Kiürülő gáztárolók: télen jön az igazi sokk?

Az európai közösség súlyos mértékben elhibázta azt a kötelező köztes célkitűzést, amelyet az orosz-ukrán háború kirobbanása után hozott biztonsági szabályozás írt elő a tagállamok számára. A brüsszeli jogszabályok értelmében a földgáztárolók töltöttségi szintjének július elsejére el kellett volna érnie a legalább hetvenszázalékos szintet. Ezzel szemben az európai átlag alig haladta meg az ötven százalékot a nemzetközi gázinfrastruktúra-szövetség hivatalos adatai szerint, ami rávilágít a kontinens energiabiztonságának sérülékenységére. Az unió tagállamai közül több nem rendelkezik saját tárolókapacitással, így a külföldi, elsősorban az ausztriai létesítmények bérlésére utalt, ami a jelenlegi hiánygazdaságban fokozott kockázatot jelent. A nemzetközi elemzőházak előrejelzései szerint a tárolók maximális töltöttsége a novemberi fűtési szezon kezdetére a legjobb esetben is csupán a hetvenhat százalékot fogja elérni, elmaradva a törvényben rögzített kilencvenszázalékos célértéktől. Ilyen kritikus szinten legutóbb tizenöt évvel ezelőtt, kétezer-tizenegyben álltak a kontinentális tartalékok.

A ljubljanai székhelyű energetikai szabályozó ügynökség friss elemzése arra figyelmeztet, hogy az Európai Uniónak sürgősen és radikálisan növelnie kell a cseppfolyósított földgáz behozatalát a kiürült készletek pótlására. A szakértői számítások szerint a nyári kereslet kielégítéséhez és a téli biztonsági szint eléréséhez a cseppfolyósított gáz importját legalább tizenhárom százalékkal kellene növelni az előző évi volumenhez képest. A lassú feltöltési ütem közvetlen kiváltó oka a közel-keleti geopolitikai krízis, amely tartósan akadályozza a katari gázszállító tankerhajók áthaladását a Hormuzi-szoroson keresztül. A helyzetet súlyosbította a mögöttünk hagyott rendkívül hideg téli időszak, amely az unió gáztartalékait a teljes kapacitás alig huszonnyolc százalékára apasztotta le a tavasz kezdetére.

Európa az elmúlt hónapokban kénytelen volt éles versenyre kelni az ázsiai piacokkal a korlátozottan rendelkezésre álló energiahordozókért. A nemzetközi piacon a szabad kapacitásokat lényegesen magasabb áron értékesítették, mint az Irán és Libanon elleni katonai akciók megindulása előtt. Bár a feszültség átmeneti enyhülését jelző békemegállapodások hírére a jegyzések stabilizálódtak, és a katari Ras Laffan gázterminál sérült egységeinek helyreállítását is megkezdték, a kedvezőnek tűnő jelek végül negatív hatást gyakoroltak az európai beszerzésekre. Az európai gázcsomópontok árai olyan alacsony szintre estek, hogy a kereskedőknek nem érte meg cseppfolyósított gázt rendelni az Egyesült Államokból. A piaci szereplők többsége kivárt, bízva a közel-keleti szállítások gyors normalizálódásában és a további árcsökkenésben.

Ez a spekulatív stratégia rendkívül veszélyesnek bizonyult, mivel a törékeny fegyverszünet azonnal összeomlott, amikor Irán tüzérségi támadást intézett egy katari gázszállító hajó ellen a Hormuzi-szoros közelében. A válaszlépések nem késtek, az amerikai haderő tucatnyi iráni célpontra mért csapást, Teherán pedig megtorlásul a térségbeli amerikai szövetségeseket vette tűz alá. Donald Trump amerikai elnök hivatalos nyilatkozatban jelentette be a fegyverszünet végét, ami azonnali pánikot és kiszámíthatatlanságot szült a globális energiapiacon. A beszerzési tervek kritikus fázisba kerültek, és minél alacsonyabb szinten állnak a tárolók a hideg idő beköszönte előtt, annál nagyobb a valószínűsége a téli extrém ártüskék kialakulásának. A lassúbb feltöltést az orosz vezetékes és cseppfolyósított gázszállítások fokozatos európai betiltása is magyarázza, hiszen az ukrajnai tranzitvonalak leállása után a jövő év elején életbe lép a teljes importtilalom az orosz cseppfolysított gázra is.

Az energetikai ügynökség jelentése kiemeli, hogy a jelenlegi piaci viszonyok és a kedvezőtlen téli-nyári árkülönbségek egyáltalán nem ösztönzik a kereskedőket a tárolók kereskedelmi célú feltöltésére. A gáz ára a jelenlegi nyári időszakban magasabb, mint a következő téli határidős jegyzések értéke, ami ellentmond a korábbi évtizedek piaci logikájának, és pénzügyi veszteséget generál a készletező vállalatoknak. Ennek ellenére a szakértők hangsúlyozzák, hogy az európai gázellátó rendszer strukturálisan rugalmasabbá vált az elmúlt évek infrastrukturális fejlesztéseinek, az új visszagázosító terminálok üzembe helyezésének köszönhetően. A kontinens ellátása ma már nem egyetlen domináns forrástól függ, hanem a norvég és algériai vezetékes gáz, a tengeri úton érkező szállítmányok és a hazai kitermelés kombinációjára épül, így a tárolók alacsony szintje önmagában még nem jelent azonnali fizikai hiányt.

A piaci szereplők reakciói is megváltoztak a korábbi válságévek tapasztalatai alapján, a kereskedők jóval kevésbé érzékenyek a geopolitikai feszültségekre. A negatív hírek és a katonai konfliktusok hírei lényegesen enyhébb ármozgásokat váltanak ki a tőzsdéken, mint a korábbi időszakokban. Az Európai Bizottság gázkoordinációs csoportja úgy ítélte meg, hogy a nyolcvan százalék körüli tárolói szint is elegendő az ellátás biztonságának garantálásához, mivel a globális piacon elérhető cseppfolysított gáz mennyisége a Hormuzi-szoros elhúzódó lezárása esetén sem csökken olyan mértékben, hogy az közvetlen korlátozásokat tenne szükségessé az unió területén.

A referenciaértéknek számító európai gázár jelenleg megawattóránként negyvennyolc euró körül mozog, ami tízszázalékos drágulást jelent az előző héthez képest, és több mint ötvenhat százalékkal haladja meg az amerikai-iráni konfliktus kirobbanása előtti szintet. Az elemzői konszenzus szerint az átlagár a harmadik negyedévben negyvenkilenc euró körül alakul, míg az év utolsó három hónapjában ötvenkét euróig emelkedhet. Az amerikai import folyamatos növekedése részben képes ellensúlyozni a katari szállítmányok kiesését, és a szakértők előrejelzései szerint a gáz ára kétesztendős távlatban, kétezer-huszonhétre negyven euró környékére süllyedhet vissza. A jelenlegi árszint nehézséget jelent, de még nem bénítja meg az ipari termelést vagy az energiaszektort, tartós gazdasági károkat a száz euró feletti, hónapokon át fennmaradó árak okoznának. A helyzet mindenesetre szoros monitorozást igényel, hiszen a közel-keleti katonai eszkaláció bármely pillanatban felboríthatja a törékeny egyensúlyt.