Mélyponton a nemesfém: újra érdemes aranyat venni?

A globális pénzügyi piacokon az idei esztendő egyik legmeghökkentőbb folyamata zajlott le, amikor a tavaszi időszakban elért történelmi csúcsok után a sárga nemesfém jegyzése drasztikus ütemben zuhanni kezdett. Az abszolút rekordértékhez képest az árfolyam több mint egynegyedével esett vissza, így a finomunkahelyi szinten számított érték négyezer-hetvenöt dollárig süllyedt le. Bár a jelenlegi piaci mozgások alapján sokan arra következtetnek, hogy az árfolyam elérte a technikai alját, a háttérben meghúzódó makrogazdasági folyamatok ennél jóval összetettebb képet mutatnak. Ronald Stöferle, a liechtensteini Incrementum alapkezelő társaság nemzetközileg elismert szakértője részletes elemzésében rámutatott arra, hogy a végleges bázis kiépülése a grafikonokon jóval több időt vesz igénybe, mint azt a felületes szemlélők gondolnák. Kifejezetten sokatmondó körülmény, hogy a jegyzés 2023 óta először süllyedt a kétszáz napos mozgóátlag alá, ami a technikai elemzés szabályai szerint komoly strukturális gyengeségre utal, és semmiképpen sem tekinthető elhanyagolható apróságnak. A szakemberek a közeli hetekben ugyan számítanak egy átmeneti korrekciós felpattanásra, amely akár a 4400 dolláros szintig is elvezethet, ám ez a növekedési pálya az őszi hónapokban várhatóan egy újabb, mélyebb korrekciós szakaszba torkollik majd. Újabb történelmi csúcsok elérése a jelenlegi konjunktúrában nincs napirenden, az elemzők sokkal inkább az alacsonyabb támaszvonalak tesztelésére készülnek fel a kereskedési parketteken.

A technikai szinteket vizsgálva megállapítható, hogy a 2022-ben regisztrált lokális mélypontról indult teljes emelkedő trend 38 százalékos korrekciós szintje körülbelül 3900 dollárnál húzódik. Ez a 3900-4100 dollár közötti tartomány képezi az első igazán masszív védelmi hálót, amely képes lehet megállítani az eladási hullámot. Amennyiben ez a bázis a jövőben mégis elesne, úgy a háromezer-négyszáz és háromezer-hatszáz dollár közötti zóna kerülne közvetlenül a fókuszba, amely szint a múlt nyári időszakban regisztrált csúcsoknak felel meg. A legutóbbi történelmi csúcstól mért 27 százalékos értékcsökkenés pontosan illeszkedik a likviditási válságok idején tapasztalható jól ismert mintázatokba. Ilyen feszült időszakokban a nemesfémet a befektetők nem a stabilitásának hiánya miatt értékesítik, hanem éppen ellenkezőleg, a rendkívül magas likviditása kényszeríti őket az eladásra. Amikor a fedezeti alapoknak és a nagy intézményi szereplőknek azonnal készpénzre van szükségük a más piacokon elszenvedett veszteségeik kompenzálására, a legkönnyebben készpénzzé tehető eszközeikhez nyúlnak. Pontosan ez a forgatókönyv játszódott le 2008 októberében, amikor a globális hitelválság csúcsán a nemesfém 29 százalékot veszített az értékéből, valamint a 2020-as esztendő tavaszán, a koronavírus okozta piaci pánik kirobbanásakor. Ezen korábbi epizódok utólag visszatekintve egyáltalán nem a bikapiac végét jelentették, hanem a következő, még erőteljesebb emelkedési szakasz kiindulópontjaivá váltak. A szakértői konszenzus szerint a jelenlegi mozgás is egy futó korrekció a hosszú távú emelkedő piacon, nem pedig egy olyan tartós trendforduló, mint amilyet 1980-ban vagy 2011-ben láthattunk.

A jelenlegi helyzetben szembetűnő az éles eltérés a technikai kép és a pozicionáltság között. Miközben a grafikonok sérültek, a piaci szereplők szokatlanul alulbefektetettek ebben az eszközosztályban. Az aranyalapú tőzsdén kereskedett alapokba, vagyis az ETF-ekbe áramló tőke nagysága az idei évben a nullához közelít, szinte alig akad olyan alapkezelő, aki jelentős pozíciókat tartana a portfóliójában. Az általános befektetői hangulat a mélypontok közeledtével rendszeresen egyre pesszimistábbá válik, ami a piacok törvényszerű velejárója. A racionális stratégia éppen azt diktálná, hogy az alacsonyabb árak mellett a vásárlók egyre optimistábbá váljanak, míg a növekedés csúcsán legyenek óvatosak, ám a tömegpszichológia az esetek többségében fordítva működik. Az árakat lefelé szorító tényezők közül az amerikai dollár szerepe a legfontosabb. A tavalyi év szeptembere óta a nemesfém és a dollárindex szoros együttmozgást mutat, az amerikai fizetőeszköz pedig a közelmúltban új, ötvenkét hetes csúcsot ért el. Ezen folyamat mögött az amerikai jegybank, a Federal Reserve élére kinevezett új elnök, Kevin Warsh személye és az általa sugallt monetáris politika áll. A piacok rendkívül rövid idő alatt árazták át a várakozásaikat, és a korábban vizionált két kamatcsökkentés helyett immár két kamatemelést építettek be az előrejelzésekbe.

