Róma átírja a játékszabályokat a hatalomért

A nemzetközi politikai viharok és a globális diplomáciai kötelezettségek menedzselése után Giorgia Meloni olasz miniszterelnök visszatért a belpolitikai küzdőtérre, hogy végrehajtsa kormánya eddigi legambiciózusabb és legvitatottabb projektjét. Az olasz jobboldali koalíció egyértelmű célja, hogy alapjaiban írja át a választási rendszert a 2027-ben esedékes parlamenti választások előtt, biztosítva ezzel a saját politikai jövőjét és a kormányzati stabilitást. A tervezet, amelyet a támogatói előszeretettel neveznek Stabilicumnak, míg a kritikusai gúnyosan csak Melonellumnak titulálnak, a héten kerül a római képviselőház asztalára, és a viták garantáltan pattanásig feszítik majd a politikai légkört. A reform lényege egy olyan arányos választási rendszer bevezetése, amely komoly többségi prémiumot biztosítana a győztesnek. A jogszabálytervezet értelmében az a koalíció, amely a szavazatok legalább negyvenkét százalékát megszerzi, automatikusan kapna egy vaskos mandátumbónuszt, ami hetven plusz helyet jelentene a képviselőházban és harmincöt extra széket a szenátusban. A miniszterelnök és szövetségesei azzal érvelnek, hogy ez a mechanizmus tiszta helyzetet teremtene a választások estéjén, és olyan egyértelmű győztest hirdetne, aki valóban képes a kormányzásra, elkerülve a korábbi évtizedekre jellemző kaotikus koalíciós alkukat és a működésképtelen kormányokat. A politikai helyzet jelenleg azért is rendkívül feszült, mert alig egy évvel a tervezett parlamenti választások előtt a közvélemény-kutatások rendkívül szoros versenyt mutatnak, a jobbközép szövetség és a balközép ellenzéki blokk fej-fej mellett halad, így a választási szabályok legkisebb módosítása is döntő jelentőséggel bírhat a hatalom sorsára nézve.

Az ellenzéki térfélen a kormányzati javaslat hatalmas felháborodást váltott ki, és a baloldali pártok azonnal össztüzet zúdítottak a tervezetre. Chiara Gribaudo, a Demokrata Párt alelnöke nyilatkozataiban élesen bírálta a kormányfőt, kiemelve, hogy a kabinetnek a reális társadalmi vészhelyzetekkel, a gazdaság fellendítésével és az egészségügyi rendszer katasztrofális helyzetével kellene foglalkoznia ahelyett, hogy a parlamenti ciklus utolsó évét egy saját magára szabott, testreszabott választási törvény barkácsolásával töltené. Az ellenzéki politikus szerint a szöveget kizárólag azért írta a kormányzó többség, hogy mesterségesen megerősítse a saját pozícióit. Lorenzo Castellani, a római Luiss Egyetem neves politológusa árnyaltabban látja a helyzetet, és úgy véli, hogy a kormányfő elsődleges szándéka nem feltétlenül az, hogy a játékszabályokat közvetlenül a jobbközép javára torzítsa. A szakértő elemzése szerint a reform egyértelműen a politikai rendszer radikális bipolarizációját hivatott kikényszeríteni, ami teljesen illeszkedik a kormányfő politikai logikájához. Ez a dualista látásmód azt jelenti, hogy egy párt vagy kormányoz, vagy ellenzékben van, a kettő között nincs átmenet. A Fratelli d’Italia (Olaszország Fivérei) párt vezetése a politikai döntésképtelenséget hozó döntetlen helyzet helyett határozottan a tiszta viszonyokat preferálja, mivel mindenáron el akarják kerülni a természetellenes koalíciók létrejöttét, vagy ami a szemükben még rosszabb, a szakértői kormányok újbóli visszatérését a hatalomba.

