Most épp Brüsszeltől kér menedéket a szuverenista Fidesz

A Fidesz tizenhat éven át abból épített politikai világképet, hogy Brüsszel illetéktelenül avatkozik bele Magyarország belügyeibe. Most, amikor elvesztette a kormányzati hatalmat, ugyanahhoz a Brüsszelhez fordul segítségért. Győri Enikő, Deutsch Tamás és több fideszes európai parlamenti képviselő „közel félszáz patrióta, konzervatív és szuverenista” társával sürgősségi írásbeli kérdést intézett az Európai Bizottsághoz a tizenhetedik alaptörvény-módosítás miatt. A dokumentum „alkotmányos puccsról” beszél, személyre szabott jogalkotással, a választójog korlátozásával és alkotmánybírák idő előtti eltávolításával vádolja Magyar Péter kormányát. A felvetések egy része érdemi alkotmányossági vitát érint. Sulyok Tamás megbízatásának azonnali megszüntetése, a tizenkét éves képviselői időkorlát és a hetvenéves alkotmánybírói korhatár valóban megköveteli annak vizsgálatát, hogy a demokratikus rendszerváltás felhatalmazása meddig terjedhet, és mikor válik a NER lebontása személyekre szabott hatalomgyakorlássá. A Fidesznek joga van ezeket a kérdéseket itthon és az európai intézményekben is felvetni. A mostani akció jelentőségét azonban nem a jogi súlya, inkább a köré épített politikai díszlet adja. Egy írásbeli kérdés az Európai Parlament mindennapos eszköze. A 720 képviselő bármelyike kérdezheti az Európai Bizottságot, a Tanácsot vagy más uniós intézményt. A kérdés elsőbbségivé nyilvánítható, ilyenkor rövidebb határidőn belül kell választ adni. Ettől nem indul automatikusan kötelezettségszegési eljárás, nem semmisül meg egy magyar jogszabály, és az Európai Parlament sem tárgyalja szükségképpen plenáris ülésen az ügyet. A Bizottság valószínűleg óvatos, jogászi választ küld majd: figyelemmel kíséri a fejleményeket, elemzi az elfogadott szöveget, és csak akkor dönt további lépésekről, ha uniós jogi hatáskört lát. A „közel félszáz” aláíró ezért inkább kommunikációs fogás. Nagynak hangzó szám, amely a teljes Európai Parlamentnek még a hét százalékát sem éri el. A Patrióták Európáért 86 taggal a harmadik legnagyobb frakció, vagyis a közleményből az sem következik, hogy a saját képviselőcsoport valamennyi tagját sikerült volna felsorakoztatni. Ráadásul a megfogalmazás patriótákról, konzervatívokról és szuverenistákról beszél, tehát feltehetően több frakcióból gyűjtöttek támogatókat. A pontos névsor dönti majd el, hányan érkeztek a Patriótáktól, az Európai Konzervatívok és Reformerektől (A Giorgia Meloni által fémjelzett frakció, ebben foglal helyet a Fidesz nagy barátja, a lengyel PiS), illetve a Szuverén Nemzetek Európája képviselőcsoportból. A Fidesz számára azonban már maga a félszázhoz közelítő szám is politikai teljesítményként eladható. A magyar delegáció a választási vereség óta elvesztette azt a különleges státuszt, amelyet Orbán Viktor miniszterelnöksége biztosított számára. Korábban a fideszes képviselők mögött ott állt egy tagállami kormány vétójoga, diplomáciai apparátusa, médiagépezete és az uniós döntéseket blokkolni képes kormányfő. Ma tizenegy ellenzéki képviselő próbálja bizonyítani, hogy továbbra is van bejárása az európai jobboldalhoz, és képes nemzetközi ügyet csinálni egy magyar belpolitikai konfliktusból. A sürgősségi kérdés ezért legalább annyira szól a Fidesz magyar közönségének, mint az Európai Bizottságnak. A pártnak meg kell mutatnia, hogy EP-képviselői nem egyszerűen jól fizetett túlélői a bukott rendszernek. Győri Enikő, Deutsch Tamás, Gál Kinga és társaik most olyan szerepet keresnek, amelyben egyszerre lehetnek a hazai ellenállás külpolitikai képviselői és Orbán Viktor megmaradt nemzetközi hálózatának gondozói. A kérdés várható bizottsági válaszánál sokkal fontosabb lesz számukra a Facebookon, a Hír TV-ben és a kormánybarát sajtóban bemutatható kép: Európa hazafias erői Magyar Péter ellen is összezártak. Ez a kép azonban erősen