Eltűnt a bukás után: merre jár most Orbán Viktor?

Orbán Viktor hivatalosan továbbra is a Fidesz elnöke, a párt júniusi kongresszusán újraválasztották, és a vereség után sem mondott le arról, hogy ő maradjon a magyar jobboldal első számú vezetője. A nyilvánosságban azonban egészen más kép rajzolódik ki. A volt miniszterelnök időnként közzétesz egy-egy harcias bejegyzést, a Tisza-kormány lépéseit önkénynek nevezi, híveit ellenállásra biztatja, majd ismét eltűnik. A Fidesz jelenlegi működésében kevés a látható orbáni irányítás, kevés a személyes jelenlét, és még kevesebb az olyan politikai kezdeményezés, amelyből kiderülne, miként akarja újjáépíteni a választáson súlyos vereséget szenvedett pártot. Ezért vált különösen sokatmondóvá a „Stop önkény!” jelszóval meghirdetett demonstráció. Orbán maga is részt vett az esemény mozgósításában, a tüntetést a Sulyok Tamás köztársasági elnök leváltását is tartalmazó alkotmánymódosítás elleni fellépésként hirdették meg, ő mégsem jelent meg a Sándor-palotánál. Havasi Bertalan magyarázata szerint azért maradt távol, mert nem akarta elvinni a figyelmet az államfőről és magáról az ügyről. Ez kommunikációs szempontból elegáns indoklás, politikailag azonban nehezen hihető. Egy ellenzéki párt vezetőjének éppen az lenne a feladata, hogy jelenlétével erőt mutasson, irányt adjon és vállalja a konfliktust, különösen akkor, ha saját táborát ő hívta utcára. Panyi Szabolcs újságíró közlése szerint Orbán Viktor a tüntetés reggelén a Karolina úti Sportkórházban járt, tehát nem külföldi program akadályozta meg a részvételét. A kórházi látogatás céljáról nincs nyilvános, ellenőrzött információ, ezért abból egészségi állapotra vonatkozó következtetést levonni nem lehet. A tény ettől még megmarad: Budapesten volt, a demonstrációt támogatta, mégsem állt saját hívei elé. Ez nehezen egyeztethető össze azzal a szereppel, amelyet a Fidesz elnökeként továbbra is betölt. Orbán az elmúlt hetekben többször elítélte a szerinte kibontakozó „tiszás önkényt”. Azt állította, hogy az új kormány emberi, erkölcsi és jogállami határokat lép át, a választók pedig nem adtak felhatalmazást a korábbi rendszer intézményeinek gyors lebontására. Ezek a megszólalások egyértelműen a saját tábor érzelmi mozgósítását szolgálják. A Fidesz kommunikációja a vereséget követően arra épül, hogy a kétharmados felhatalmazással rendelkező új hatalmat illegitimnek, bosszúállónak és veszélyesnek mutassa be. Orbán ehhez időnként megadja a politikai alaphangot, a napi küzdelmet azonban másokra hagyja. A személyi döntésekben feltehetően továbbra is meghatározó a szerepe. Nehezen képzelhető el, hogy a Fidesz parlamenti frakciójának összetétele, vezetése vagy a párt új kommunikációs vonala az ő jóváhagyása nélkül alakult volna ki. A párt szervezeti kultúrája másfél évtizeden át az egyetlen központból érkező döntésekre épült. Orbán formális pártelnöki tisztsége, személyes tekintélye és a hozzá kötődő gazdasági-politikai hálózat miatt az utódlás még vereség után sem történhet egyik napról a másikra. A háttérből gyakorolt befolyás azonban nem azonos a politikai vezetéssel. Egy húsz százalék körüli támogatottságra zsugorodott pártnak programra, új arcokra, szervezeti újjáépítésre és hiteles önvizsgálatra lenne szüksége. Ebből egyelőre alig látszik valami. Lehetséges, hogy Orbán Viktor saját mércéje szerint lealacsonyítónak érzi a napi belpolitikai csatározást. Tizenhat éven át miniszterelnökként állam- és kormányfőkkel tárgyalt, uniós csúcsokon vétózott, Donald Trump szövetségeseként és az európai radikális jobboldal egyik központi figurájaként mutatta be magát. A vereség után ezzel szemben parlamenti ellenzéki vezetőként kellene vitatkoznia költségvetésről, intézményi átalakításokról, vizsgálóbizottságokról