Válsághelyzet Afrikában a halálos kór terjedése miatt

A Kongói Demokratikus Köztársaság fővárosában, Kinshasában a kormányzati kommunikáció igyekszik megnyugtató üzeneteket közvetíteni a lakosságnak és a nemzetközi közösségnek a Bundibugyo-vírus okozta megbetegedések terjedésével kapcsolatban. Patrick Muyaya kommunikációs miniszter kijelentései szerint az államvezetés teljes mértékben átlátta a helyzet súlyosságát, és rendkívül rövid idő alatt robusztus pénzügyi, valamint logisztikai választ adott a kihívásokra. A terepen tapasztalható mindennapi valóság azonban éles ellentétben áll a hivatalos narratívával, amely egy tökéletesen működő, a járvány megfékezésére felkészített egészségügyi gépezetet vizionál. A helyzet súlyosságát jól mutatja, hogy a hatóságok által hivatalosan május 15-én bejelentett járvány gócpontjában a védekezés legfontosabb láncszemei mondtak csődöt.

A leginkább kritikus állapotok az Ituri tartomány székhelyének számító Bunia városában alakultak ki, amely az 1976 óta azonosított tizenhat korábbi hullámhoz képest sokkal gyorsabban terjedő kór elleni küzdelem stratégiai központja. Ebben a térségben, amely a sajtótájékoztatók helyszínétől, a fővárostól közúton mintegy háromezer kilométerre fekszik, az egészségügyi dolgozók július tizedikén 10-én léptek. Az ápolók, orvosok és technikai munkatársak azért szüntették be a munkát, mert több mint egy hónapja nem kapták meg a nekik járó veszélyességi pótlékokat és munkadíjakat, miközben a munkakörülményeik az elviselhetőség határa alá süllyedtek. Az Afrikai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ adatai szerint a járvány kezdete óta száztizenkét egészségügyi alkalmazott fertőződött meg a vírussal, és harmincöt munkatárs életét vesztette a szolgálatteljesítés során.

A munkabeszüntetés gyorsan eszkalálódott a környező településekre, így a szomszédos Rwampara helységre is, és elérte azokat a speciális szolgáltatókat is, akik a holttestek biztonságos, fertőzésmentes eltemetéséért felelősek. Roger Kamba egészségügyi miniszter személyesen utazott a helyszínre, hogy megpróbálja megnyugtatni a lázadó és elgyötört egészségügyi dolgozókat, ám a látogatás napján a kongói Nemzeti Közegészségügyi Intézet hivatalos figyelmeztetést adott ki, amely szerint az alapvető egészségügyi szolgáltatások folytonossága végzetesen kompromittálódott. A harc kimenetele bizonytalan egy olyan kórokozóval szemben, amelyre jelenleg nincs általánosan elfogadott, bevált gyógymód. Az általa okozott betegség halálozási aránya huszonöt és negyven százalék között mozog, és a terjedési sebessége minden eddigi rekordot megdöntött.

A Nemzeti Közegészségügyi Intézet vészhívó központjának július 8-iki jelentése szerint egyetlen nap leforgása alatt harminchárom új megerősített esetet és huszonöt halálesetet regisztráltak. A járvány hivatalos kezdete, vagyis május 15. óta a halmozott esetszám elérte az 1800-as határt, az elhunytak száma pedig meghaladta a 620-at. Összehasonlításképpen, a 2018-as nagy kongói járvány idején hasonló esetszámok eléréséhez csaknem 235 napra volt szükség, ami egyértelműen bizonyítja a mostani vírusvariáns rendkívüli agresszivitását. Ráadásul sok nemzetközi és helyi egészségügyi szereplő komolyan kételkedik a hivatalos statisztikák pontosságában, a valós számokat lényegesen magasabbra becsülik.

A legnagyobb aggodalomra a kontaktkutatási rendszer gyengesége ad okot, amely a fertőzési láncolatok megszakításának egyetlen hatékony eszköze lenne. Jelenleg körülbelül tizenkétezer olyan kontakt személyt tartanak nyilván, akik közvetlen kapcsolatba kerültek igazolt betegekkel. Bár a hivatalos adatok szerint a szakemberek a kontaktok hetvenkilenc százalékával találkoztak, a hatóságok által kitűzött 95 százalékos célhoz képest ez az eredmény eleve elégtelen. A terepen dolgozó független epidemiológusok szerint a valós követési arány ennél sokkal rosszabb. A buniabeli megfigyelők szerint a kontaktokat egyszerű papíralapú űrlapokon regisztrálják, a digitalizáció teljes hiánya miatt a közösségi egészségügyi közvetítők képtelenek valós időben követni az emberek mozgását. Ez a strukturális hiányosság azért kritikus, mert statisztikailag tíz azonosított Ebola-eset átlagosan tizennégy új fertőzést generál a térségben.

