Pattanásig feszült a helyzet az ukrán hátországban

A nyugat-ukrajnai Lviv nagyvárosában történt erőszakos incidens reflektorfénybe állította az ukrán hadsereg egyre súlyosbodó mozgósítási nehézségeit, amelyek komoly törésvonalakat okoznak a társadalomban. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök hivatali értékelésében kifejtette, hogy rengeteg megválaszolatlan kérdés merült fel a lvivi eseményekkel és a toborzóközpont katonái elleni támadással kapcsolatban. Az államfő szerint az egész ügy rendkívül rossz képet fest az aktuális morálról, és az egyenruhásokkal szembeni ellenséges lakossági magatartás elfogadhatatlan, aminek semmiképpen sem szabadna így lennie. Az elnök utasította a belügyminisztériumot és a védelmi tárcát, hogy a legapróbb részletekig tisztázzák az ügyet, valamint sürgősen hajtsák végre a korábban megígért strukturális reformokat a kényszersorozási eljárások finomítására. A nyílt utcai összecsapás során mintegy kétszáz helyi lakos keveredett fizikai konfliktusba a területi toborzóközpont munkatársaival és a kirendelt rendőri erőkkel. A feszültség abban a pillanatban csúcsosodott ki, amikor a katonai ellenőrök megállítottak egy férfit az utcán, hogy ellenőrizzék a kötelező katonai okmányait. Az iratok átvizsgálása során a hatóságok megállapították, hogy az illetőt korábban már hivatalosan mozgósították, azonban a megszabott határidőig nem jelentkezett a kijelölt katonai egységénél, így lényegében elkerülte a szolgálattételt. Amikor a toborzóközpont munkatársai megpróbálták részletesebb vizsgálat alá vonni a férfit, a járókelők reagálni kezdtek az intézkedésre. A helyszínen készült mobiltelefonos videófelvételeken jól látható, amint a felbőszült tömeg pillanatok alatt bekerítette a katonák gépjárművét, ütemesen ütni kezdte a karosszériát, majd a kollektív indulat hatására teljesen felborította a kisbuszt. Ezt követően a csoportosulás tagjai közvetlenül a toborzótisztekre támadtak, megrongálták a felszerelésüket, és a fizikai bántalmazás közben letépték róluk a katonai egyenruhát. Az ukrán főügyész tájékoztatása szerint a hatóságok gyorsan azonosították a főbb elkövetőket, így több férfi már előzetes letartóztatásba került a közrend súlyos megsértése és hatósági személy elleni erőszak vádjával.

A lvivi eset egyértelműen felszínre hozta azt az elégedetlenséget, amely az utóbbi időben halmozódott fel az állampolgárokban a hadsereg törvényes, ám rendkívül nyers és agresszív toborzási gyakorlatával szemben. Ukrajna-szerte retrettek a lakosok azoktól a jelöletlen mikrobuszoktól és zárt kisteherautóktól, amelyek hirtelen megállnak a sétálóutcák vagy bevásárlóközpontok mellett, majd a maszkos egyenruhások a nyílt utcáról rángatják be a hadköteles korú férfiakat a járművek belsejébe. A köznyelvben erre a sajátos és megfélemlítő jellegű állománygyűjtési módszerre már külön kifejezés is született, amelyet a helyiek csak erőszakos buszosításként emlegetnek a mindennapi beszélgetésekben. Ez a jelenség rányomja a bélyegét a hétköznapokra, a rejtőzködő férfiak szinte teljesen eltűntek a nyilvános terekről. Azok a polgárok, akik szándékosan elmulasztják a kötelező regisztrációt a katonai hatóságoknál, szinte egyáltalán nem mernek kilépni az utcára, a parkokban kocogók között szinte kizárólag nőket lehet látni, a férfiak pedig igyekeznek folyamatosan zárt ajtók mögött maradni. A hatályos jogszabályok értelmében Ukrajnában a hadkötelezettség minden tizennyolc és hatvan év közötti férfi állampolgárra vonatkozik. A törvényi szigorítások nyomán a férfiaknak kötelező jelleggel regisztrálniuk kell magukat egy elektronikus adatbázisban, miközben a tényleges harci besorozás alsó korhatárát huszonöt évben állapították meg. Mivel a háborús veszteségek pótlására az önkéntes jelentkezők száma drasztikusan visszaesett, és a hagyományos felhívásokkal nem lehet elegendő embert mozgósítani a védelmi vonalak megtartásához, a katonai toborzóközpontok munkatársai radikális lépésekre szánták el magukat. Rendszeresen vadásznak a férfiakra a munkahelyeken, az élelmiszerboltokban vagy a tömegközlekedési eszközök megállóiban. Amennyiben az érintett személy nem képes azonnal felmutatni egy hivatalos igazolást, amely felmenti őt a katonai szolgálat alól, a hatóságok azonnal orvosi vizsgálatra szállítják, és a formális adminisztráció lezárása után közvetlenül a kiképzőbázisokra, vagy a frontvonal legkritikusabb szakaszaira vezénylik.

