előtt saját költségén teljesen felújítja és korszerűsíti a kiöregedett repülőgépeket, ezt az opciót viszont Varsó határozottan elutasította.

Az ügy hatalmas belpolitikai és társadalmi hullámokat vetett Lengyelországban, a közvélemény és a politikai elit egyaránt nehezen viseli a kialakult helyzetet. Lengyelország volt az első olyan állam, amely a háború kitörése után azonnal fegyverekkel, nehéztechnológiával és humanitárius segélyekkel támogatta a megtámadott ukrán államot, logisztikai központot biztosítva a nyugati szállítmányoknak. Władysław Kosiniak-Kamysz a lengyel rádióban kijelentette, hogy a szolidaritás nem lehet egyirányú utca, és ha Ukrajna képes a háború kellős közepén védelmi drónokat értékesíteni Kuvaitnak, hogy ezzel komoly bevételekre tegyen szert, akkor elvárható, hogy nyújtson ellenszolgáltatást azoknak a partnereknek, akik az első pillanattól kezdve segítették a túlélését. A miniszter hozzátette, Varsó továbbra is nyitott a tárgyalásokra, de elvárják a korrekt, méltányos és partneri hozzáállást a szomszédos ország vezetésétől. Ukrajna az idei év tavaszán több Öböl-menti állammal kötött jelentős szerződéseket olyan védelmi rendszerek szállítására, amelyeket az iráni gyártmányú dróntámadások kivédésére fejlesztettek ki, Volodimir Zelenszkij elnök pedig korábban egyértelművé tette, hogy a támogatást nyújtó országokkal kizárólag kölcsönös alapon, fegyverrendszerek cseréjével hajlandóak együttműködni. Ez a határozott fellépés jól mutatja Ukrajna megnövekedett önbizalmát, a több mint négy éve tartó sikeres védekezés után a kijevi vezetés már nem kiszolgáltatott kérőként, hanem egyenrangú geopolitikai partnerként tekint magára a nemzetközi porondon.

Ebben a kontextusban kell szemlélni a katonai csereüzlet elutasítását is, amely mögött mélyebb, strukturális feszültségek húzódnak meg a két állam között. Karol Nawrocki lengyel elnök a hivatalos kommunikáció szerint az ukrán nacionalisták által 1943-ban Volhíniában elkövetett, lengyel polgári lakosok elleni tömegmészárlások miatt emel hangot, a háttérben azonban egyértelműen belpolitikai okok, a hazai választói bázis mozgósítása áll. A lengyel államfő tudatosan erősíti az ukránellenes hangulatot a társadalomban, amit Kijev nyíltan ellenséges lépésként értékel. A feszültség fokozódását jelzi, hogy Volodimir Zelenszkij elnöki hivatalának vezetője, Kyrylo Budanov az ukrán RBK hírügynökségnek nyilatkozva élesen bírálta a lengyel politikát. Azzal vádolta meg Varsót, hogy a volhíniai tragédia július tizenegyediki évfordulója előtt szándékosan élezi a helyzetet olyan éretlen és provokatív akciókkal, mint például az ukrán elnöknek néhány éve adományozott Fehér Sas Rend visszavonásának lebegtetése.

Ukrajna a jövőben semmilyen ultimátumot nem hajlandó elfogadni a világ egyetlen országától sem, jelentette ki határozottan Kyrylo Budanov, utalva Karol Nawrocki azon követelésére, miszerint az egykori Ukrán Felkelő Hadsereg, az UPA harcosait ki kell venni a nemzeti hősök sorából. Az elnöki hivatal vezetője sokatmondó párhuzamként utalt arra, hogy legutóbb Oroszország próbált ultimátumokat diktálni Kijevnek, és bár az orosz állam katonailag lényegesen hatalmasabb Lengyelországnál, az ukrán nép mégis elutasította a moszkvai követeléseket. Az ukrán vezetés számára rendkívül fájdalmas, hogy egy kulcsfontosságú szomszédos partnerrel alakult ki ilyen szintű konfliktus, de nem fognak engedni a történelemszemléletüket érintő külső nyomásnak, és minden barátságtalan politikai lépésre határozott válaszlépéseket fognak adni a jövőben. A nyilatkozatok szintjén az ukrán fél még bízik a feszültség enyhülésében, a lengyel jobboldali körök azonban a felmérések szerint jelentős politikai tőkét kovácsolnak a Kijevvel szembeni kemény fellépésből, ami korlátozza a diplomáciai mozgásteret. Ez a helyzet Donald Tusk lengyel miniszterelnököt is komoly lépéskényszerbe hozza a kormányon belül. A kormányfő Varsóban kijelentette, hogy kabinetje nem naiv a kérdésben, és pontosan látják, hogy Lengyelország már sem a pénzügyi, sem a közvetlen anyagi támogatások tekintetében nem jár az élen a segélyezők között. Donald Tusk hangsúlyozta, nem kötelező szeretni Ukrajnát, de akinek van egy kevés józan esze és tisztesség a szívében, annak be kell látnia, hogy Lengyelország elemi nemzeti és biztonsági érdeke az, hogy a szomszédos ország ne veszítse el ezt a háborút az agresszorral szemben.