A Hormuzi tengeri zárlat az üzemanyagellátást fenyegeti

A közel-keleti biztonsági krízis újabb drámai eszkalációja közvetlen veszélybe sodorta a globális energiaellátás legfontosabb tengeri folyosóit, ami azonnali láncreakciót indított el a nemzetközi árupiacokon. Az Amerikai Egyesült Államok és Irán között kiújult fegyveres konfliktus, valamint a stratégiai fontosságú Hormuzi-szoros ellenőrzéséért folyó küzdelem ismét felfelé hajtja a nyersolaj árát. A szerdai kereskedési adatok alapján az északi-tengeri Brent típusú olaj hordónkénti ára határozott emelkedést mutat, és már stabilan a nyolcvannyolc dolláros szint felett mozog, miután a piaci szereplők elkezdték beárazni egy tartós tengeri blokád lehetőségét. Bár ez az érték egyelőre elmarad a korábbi időszakokban tapasztalt háromszámjegyű rekordmagasságoktól, a feszültség elhúzódása súlyos gazdasági és logisztikai kihívások elé állítja a térség nagy exportőreit. Az olyan közvetlenül érintett államok számára, mint Kuvait, Irak vagy az Egyesült Arab Emírségek, a fegyveres konfliktus elhúzódása teljesen felőrli a mindennapi gazdasági stabilitást. Emiatt a Perzsa-öböl menti monarchiák és a nemzetközi kereskedelmi társaságok sürgősen olyan alternatív útvonalakat keresnek, amelyekkel megkerülhetik a közvetlen harci övezetté vált tengeri szakaszokat. A figyelem középpontjába az új szárazföldi csővezetékek kiépítése, valamint a vasúti és közúti szállítási folyosók radikális bővítése került, hogy a nyersolaj és a konténerekben szállított fogyasztási cikkek egy esetleges teljes tengeri zár esetén is eljuthassanak a nyugati és ázsiai célállomásokra. Ezzel párhuzamosan Szaúd-Arábia vezetése már olyan stratégiai terveken dolgozik, amelyek értelmében világszerte jelentősen megnövelnék a szaúdi tulajdonban lévő olajbázisok és tározók kapacitását, így garantálva a folyamatos szállítást a közvetlen kitermelés esetleges akadozása esetén is.

A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a Hormuzi-szoros mellett a Vörös-tengeren is a hajózási útvonalak teljes megbénulása fenyeget. Jemen térségében az elmúlt napokban rendkívül heves harcok bontakoztak ki a síita húszi lázadók és a szaúdiak által támogatott jemeni kormányerők között. Nemzetközi megfigyelők attól tartanak, hogy a húszik az Iránnal vállalt szolidaritás jegyében újraindítják a szisztematikus rakéta- és dróntámadásokat a Vörös-tengeren áthaladó kereskedelmi flották ellen, sőt, akár teljesen lezárhatják a Bab al-Mandab tengerszorost. A biztonsági helyzet Irán legfőbb vallási vezetője, Ali Hamenei temetése után vált végletesen kritikussá, ami azonnal lángra lobbantotta a jemeni belső konfliktust is. Hétfőn súlyos légicsapás érte a húszik ellenőrzése alatt álló Szanaa nemzetközi repülőterét, amelyet a lázadók szóvivői egyértelműen szaúdi agressziónak minősítettek. A támadás közvetlen előzménye az volt, hogy a szaúdi légvédelem és a jemeni kormányerők megpróbálták megakadályozni az iráni Mahan Air légitársaság gépének leszállását. Ugyanez a repülőgép július harmadikán már elszállított egy húszi delegációt Teheránba a vallási vezető búcsúztatására, a hétfői járat pedig vissza akarta szállítani őket a jemeni fővárosba. Szaúd-Arábia és a nemzetközileg elismert jemeni kormány határozottan tiltakozott a repülési szabályok megsértése ellen, mivel a szanai repülőteret a tűzszünet után szigorú feltételekkel nyitották meg a polgári forgalom előtt, és hivatalosan hosszú évek óta nem szállt le ott iráni repülőgép. Rijád a közvetlen légi járatok újraindítását Teherán és Szanaa között olyan politikai és katonai tengely kiépítéseként értékeli, amely közvetlen fenyegetést jelent a szaúdi királyság nemzetbiztonságára.