Ez az eljárásrend heves vitákat generál az ukrán társadalom különböző csoportjai között, mélyítve a meglévő belső ellentéteket. Azok a családok, amelyeknek a hozzátartozói a 2022 ben indult invázió első napjai óta folyamatosan a lövészárkokban szolgálnak, messzemenően támogatják a szigort, hiszen igazságtalannak tartják, hogy míg az ő szeretteik szabadság és pihenés nélkül harcolnak a kimerültség szélén, addig mások gondtalanul élik az életüket a hátországban. Ezzel szemben a bírálók és a jogvédők hangsúlyozzák, hogy a jelenlegi rendszer alapjaiban igazságtalan és korrupt, mivel az átlagos, szegényebb állampolgárok teljesen ki vannak szolgáltatva a helyi hadkiegészítő parancsnokok önkényének, miközben a tehetősebb rétegek tagjai jelentős összegekért cserébe könnyedén megvásárolhatják a felmentést, vagy illegális úton külföldre menekülhetnek a felelősségre vonás elől. Egy kijevi toborzóiroda vezetője egy korábbi interjúban sokatmondó módon úgy becsülte, hogy a hadseregben szolgálók aránya az önkéntesek és a kényszerrel mozgósítottak között nagyjából hatvan-negyven százalék lehet. Hozzátette, hogy a behívottak közül nem mindenki tanúsít aktív ellenállást, sokan egyszerűen csak kivárnak az otthonaikban, amíg a postás vagy a járőr átadja a hivatalos papírt, és ezt követően beletörődnek a sorsukba.

A strukturális problémák mértékét jól mutatják a védelmi minisztérium által közzétett hivatalos adatok, amelyek rávilágítanak a hadkiegészítő rendszer működésképtelenségére. Mihajlo Fedorov védelmi miniszter beszámolója szerint országos szinten jelenleg körülbelül kétmillió férfit keresnek a hatóságok a katonai szolgálat alóli szándékos kibújás és a regisztráció megtagadása miatt. A minisztériumi elemzések szerint a bujkáló hadkötelesek több mint fele már sikeresen elhagyta az ország területét, és külföldön tartózkodik. Ezt a statisztikát súlyosbítja az a tény, hogy a 2022 es év óta közel kétszázezer katona dezertált a seregből, vagy engedély nélkül, önkényesen hagyta el a kijelölt katonai egységét, és ezen esetek száma folyamatosan növekvő tendenciát mutat a hivatalos jelentésekben. A dezertőrökkel szemben a hatóságok többnyire eltekintenek a tényleges bírósági büntetőeljárások lefolytatásától, helyette az elfogott férfiakat egyszerűen újra felszerelik, és visszaküldik őket a harcoló alakulatokhoz. Jelenleg nagyjából egymillió katona szolgál az ukrán fegyveres erők kötelékében, akiknek a többsége a folyamatos harcok miatt végletesen kimerült, és a rotáció hiánya miatt hosszú hónapok óta semmilyen pihenőt nem kapott.

A lvivi felzúdulás széles körű politikai és társadalmi reakciókat váltott ki az országban. A város polgármestere, Andrij Szadovij határozottan elítélte az egyenruhások elleni agressziót. A városvezető a közösségi médiában közzétett állásfoglalásában kiemelte, hogy Lviv ötvennyolcezer lakosa jelenleg is a frontvonalon teljesít szolgálatot, védve az ország függetlenségét. Andrij Szadovij rámutatott, hogy a város mindennap elesett hősöket gyászol, és az önkormányzat a költségvetésének oroszlánrészét a hadsereg közvetlen támogatására fordítja. Úgy fogalmazott, hogy egy kisebb csoport gyalázatos és erőszakos viselkedése nem rombolhatja le a város történelmi hírnevét, de az incidens kétségtelenül sötét árnyékot vetett a helyi közösségre. A polgármester követelte az elkövetők példás megbüntetését, egyúttal felszólította a lakosságot, hogy senki se akadályozza a toborzótiszteket a törvényi kötelességük teljesítése során. A kijevi védelmi minisztérium közleményében elfogadhatatlan támadásnak nevezte a lvivi eseményeket, kiemelve, hogy az ilyen belső konfliktusokból kizárólag az ellenséges erők profitálnak. A tárca hangsúlyozta, hogy a mozgósítás a honvédelem elengedhetetlen és szerves része, ugyanakkor elismerték, hogy a toborzási módszereken javítani kell, és ez a korrekciós folyamat már kezdetét vette.