retusált. A Patrióták Európáért nagy frakció, de nem egységes politikai közösség. A francia Nemzeti Tömörülés (RN), a Fidesz, az osztrák Szabadságpárt, a cseh ANO, az olasz Liga, a spanyol Vox, a holland Szabadságpárt és a kisebb delegációk sok kérdésben más nemzeti érdeket, eltérő választói csoportokat és egymással is versengő vezetőket képviselnek. Egyetértenek a migráció szigorításában, a zöld átmenet fékezésében, a nemzeti szuverenitás hangsúlyozásában és az uniós fősodor támadásában. Ukrajna, Oroszország, gazdaságpolitika, euróövezeti integráció vagy nemzeti külpolitikai érdekek ügyében már jóval kevésbé egységesek. A frakció szavazási mintáinak elemzése szerint éppen a Patrióták tartoznak az Európai Parlament kevésbé összetartó képviselőcsoportjai közé. A Fidesz különösen gyakran tér el saját szövetségeseitől, és egyes ügyekben közelebb szavaz más frakciók pártjaihoz, mint a cseh ANO-hoz, a spanyol Voxhoz vagy a holland Szabadságpárthoz (PVV). A közös név, a vezetői csúcstalálkozók és a látványos fényképek mögött tehát inkább laza nemzeti pártszövetség működik, mint összehangolt európai kormányzati alternatíva. A Patrióták eddigi akciói gyakran politikai színházként szolgáltak. Januárban bizalmatlansági indítványt nyújtottak be az Európai Bizottság ellen az uniós–dél-amerikai Mercosur-megállapodás miatt. Az indítvány 165 igen szavazatot kapott, 390 képviselő ellenezte, tízen tartózkodtak. A Bizottság megbuktatásához az összes képviselő többségére és a leadott szavazatok kétharmadára lett volna szükség. Az akciónak tehát kezdettől sem volt reális esélye, de plenáris vitát, sajtótájékoztatót és közösségi médiás tartalmat biztosított. Hasonló logika vezette a korábbi bizalmatlansági kezdeményezéseket is. Ursula von der Leyen újra és újra célponttá vált, miközben a centrista pártok előre jelezték, hogy nem támogatják a Bizottság megbuktatását. Az ilyen indítványok ritkán készítenek elő alternatív többséget vagy részletes szakpolitikai programot. Arra alkalmasak, hogy a Patrióták elmondhassák: ők képviselik az elégedetlen Európát, mindenki más pedig összezár a brüsszeli elit védelmében. A madridi patrióta csúcstalálkozó ugyanezt a látványpolitikát mutatta. A résztvevők Donald Trump győzelmét ünnepelték, a „Make Europe Great Again” jelszót vették át, új reconquistáról, bevándorlásról, woke ideológiáról és a brüsszeli elitről beszéltek. A rendezvény erős képeket és hangos mondatokat adott, ám keveset árult el arról, mit kezdenének az európai ipar versenyképességével, az energiapiac átalakításával, a közös költségvetéssel, a kutatás finanszírozásával vagy a kontinens védelmi képességével. A Patrióták fő terméke továbbra is az ellenségkép, nem a részletes kormányzati ajánlat. Ez nem jelenti azt, hogy minden szakpolitikai ügyben jelentéktelenek. A 2040-es uniós klímacél tárgyalásán például megszerezték a jelentéstevői szerepet, és a jobbközép Európai Néppárt (EPP) megosztottságát kihasználva képesek voltak lassítani a folyamatot. Migrációs ügyekben pedig az EPP többször támaszkodott a jobboldali és szélsőjobboldali szavazatokra a szabályok szigorításához. A Patrióták akkor tudnak valódi befolyást gyakorolni, amikor valamely szakpolitikai ügyben találkozik az érdekük a Néppárt egy részével. Önállóan nincs többségük, és tartós koalíciós partner nélkül többnyire kívül maradnak a döntések előkészítésén. A Fidesz helyzete ezen belül is nehéz. Orbán Viktor korábban azt remélte, hogy a Patrióták köré rendeződhet az európai jobboldal, és idővel átveheti a kezdeményezést a Néppárttól. A terv csak részben valósult meg. A frakció létszáma nagy, de Giorgia Meloni pártja az Európai Konzervatívok és Reformerek között maradt, a német AfD pedig a Szuverén Nemzetek Európája csoportban kötött ki. A lengyel Jog és Igazságosság sem csatlakozott. A három jobboldali radikális blokk külön szervezetben működik, vezetőik nem