Húsdaráló a fronton: újabb mozgósításra vár Oroszország

A statisztikai adatok szerint jelenleg mindössze egyetlen szűk félóra szükséges ahhoz, hogy a frontvonalra vezényelt orosz gyalogsági katonát egy ukrán pilóta nélküli repülőeszköz végzetes csapása érje a harctéren. Ez a könyörtelen visszaszámlálás azonban nem a lövészárokban kezdődik, hanem sokkal korábban, az első kiképzőközpontba való bevonulás pillanatában. A fegyveres alapok elsajátítása és a frontvonalon bekövetkező végzetes sérülés között átlagosan alig három hét telik el, de a legrosszabb helyzetben lévő egységeknél ez az időtartam mindössze tíz napra korlátozódik. Ezek a megdöbbentő adatok világosan mutatják azt a kíméletlen módszertant, amellyel az orosz katonai vezetés a harcoló állományt kezeli a hadműveletek során. Több mint négy évvel a teljes pályás invázió 2022 februári kezdete után Vlagyimir Putyin hadserege szinte teljesen elakadt a lövészárkokban, a hatalmas veszteségek dacára a katonai előrehaladás mértéke elenyészővé vált.

Az orosz fegyveres erők 2026 júniusában mindössze harminc négyzetkilométernyi ukrán területet tudtak ellenőrzésük alá vonni, miközben egyetlen esztendővel korábban ugyanebben az időszakban még csaknem ötszáz négyzetkilométeres területfoglalást mutathattak fel. A tavaszi hónapokban, különösen áprilisban és májusban a mérleg ráadásul negatív tartományba csúszott át, vagyis az ukrán védelmi erők több területet szereztek vissza, mint amennyit a támadók elfoglaltak. Ezért a minimális és sokszor jelképes eredményért ráadásul egyre elképesztőbb árat fizet a moszkvai hadvezetés. Nemzetközi katonai elemzőintézetek, köztük a washingtoni Center for Strategic and International Studies kimutatásai szerint az orosz haderő az idei esztendőben nyolcszor több katonát veszített a csatákban, mint a védekező fél. Ez a korábbi években tapasztalt kétszeres vagy háromszoros veszteségarányhoz képest drámai romlást mutat orosz szempontból. Havonta több mint harmincezer orosz katona esik el vagy sebesül meg súlyosan, ami megegyezik egy közepes méretű európai város teljes lakosságával. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök számításai szerint a havi ötvenezer fős orosz veszteség elérése lenne az a kritikus határ, amely már az orosz katonai gépezet teljes belső összeomlását eredményezné.

Ebben az esztendőben, amikor a Kremlnek a súlyos üzemanyaghiánnyal, a romló államháztartási mutatókkal és a mélységi ukrán dróncsapások okozta gazdasági károkkal is meg kell küzdenie, a katonai veszteségek hatásai immár közvetlenül is megmutatkoznak a hátországban. Az orosz hadsereg a jelenlegi feltételek mellett képtelen fenntartani a rendkívül emberigényes, folyamatos rohamokra épülő taktikáját. A toborzási kedv és az újonnan belépők száma folyamatosan csökken, miközben a veszteséglista hossza megállíthatatlanul növekszik. Azok a nagyszabású offenzívák, amelyek elengedhetetlenek lennének a politikai célok katonai sikerré formálásához, így szinte elérhetetlen távolságba kerülnek. Mivel a politikai vezetés mereven elzárkózik a fegyverszünet gondolatától, a katonai feszültség növelésére a nukleáris fenyegetőzésen túl kizárólag a kényszerű mozgósítás eszköze maradt.

A szakértői körökben egyre erősebbé válik az a vélemény, hogy a szeptemberre tervezett orosz parlamenti választások után a hatalom elrendeli a második részleges mozgósítási hullámot. A 2022 őszén végrehajtott első kényszersorozás után a közigazgatási szervek már hosszú hónapok óta szisztematikusan készülnek a következő ütem végrehajtására. A hátországban tevékenykedő ultranacionalista csoportok régóta követelnek határozottabb fellépést a háború megnyerése érdekében. Petr Pavel cseh elnök, aki korábban magas rangú katonai vezetőként szolgált a NATO kötelékében, már egy átfogó, szinte minden hadköteles korú férfira kiterjedő általános mozgósítás lehetőségére figyelmeztetett.

Ugyanakkor egy ilyen nyílt lépés komoly belpolitikai kockázatokkal jár a moszkvai rezsim számára. Gustav Gressel, a bécsi Katonai Akadémia elismert biztonságpolitikai elemzője a Der Standardban rámutatott arra, hogy a háború elhúzódásával a hatalomnak elkerülhetetlenül egyre keményebb kényszerítő eszközökhöz kell nyúlnia a létszám fenntartásához. Az önkéntesek bázisa lényegében kimerült, hiszen azok az állampolgárok, akik anyagi ellentételezés fejében hajlandók voltak fegyvert fogni, már rég megjárták a frontot. Jelenleg egyfajta rejtett árnyék-mobilizáció zajlik az országban. A központi vezetés szigorú toborzási kvótákat szabott meg a távoli tartományok számára, a helyi hatóságok pedig egyre agresszívebb eszközökkel igyekeznek teljesíteni az előírásokat. Az interneten felbukkanó felvételek szerint a déli régiókban előfordul, hogy munkába igyekvő férfiakat erőszakkal autóbuszokba terelnek és a toborzóirodákba szállítanak.