A járványügyi védekezést egy rendkívül összetett, instabil humanitárius és katonai környezetben kell végrehajtani. Ituri tartomány nyolcmilliós lakosságából több mint egymillió ember belső menekültként él, és a régió hosszú, nehezen ellenőrizhető, porózus határokkal rendelkezik Uganda, valamint Dél-Szudán irányába. A területet több mint két évtizede krónikus humanitárius válság sújtja, amelyet a fegyveres milíciák összecsapásai, a tömeges belső lakosságvándorlás és a folyamatos határokon átnyúló illegális mozgások jellemeznek. Emiatt a vírus könnyedén kijut az ellenőrzési zónákból, amit igazol, hogy Ugandában már húsz megerősített esetet és két halálesetet azonosítottak. A kongói egészségügyi miniszter elismerte, hogy Ituri szomszédságában, Tshopo és Haut-Uele tartományokban is megjelentek az első pozitív tesztek.

A kihívások listája a kontaktkutatás elégtelenségénél sokkal hosszabb. A helyi közösségek körében komoly ellenállás tapasztalható a halál utáni mintavételekkel szemben, amelyekre a fertőzés tényének megerősítéséhez lenne szükség. A hagyományos temetkezési rítusok, amelyek során a hozzátartozók lemossák és megérintik az elhunytat, a vírus terjedésének elsődleges melegágyai, ám ezek hatósági korlátozása kulturális ellenállást vált ki. Ezt tetézi a kezelőközpontok elégtelen kapacitása, a mentőautók és a pénzügyi források krónikus hiánya. Alapvető egészségügyi felszerelések, védőruhák és gyógyszerek hiányoznak a frontvonalból, a lakossági jelzések és riasztások alacsony száma miatt a kór csendes expanziója zajlik a nehezen megközelíthető erdei falvakban.

A mindennapi túlélési harccal párhuzamosan a nemzetközi közösség tudományos kísérleteket indított több kongói egészségügyi centrumban, hogy hatékony terápiát vagy vakcinát találjanak a Bundibugyo-törzs ellen. Július elején indult el a Partners elnevezésű nemzetközi klinikai vizsgálati program, amelyet az Egészségügyi Világszervezet (WHO) támogat. A program koordinációját a kongói Nemzeti Biomeditikai Kutatóintézet, a belgiumi Trópusi Medicina Intézet és az Egyesült Királyságban működő Oxfordi Egyetem végzi, szoros együttműködésben több globális partnerrel. A tesztek célja annak megállapítása, hogy két meglévő antivirális készítmény, a Gilead Sciences által gyártott remdesivir, valamint a Mapp Biopharmaceutical által kifejlesztett MBP134 antitest-terápia képes-e érdemben javítani a diagnosztizált betegek túlélési esélyeit, és hogy a két szer kombinációja nyújt-e extra védelmet a halálos kórral szemben.

A kongói egészségügyi rendszer krízise nem új keletű, hanem az évtizedek óta tartó alulfinanszírozottság és a politikai instabilitás közvetlen következménye. Az ország keleti része gazdag ásványkincsekben, különösen koltánban és aranyban, ami a helyi és külföldi fegyveres csoportok folyamatos jelenlétét és harcait finanszírozza. Ebben a hadiállapotban a közigazgatás és az állami szolgáltatások szinte teljesen összeomlottak, az egészségügyi centrumok gyakran magukra maradnak a nemzetközi segélyszervezetek támogatása nélkül. Amikor egy olyan magas mortalitású vírus jelenik meg egy ilyen környezetben, mint az ebola, a klasszikus járványügyi protokollok, amelyek a stabil államigazgatásra és a lakosság bizalmára épülnek, szinte alkalmazhatatlanná válnak. A helyi lakosok sokszor gyanakvással tekintenek a fehér védőruhába öltözött egészségügyi dolgozókra, akiket a kormányzat vagy külföldi erők ügynökeinek tartanak, ez a bizalmatlanság pedig a fertőzöttek eltitkolásához vezet.

A nemzetközi humanitárius szervezetek, mint az Orvosok Határok Nélkül vagy a Vöröskereszt, megpróbálják betölteni az állam által hagyott űrt, de a növekvő biztonsági kockázatok az ő munkájukat is ellehetetlenítik. A fegyveres csoportok támadásai a segélykonvojok és a kezelőbázisok ellen mindennapossá váltak, ami miatt a külföldi szakemberek mozgástere minimálisra szűkült. Az egészségügyi dolgozók sztrájkja Bunia városában egy segélykiáltás a nemzetközi közösség felé, jelezve, hogy a helyi személyzet a végsőkig kimerült, és anyagi elismerés nélkül nem hajlandó tovább kockáztatni az életét egy olyan járványban, amelynél a védőfelszerelés hiánya szinte biztos fertőzéshez vezet. Az elkövetkező hetek döntőek lesznek abból a szempontból, hogy sikerül-e megállapodni a sztrájkolókkal, és az oxfordi egyetem által támogatott klinikai tesztek hoznak-e áttörést a terápiában, mielőtt a kór átlépné a szomszédos országok határait, globális egészségügyi veszélyhelyzetet idézve elő.