A törvénytervezet azonban komoly alkotmányjogi és képviseleti aggályokat is felvet, amelyekre Gaetano Azzariti, a római Sapienza Egyetem alkotmányjog-professzora hívta fel a figyelmet. A professzor szerint ez a fajta többségi bónusz egy "doppingolt törvényt" eredményezne, amely olyan politikai erőknek biztosítana abszolút többséget a parlamentben, amelyek a társadalmon belül valójában kisebbségben vannak, ez pedig súlyosan sértené a demokratikus képviselet elvét. A szakértő rámutatott arra is, hogy a kormányzati stabilitás hangoztatása hamis argumentum, hiszen a jelenlegi kabinet a politikai krízisek hiányában idén szeptemberben megdönti a köztársaság nyolcvan éves történetének kormányzati tisztségviselési rekordját, vagyis a stabilitás megléte eddig sem a választási törvényen múlt. Az alkotmányjogász szerint az olasz demokrácia valódi és égető problémája az, hogy a választópolgárok egyre kisebb arányban járulnak az urnákhoz, a részvételi hajlandóság drasztikusan csökken, és egy új választási szabályozásnak elsősorban ezt a bizalmi válságot kellene orvosolnia ahelyett, hogy a mandátumok matematikai elosztását manipulálja.

Mielőtt a tervezet a képviselők asztalára került volna, a kormánykoalíción belüli belső egyeztetések során is felszínre bukta a véleménykülönbségek. Komoly vita alakult ki például arról, hogy bevezessék-e a preferenciális szavazást, amely lehetővé tenné a választók számára, hogy közvetlenül megjelöljék a szimpatikus jelöltet, szemben a jelenlegi zárt listás rendszerrel, ahol a nevek sorrendjéről kizárólag a pártközpontok oligarchái döntenek. Ugyancsak fejtörést okoz a koalíciónak Roberto Vannacci nyugalmazott tábornok személye és az általa vezetett radikális formáció, a Futuro Nazionale, amely a felmérések szerint folyamatosan szavazatokat szipkáz el a hagyományos jobboldaltól. A kormányzó pártoknak dűlőre kell jutniuk abban, hogy ezt a feltörekvő erőt integrálják-e a szövetségbe a reform előtt, vagy teljesen kívül hagyják a politikai osztozkodáson.

A tervezett jogszabály arra is kötelezné a politikai szövetségeket, hogy már a választások előtt hivatalosan megnevezzék a miniszterelnök-jelöltjüket, bár a végső kinevezési jog a hatályos alkotmány szerint továbbra is a köztársasági elnök kezében maradna. Lorenzo Castellani szerint ennek a lépésnek kettős taktikai célja van, egyrészt megkerüli a miniszterelnök közvetlen megválasztásáról szóló, elakadt alkotmányreformot, másrészt sarokba szorítja a vezetési válsággal küzdő, mélyen megosztott baloldali ellenzéket. A szöveg emellett megpróbál választ adni a lakóhelyüktől távol élő, mintegy ötmillió olasz állampolgár, főként egyetemista és vendégmunkás problémájára, akik a levélszavazás hiánya és a kaotikus belföldi közlekedési viszonyok miatt eddig kénytelenek voltak távol maradni a szavazástól.

Bár ez a választási reform a közeledő parlamenti választások miatt azonnali hatással bír, a hosszú távú és talán legfontosabb következményei két évvel később, a köztársasági elnök megválasztásakor jelentkezhetnek, amikor a parlament dönteni fog Sergio Mattarella utódjáról. Giorgia Meloni nyilatkozataiban nyíltan beszélt arról, hogy ideje megtörni az olasz politika régi tabuját, és egy egyértelműen jobboldali elnököt kell küldeni a Quirinale-palotába. Gaetano Azzariti professzor szerint ez az elnökválasztási folyamat aggasztó átpolitizálását jelenti, mivel az olasz berendezkedés logikája szerint az államfő nem lehet egy pártpolitikai program végrehajtója. Az elnököt a parlament minősített többséggel választja, hogy a nemzet egységének és az alkotmányos rendnek a független garantőre legyen, függetlenül attól, hogy a múltban baloldali vagy jobboldali politikai kultúrából érkezett-e. Egy olyan új választási törvény, amely mechanikusan felduzzasztja a kormányzó többség súlyát a törvényhozásban, de facto meghatározná a miniszterelnök és a köztársasági elnök személyét is, ami a hatalmi ágak nemkívánatos koncentrációjához vezetne egy demokratikus rendszerben, komolyan veszélyeztetve a fékek és egyensúlyok működését.