Mivel a csatlakozásért felkínált, átszámítva akár hetvenezer eurónak megfelelő rendkívüli egyszeri juttatások már nem vonzanak elegendő jelentkezőt, a hatóságok zsarolással és kényszerítéssel próbálkoznak. A gazdasági nehézségek és az infláció miatt rengeteg kisvállalkozó ment tönkre, a felhalmozott adósságok elengedése pedig erős motivációs tényezővé vált. Vlagyimir Putyin nemrégiben aláírt egy rendeletet, amely az ukrajnai katonai szolgálatért cserébe jelentős, akár százhúszezer eurónak megfelelő összegű hiteltartozás elengedését garantálja. Ennél is sötétebb módszer, amikor koholt vádak alapján börtönöznek be állampolgárokat, akiknek az egyetlen kiutat a büntetőeljárás alól a frontszolgálat vállalása jelenti.

A nyílt és tömeges mozgósítás bejelentése komoly társadalmi feszültséget generálhatna, amelyet a Kreml a parlamenti választások előtt mindenképpen el akar kerülni. A választások eredménye a lakosság lojalitásának fontos visszajelzése a rendszer felé, így az igazán népszerűtlen döntésekkel megvárják a politikai folyamatok lezárását. Az orosz társadalom jelentős részének fásultsága és apátiája abból adódik, hogy a fronton harcolók eddig főként anyagi megfontolásból vállalták a kockázatot. Ez a törékeny társadalmi béke azonnal szertefoszlana, ha a középosztálybeli, nagyvárosi fiatalokat kényszerrel küldenék a biztos halálba. A politikai vezetés mindenesetre felkészült a legrosszabb forgatókönyvekre is. Szigorították a határellenőrzéseket, és szoros együttműködést építettek ki a szomszédos országokkal, hogy megakadályozzák a 2022-ben tapasztalt tömeges menekülési hullám megismétlődését, amikor fiatalok százezrei távoztak Grúziába vagy Örményországba.

A haditechnikai és szervezési korlátok szintén komoly akadályt gördítenek a hirtelen létszámnövelés elé. Az orosz katonai infrastruktúra kéthetes ciklusonként legfeljebb háromszázezer újonc kiképzését és felszerelését képes biztosítani. Ennél nagyobb tömeg kezelésére egyszerűen nincsenek meg a megfelelő logisztikai és parancsnoki kapacitások. A jelenleg Ukrajnában állomásozó mintegy hétszázezer fős haderő létszáma nem növelhető a végtelenségig, a merev szervezeti felépítés legfeljebb egymillió-kétszázezer katona egyidejű irányítását teszi lehetővé. Egy elhamarkodott, tömeges behívás nem hozna átütő harctéri sikereket, csupán a veszteségi mutatókat növelné drámai mértékben, ami hosszú távon kezelhetetlen feszültséget szülne.

A legvalószínűbb forgatókönyv szerint a politikai vezetés kerüli a látványos általános mozgósítást. Ehelyett negyedéves vagy féléves rendszerességgel kisebb létszámú, de folyamatos behívási hullámokat hajtanak végre, amelyek elsősorban a távoli, szegényebb vidékeket és a peremre szorult társadalmi csoportokat érintik. Ez a lassú, de folyamatos utánpótlás biztosíthatja, hogy az orosz erők képesek legyenek megtartani a megszállt területeket és kiépíteni a védelmi állásaikat. Az elhúzódó anyagháború így még hosszú ideig folytatódhat, folyamatos nyomás alatt tartva a védőket.

Ukrajna szintén kénytelen felkészülni az elhúzódó küzdelemre, bár a kijevi vezetés nem alkalmazhatja az oroszokhoz hasonló kíméletlen módszereket, és az anyagi forrásai is szűkösebbek. A hazafias lelkesedésből harcolni akarók többsége már régen a seregben szolgál, a demográfiai mutatók és a fiatalok elvándorlása miatt pedig a mozgósítási lehetőségek ott is végesek. Az ukrán védelmi erők jelenleg a fejlett technológiai megoldásokkal, különösen a pilóta nélküli eszközök tömeges alkalmazásával igyekeznek ellensúlyozni az élőerőben tapasztalható hátrányt. Ez a megközelítés eddig rendkívül hatékonynak bizonyult, de a jövő nagy kérdése, hogy a technológiai fölény képes lesz-e tartósan feltartóztatni a folyamatosan áramló orosz katonai tömeget a harmezőn.