és pártszervezési ügyekről. Elképzelhető, hogy ezt a szerepet méltatlannak érzi ahhoz a történelmi jelentőséghez, amelyet saját magának tulajdonított. A kontraszt számára különösen kellemetlen. Magyar Péter kormányfőként európai vezetőkkel tárgyal, megállapodásokat köt az uniós források felszabadításáról, részt vesz a NATO-csúcsokon, és a nemzetközi protokoll képein ott áll azok között, akiknek a társaságát Orbán korábban saját politikai rangjának bizonyítékaként használta. Az ankarai csoportképen Magyar közvetlenül Donald Trump mögött jelent meg, ami önmagában természetesen nem diplomáciai teljesítmény, a politikai képek világában mégis erős jelképpé vált. Orbán, aki hosszú időn át azt sugallta, hogy személyes kapcsolatai nélkül Magyarország nem lenne jelen a világpolitika térképén, most kívülről nézi ugyanezeket a rendezvényeket. A visszavonulás mögött taktikai megfontolás is állhat. A volt kormányfő talán arra számít, hogy a Tisza-kormány első hibái, a gyors intézményi átalakítások konfliktusai és a gazdasági nehézségek idővel újra növelik a Fidesz támogatottságát. Ebben a forgatókönyvben Orbán nem akarja elkoptatni magát a mindennapi ellenzéki munkában, inkább kivárja azt a pillanatot, amikor megmentőként térhet vissza. Ez a számítás azonban kockázatos. Egy párt hónapok alatt is széteshet, ha nincs látható vezetése, az egymással versengő utódjelöltek pedig saját hálózatokat kezdenek építeni. Az is kérdés, mennyire szabadon tervezheti a politikai jövőjét. Az ukrajnai „aranykonvoj” ügyében kiszivárgott ügyészségi iratok és sajtóértesülések szerint vizsgálni kellhet, ki adott politikai utasítást a magyar hatóságok márciusi akciójára. A Telex forrásai azt állították, hogy a rajtaütést maga Orbán Viktor erőltette. Ez jelenleg állítás és vizsgálati irány, nem jogerős megállapítás. Amennyiben azonban bizonyítható lenne, hogy a volt miniszterelnök törvényi felhatalmazás nélkül rendelt el hatósági fellépést, vagy beavatkozott egy folyamatban lévő eljárásba, büntetőjogi felelőssége is felmerülhet. A neve más ügyekben is előkerülhet, de ezeknél különösen fontos elválasztani a politikai felelősséget a személyes büntetőjogi felelősségtől. Vizsgálatok tárgya lehet az állami vagyon alapítványokba szervezése, a koncessziók kiosztása, az állami megrendelésekből meggazdagodó üzleti körök helyzete, a Magyar Nemzeti Bank alapítványainak pénzmozgása, a magántőkealapok tulajdonosi hálózata, a kastélyok és más ingatlanok átadása, valamint az a kérdés, volt-e közvetlen politikai utasítás bizonyos közbeszerzések, privatizációk vagy hatósági döntések mögött. Az is vizsgálható, milyen szerepet játszott a kormányzati döntéshozatal a Pegasus kémszoftver alkalmazásának engedélyezésében, a Budapest–Belgrád vasút titkosított szerződéseiben, az autópálya-koncesszióban vagy a kiemelt állami beruházások költségnövekedésében. Ezekben az ügyekben Orbán Viktor neve politikai vezetőként szinte elkerülhetetlenül megjelenik, ez azonban önmagában nem bizonyít bűncselekményt. Büntetőjogi felelősséghez konkrét döntést, utasítást, személyes hasznot, hivatali visszaélést vagy más törvényi tényállást kell bizonyítani. A tervezett Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal felállítása mégis alapvetően megváltoztathatja a helyzetet. Egy ilyen intézmény feladata éppen az lehet, hogy feltérképezze az állami vagyon útját, a közvetítő cégeket, a magántőkealapokat és a kedvezményezetteket. Ha a vizsgálatok eljutnak a politikai döntések szintjére, Orbánnak tanúként, érintettként vagy később akár gyanúsítottként is válaszolnia kellhet. Időről időre felmerül, hogy a volt miniszterelnök valamilyen nemzetközi pozícióban folytathatja. Szóba kerül a Patrióták Európáért mozgalom vezetése, egy