bíznak maradéktalanul egymásban, és több fontos ügyben versenytársak. A parlamenti tisztségek elosztásakor a fősodor pártjai sokáig úgynevezett kordont tartottak fenn velük szemben. A Patrióták harmadik legnagyobb frakcióként sem kapták meg automatikusan azokat a bizottsági elnöki és alelnöki posztokat, amelyek arányosan megillethették volna őket. Ez az elszigetelés azóta néhány ponton meggyengült, és a Néppárt bizonyos ügyekben együtt szavaz velük, ám a frakció még mindig messze van attól, hogy az Európai Parlament irányító ereje legyen. Hangereje nagyobb a tényleges intézményi befolyásánál. A magyar alkotmánymódosításról benyújtott kérdés ezt az aránytalanságot tökéletesen megmutatja. A Fidesz „alkotmányos puccsot” kiált, de nem rendelkezik olyan parlamenti többséggel, amely határozatot fogadhatna el Magyar Péter kormánya ellen. Nem tudja rákényszeríteni a Bizottságot kötelezettségszegési eljárásra, és az uniós intézmények hatásköre sem terjed ki minden vitatható tagállami alkotmányos megoldásra. A Bizottság csak akkor léphet érdemben, ha a változtatások uniós jogot, az EU pénzügyi érdekeit vagy a szerződésekben védett értékeket érintik olyan módon, amelyhez konkrét jogi eszköz kapcsolható. Ráadásul a Fidesz hitelességi hátránnyal indul. Ugyanazok a politikusok kérik számon a Bizottság hallgatását, akik éveken át politikai támadásnak nevezték a magyar jogállamiság vizsgálatát. Ugyanaz a párt sürgeti Brüsszel beavatkozását, amely szerint a nemzeti alkotmányos rend kizárólag a magyar választók ügye. Tehát azok kérik most Brüsszelt, hogy szóljon bele a magyar belügyekbe, akik korábban azt ígérték, megállítják Brüsszelt. A politikai szerepcsere önmagában nem teszi érvénytelenné a Fidesz kifogásait. Egy ellenzékbe került párt akkor is hivatkozhat jogállami garanciákra, ha kormányon maga gyengítette őket. A múltja azonban meghatározza, mennyire veszik komolyan. Az Európai Bizottság emlékszik arra, hogy az Orbán-kormány az Alkotmánybíróság jogköreit szűkítette, saját embereivel töltötte fel a független intézményeket, választási szabályokat írt át és különleges jogrendekkel kormányzott. A fideszes delegáció most egyetlen kérdéssel aligha tudja magát az európai alkotmányosság következetes őrévé átpozicionálni. A kezdeményezésnek ettől még lehet belpolitikai haszna. A Bizottság válaszából szinte bármilyen mondat felhasználható. Ha aggályokat fogalmaz meg, a Fidesz azt mondhatja, Európa is felismerte Magyar Péter "önkényét". Ha kitérő választ ad, a párt Brüsszel kettős mércéjéről beszélhet. Ha nem lát uniós jogi problémát, azt a néppárti háttérhatalom bizonyítékaként mutathatják be. A kommunikációs konstrukcióban nincs valódi vereség, mert az akció célja nem egy jogi eredmény, hanem a sértett és üldözött ellenzék szerepének felépítése. A fideszes EP-képviselőknek most valóban bizonyítaniuk kell, hogy maradt feladatuk. Kormányzati háttér nélkül kevesebb információhoz, kevesebb diplomáciai eszközhöz és kisebb nemzetközi figyelemhez jutnak. A Patrióták frakciója színpadot ad nekik, de nem pótolja az elveszített állami hatalmat. Deutsch Tamás és Győri Enikő képes lehet félszáz aláírást összegyűjteni, sajtótájékoztatót tartani és bizottsági választ kicsikarni. Ettől Magyarország alkotmányos rendje nem változik meg, Sulyok Tamás nem marad hivatalban, és a tizenhetedik módosítás sem veszti hatályát. A Fidesz európai akciója így elsősorban egy elveszített korszak utóképe. A párt úgy próbál nemzetközi súlyt mutatni, hogy már nincs mögötte a magyar kormány súlya. Olyan szövetségre támaszkodik, amely nagy, de széttartó; hangos, de többnyire kisebbségben marad; rendszeresen támadja az uniós intézményeket, most mégis tőlük remél védelmet. A Bizottság válaszolni fog. A Fidesz pedig győzelemként vagy újabb brüsszeli árulásként fogja eladni a választ. Az alkotmánymódosítás sorsára egyik változatnak sem lesz érdemi hatása.