A belső feszültségeket fokozza, hogy a kijevi elnöki hivatal vezetője, Kirilo Budanov szintén komoly figyelmeztetést intézett az erőszakos civil lakosokhoz. Kifejtette, hogy azoknak a személyeknek, akik ma letépik a ruhát a saját hadseregük katonáiról és bántalmazzák az egyenruhásokat, el kellene gondolkodniuk azon, hogy holnap ki fogja megvédeni őket az ellenséges csapatokkal szemben, amelyek tagjai pontosan ugyanilyen módon, vagy még kegyetlenebbül fognak elbánni velük, ha elérik a hátországot. Ezzel szemben Olha Resetilova, a katonai ügyekkel foglalkozó civil jogvédő szervezet vezetője a felelősséget az ukrán kormány és a helyi közigazgatás elhibázott politikájában látja. A szakember úgy véli, hogy a központi vezetés és a municipális hatóságok éveken át elhanyagolták a sorozási rendszer átfogó reformját, és képtelenek voltak egy igazságos, átlátható struktúrát kialakítani. Olha Resetilova egyúttal éles kritikával illette a társadalmi szolidaritás hiányát, valamint önkritikára szólította fel a helyi médiát, az influenszereket és a bloggereket, akik az erőszakos utcai toborzásokról készült videók terjesztésével gyűjtenek kattintásokat a közösségi platformokon. A jogvédő feltette a kérdést, hogy a tartalomgyártók nem érzik-e a saját felelősségüket abban, hogy az információs tér teljesen eltorzul azok javára, akik kibújnak a szolgálat alól, miközben a toborzóközpontok és a rendőrség elleni gyűlöletkeltés beláthatatlan következményekkel jár, hiszen ezen szervek munkája nélkül az ellenség napokon belül megjelenne a hátország kapujában.

A védelmi tárca által bejelentett reformelképzelések értelmében a jövőben a katonai szolgálatot megtagadók és a bujkálók felkutatását teljesen átadnák a rendőrség hatáskörébe. Ez a strukturális változtatás a szakértők szerint jelentősen csökkenthetné a civilek és a katonák közötti, sokszor tragikus kimenetelű közvetlen utcai összecsapásokat. A katonai elemzők szerint azonban ennél sokkal fontosabb lenne a hadkötelezettség alapvető és gyökeres reformja, amely világos, kiszámítható időkereteket határozna meg a szolgálatban lévők számára, jogilag garantálva a leszerelés és a hazatérés lehetőségét. Jurij Honcsarenko, az Ukrán Biztonsági Klub elemzőplatform munkatársa kifejtette, hogy amennyiben az emberek átlátnák a rendszer logikáját és bízni tudnának az állami ígéretekben, maguk is belátnák, hogy racionálisabb döntés tizenkettő vagy tizennégy hónapot becsületesen leszolgálni, majd hazatérni egy garantált felmentéssel, mint folyamatos rettegésben bujkálni, az elkapás után pedig három vagy akár öt évre a frontvonalra kerülni kényszersorozottként. Az elemző szerint a társadalmi béke helyreállításának az a kulcsa, hogy az állampolgárok lássák, az állam betartja a törvényes ígéreteit a katonáival szemben. A lvivi incidens utóéleteként a katonai Telegram-csatornákon olyan felvételek kezdtek el terjedni, amelyeken a bántalmazásban részt vevő helyi férfiak nyilvánosan, megbánást tanúsítva bocsánatot kérnek a tetteikért, és egyikük sokatmondó módon kijelentette, hogy a történtek hatására önként jelentkezik a hadseregbe, hogy a frontvonalon tegye jóvá a hibáját. Az ukrán hátország belső stabilitása mindenesetre komoly próbatétel előtt áll, és a kényszersorozások körüli viták rendezése nélkül Kijevnek a harctéri sikerek mellett a belső társadalmi béke megőrzéséért is súlyos harcot kell vívnia a közeljövőben.