Ugyanakkor a makrogazdasági adatok gyors változást jeleznek, hiszen az egyéves inflációs csereügyletek, vagyis a swapok hozamai egyetlen hónap leforgása alatt három egész tized százalékról két egész két tized százalék alá süllyedtek. Ez a legalacsonyabb szint Donald Trump elnöki hivatalba lépése óta, ami előrevetíti, hogy a következő hetekben a döntéshozók asztalán ismét a kamatcsökkentések, nem pedig a további szigorítások lehetősége szerepel majd elsődleges vitatémaként. A hosszú távú stratégiát követő befektetők számára a jelenlegi árszintek jó vételi alkalmat kínálnak, feltéve, hogy a vásárlásokat szakaszosan, kisebb részletekben, a meghatározott támaszzónák mentén hajtják végre. Bár a rövid távú trendek ellenszélben működnek, az emelkedési elmélet mögött továbbra is bőséges üzemanyag áll. Az amerikai jegybank immár hatvannégy hónapja folyamatosan képtelen elérni a kétszázalékos inflációs célkitűzését, miközben a Kínából és Indiából érkező fizikai kereslet rendkívül ellenállónak bizonyult, sőt január óta kifejezetten fokozódott. Ezzel párhuzamosan a globális jegybankok nettó vásárlói pozíciója is változatlanul fennáll, ami stabil fundamentális alapot biztosít a piacnak.

A befektetési formák kiválasztásánál a fizikai formában megvásárolt aranyrudak és érmék jelentik a biztonsági bázist, amelyet nem a rövid távú árfolyamnyereség realizálása miatt vesz meg az ember, hanem a rendszerszintű kockázatok elleni biztosítékként. Ezzel szemben a tőzsdén kereskedett alapok a taktikai rugalmasságot szolgáló pragmatikus eszközök. A jelenlegi környezetben a bányavállalatok részvényei jelentik a leginkább izgalmas és komoly profitpotenciállal kecsegtető komponenst. A vállalati mérlegek számai önmagukért beszélnek. A világ legnagyobb kitermelőjének számító Newmont 2025-ben hét egész három tized milliárd dolláros szabad cash-flow-t termelt, 2026 első negyedévében pedig három egész egy tized milliárd dollárral abszolút negyedéves rekordot ért el. A második legnagyobb szereplő, a Barrick szabad készpénzáramlása csaknem százkilencvenöt százalékkal emelkedett, míg a valamivel kisebb Agnico Eagle egyetlen év leforgása alatt nettó adósságpozícióból két egész hét tized milliárd dolláros nettó készpénzállományba lendült át. Mindhárom piacvezető konszern teljesen adósságmentessé vált, kiváló befektetési minősítéssel rendelkezik, és intenzív saját részvény-visszavásárlási programokat folytat.

A fundamentális sikerek ellenére ezek a papírok jelenleg a tényleges belső értékük, vagyis a nettó eszközértékük mindössze nulla egész hat tized, illetve nulla egész nyolc tized szeresén forognak a tőzsdén. Ezek a szorzók a medvepiacok legmélyebb pontjaira jellemző értékeltséget tükröznek egy alapvetően emelkedő trend közepén, mivel a spekulatív tőke az elmúlt időszakban közvetlenül a fizikai fémet üldözte, teljesen elhanyagolva a termelővállalatokat. Pozitív és sokatmondó jelenség ugyanakkor az a divergencia, hogy miközben a fizikai fémek új lokális mélypontra estek, a bányatársaságok részvényei már nem követték őket ezekbe a mélységekbe, hanem magasabb szinteken stabilizálódtak. Rövid távon persze szükség van türelemre, hiszen az ágazati papíroknak mindössze tíz százaléka tartózkodik a kétszáz napos mozgóátlag felett, de pontosan ebben a belső aszimmetriában rejlik a rendkívüli lehetőség. A mérlegek szanáltak, a készpénzáramlás rekordmagasságban van, miközben a szektort úgy árazza a piac, mintha a 2015-ös nyomott árak lennének érvényben. A történeti adatok 1970 és 2024 közötti kvantitatív elemzése azt mutatja, hogy egy tizennégy és tizennyolc százalék közötti nemesfém-arány maximalizálja egy vegyes részvény-kötvény portfólió kockázattal korrigált megtérülését. Egy modern, kiegyensúlyozott portfólióban ezért indokolt tizenöt százalék fizikai biztonsági aranyat tartani, amelyet további tíz százaléknyi, ezüst- és bányarészvényekből álló komponenssel lehet kiegészíteni a magasabb hozam elérése érdekében. Az a tény, hogy ma már olyan konzervatív óriásbankok, mint a svájci UBS is stratégiai diverzifikációs eszközként hivatkoznak a nemesfémre, egyértelműen jelzi, hogy a szemléletváltás elérte a fősodorbeli pénzügyi intézményeket is, éppen akkor, amikor az átlagos kisbefektetők hangulata a legrosszabb formáját mutatja.