nemzetközi konzervatív alapítvány, amerikai egyetemi vagy elemzőintézeti szerep, esetleg a trumpista jobboldalhoz kötődő tisztség. Ezekre egyelőre nincs hiteles, nyilvánosan ellenőrizhető bizonyíték. Könnyen lehet, hogy a hírek a saját tábor reményeit tükrözik: nehéz elfogadni, hogy az a politikus, akit éveken át világpolitikai tényezőként ünnepeltek, egyik napról a másikra egy vesztes ellenzéki párt elnökévé zsugorodott. Nem igaz ugyanakkor, hogy minden korábbi külföldi szövetségese elfordult volna tőle. A Patrióták Európáért csoport a választási vereség után is támogatásáról biztosította, és az európai radikális jobboldal több vezetője továbbra is jelképes figuraként tekint rá. A nemzetközi politikában azonban a hatalom elvesztése gyorsan csökkenti egy vezető súlyát. A baráti nyilatkozatok nem pótolják a miniszterelnöki tárgyalási jogot, az uniós vétót, az állami erőforrásokat és a diplomáciai apparátust. Orbán ma már legfeljebb mozgalmi vagy ideológiai szereplő, nem állami döntéshozó. Az Egyesült Államokba költözés lehetőségét sem lehet teljesen kizárni, bár erre sincs bizonyíték. A találgatásoknak különös súlyt ad Zbigniew Ziobro története. A volt lengyel igazságügyi miniszter, aki Orbán kormányától menedékjogot kapott, a magyarországi kormányváltás után az Egyesült Államokba távozott. Lengyelországban huszonhat vádponttal, köztük hivatali visszaéléssel és közpénzek szabálytalan felhasználásával kapcsolatban keresik. Egykori helyettese, Marcin Romanowski tartózkodási helye egy ideig ismeretlen volt, és a magyar kormány később mindkettőjük menedékjogát visszavonta. Az eset megmutatta, hogy a politikai kapcsolatok és a külföldi menedék lehetősége valós menekülési útvonalat kínálhat azoknak, akik hazájukban eljárástól tartanak. Orbán helyzete mégsem azonos a lengyel politikusokéval. Magyar állampolgárként, volt miniszterelnökként és egy jelentős parlamenti párt elnökeként jóval nagyobb politikai és jogi súlya van. Egy amerikai letelepedés diplomáciai konfliktust okozna, különösen akkor, ha Magyarországon büntetőeljárás indulna ellene. Donald Trump politikai rokonszenve vagy a republikánus jobboldal támogatása sem jelent automatikus jogi védelmet. Az Egyesült Államok kiadatási döntései intézményi és bírósági folyamatokon mennek keresztül, még akkor is, ha a politika befolyásolhatja azok légkörét. A legfontosabb kérdés ezért nem az, hogy Orbán hová menekülhet, hanem az, hogy akar-e még politikus lenni Magyarországon. A pártelnöki cím megtartása önmagában kevés. A Fidesz híveinek nem időnkénti Facebook-bejegyzésekre, mások által levezényelt tüntetésekre és távoli világpolitikai álmokra lenne szükségük, hanem vezetőre, aki vállalja a vereséget, megmagyarázza a történteket, programot ad és ott áll mellettük a nyilvános konfliktusokban. Ha Orbán ezt méltóságán alulinak érzi, vagy már inkább saját jogi és személyes jövőjével foglalkozik, akkor a pártelnöki tisztség fenntartása egyre inkább öncélúvá válik. A Fidesz számára a legrosszabb állapot a mostani lebegés. Orbán túl erős ahhoz, hogy nélküle megkezdődhessen az utódlás, de túl kevéssé aktív ahhoz, hogy ténylegesen vezesse a pártot. Jelenléte blokkolja az új korszakot, hiánya pedig bénultságot okoz. Amennyiben nem képes utat mutatni a történelmi vereség után húsz százalék környékére visszaesett politikai közösségnek, tisztább helyzetet teremtene a távozása. A politikai felelősség nem ér véget a kormányzati hatalom elvesztésével, és a világpolitikai szerep sem mentesít a saját párt iránti kötelesség alól. A Sándor-palotánál tartott tüntetésről való távolmaradás ezért több volt egy kihagyott rendezvénynél: annak a jele lehetett, hogy Orbán Viktor fejben már elhagyta a Fideszt, miközben a párt hivatalosan még mindig az övé.