Az iráni repülőgép végül nem Szanaában, hanem a szintén húszi ellenőrzés alatt álló Hodeida kikötővárosában szállt le, ami a szaúdi vezetés szemében semmit sem változtat a helyzet veszélyességén. Irán a nyílt konfliktus kezdete óta több alkalommal intézett közvetlen támadásokat Szaúd-Arábia és más arab öbölmenti államok infrastruktúrája ellen, megtorlásul az amerikai és izraeli erőkkel való együttműködésért. A szaúdi bírálatokra a húszik katonai szóvivője, Yahya Saree a tőle megszokott harcias és agresszív hangnemben reagált, figyelmeztetve a szaúdi vezetést, hogy a légtér megsértése és a Jemen elleni akciók nem maradnak válasz nélkül. A klán és a mozgalom legfőbb vezetője, Abdel Malik al-Huthi kijelentette, hogy ezzel kezdetét vette a Jemen teljes felszabadításáért indított háború. Bár a közel-keleti ország földrajzi területének nagyobb része nem a lázadók ellenőrzése alatt áll, a jemeni lakosság többsége az általuk dominált régiókban él. A nemzetközileg elismert jemeni kormány, amely Szaúd-Arábia katonai védelmét élvezi, 2015 óta próbálta megsemmisíteni a húszi állásokat és visszafoglalni a fővárost, ám ez a katonai kampány teljesen kudarcba fulladt. A 2022 esztendőben kötött hivatalos fegyverszünet ugyan formálisan lejárt, de az elmúlt időszakban informálisan nagyjából fenntartották a törékeny nyugalmat. Az Egyesült Nemzetek Szervezete által 2023-ban kidolgozott normalizációs menetrendet, amely komoly szaúdi engedményeket tartalmazott, a felek soha nem ültették át a gyakorlatba.

A diplomáciai folyamatok teljes összeomlását jelzi, hogy a húszik nemrégiben újabb nagyszabású offenzívát indítottak a Vörös-tenger partvonalához közel fekvő Hays körzetében. Ez a katonai mozgás azért bír rendkívüli jelentőséggel, mert megerősíti azokat a félelmeket, miszerint a lázadók készek a tengeri kereskedelmi flotta elleni újabb összehangolt támadásokra. Július ötödikén már jelentettek egy sikeres akciót egy teherhajó ellen Hodeida partjainál, ami egyértelművé teszi a fenyegetés realitását. A húszik az elmúlt évtizedben az Irán által biztosított fegyverszállítások és a saját maguk által kiépített hadiipar révén komoly katonai arzenálra tettek szert. Bár a korábbi izraeli megtorló légicsapások után az iráni utánpótlás segítségével gyorsan újjáépítették készleteiket, a katonai elemzők szerint eddig tudatosan a képességeik alatt teljesítettek, mivel elsősorban a belső hátországuk stabilizálására törekedtek. Mostanra azonban úgy tűnik, hogy a jemeni felkelők már a Szaúd-Arábiával való közvetlen fegyveres összecsapástól sem riadnak vissza. A harcok Jemen más fontos tartományaira, így Marib, Taiz, al-Dhale és al-Jawf régióira is kiterjedtek, ahol a helyi törzsi vitákból fokozatosan egy kiterjedt húsziellenes mozgalom szerveződött. A feszültség növekedését mutatja az is, hogy a napokban teljesen meghiúsult a kormányerők és a felkelők között tervezett nagyszabású fogolycsere, amelyhez a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága biztosított volna légihidat. Szanából származó jelentések szerint a húszik ráadásul őrizetbe vették a Vöröskereszt több helyi munkatársát is, ami hűen illeszkedik a nemzetközi segélyszervezetek elleni korábbi agresszív fellépéseik sorába. A lázadók növekvő belső és külső agresszivitása mögött az a megnövekedett iráni magabiztosság áll, amely az amerikai külpolitika meghátrálásából táplálkozik. Washington a Teheránnal kötött júniusi fegyverszüneti megállapodás során kénytelen volt feladni azt a korábbi követelését, hogy Irán számolja fel az ellenállás tengelyének nevezett regionális milíciákat. A teheráni keményvonalas politikai elit tagjai azóta folyamatosan azt hangoztatják, hogy ez a síita fegyveresekből álló hálózat az iráni nemzetbiztonság és védelmi stratégia elidegeníthetetlen részét képezi. Az események láncolata sokatmondó jelzés a világpiac számára, hogy a közel-keleti feszültség tartósan beépül az energiaárakba, és a tengeri útvonalak biztonsága belátható időn belül nem áll helyre.