Zene rázza fel a pápa castel gandolfói rezidenciáját

Hosszú, csendes időszak ért véget az Albanói-hegység lankái között fekvő Castel Gandolfóban. 13 évig a pápai nyári rezidencia szinte teljesen elhagyatottan állt, a korábbi hagyományok háttérbe szorultak, s a helyiek már-már beletörődtek abba, hogy a kisváros elveszítette korábbi kiváltságos státuszát. XIV. Leó megválasztásával és döntéseivel azonban új korszak vette kezdetét. Az egyházfő úgy határozott, hogy feleleveníti a régi szokást, s a nyári hőséget a Rómától alig harminc kilométerre fekvő, hűvösebb hegyvidéki rezidencián vészeli át. Július végéig tartó ott-tartózkodása óriási lelkesedést váltott ki a helyi közösségből, amely hálája jeléül különleges eseménnyel készül a magas rangú vendég fogadására.

A helyiek köszönetnyilvánításaként egy rendkívüli klasszikus zenei koncertet rendeznek meg szombaton este kilenc órától az apostoli palota belső udvarán. Az esemény házigazdája az Albanói Egyházmegye, amelynek vezetője, Vincenzo Viva püspök kifejtette, hogy az egyházfő ismételt jelenléte hatalmas örömmel és büszkeséggel tölti el a helyi egyházat és a hívőket. A püspök várakozásai szerint a gondosan összeállított, ritka művészi színvonalat képviselő szimfonikus program a szeretet és az összetartozás sokatmondó jele lesz. A szervezők abban bíznak, hogy a közösen megélt esztétikai élmény, a szépség és a zene ereje mély nyomot hagy majd a résztvevőkben, miközben az estét a pápa szolgálatáért végzett közös ima kíséri majd.

A hangverseny zenei programja a virtuozitás és a drámaiság jegyében telt. Az estet a legendás olasz zeneszerző és hegedűművész, Niccolò Paganini La Polacca című műve nyitja meg. A darab szólóját Marco Rogliano hegedűművész játssza, aki a neves római Santa Cecilia Konzervatóriumban szerzett diplomát, s pályafutása során számos rangos nemzeti és nemzetközi elismerést gyűjtött be. Játéka garantálja azt a technikai precizitást és érzelmi mélységet, amelyet Paganini kompozíciói megkövetelnek a mindenkori előadótól.

Ezt követően Vincenzo Bellini Norma című operájának motívumaira épülő, zongorára és zenekarra írt szabad fantázia és variációk csendülnek fel. A szóló zongoraszólamot Rossana Tomassi Golkar szólaltatja meg. A darab különlegessége, hogy a variációkat Luis Bacalov kifejezetten a római Santa Cecilia Konzervatóriumot szintén jeles eredménnyel elvégző zongoraművésznő számára komponálta, így a bemutató személyes és közvetlen hangvételű zenei párbeszédet ígér. A tragikus szerelmi történetet feldolgozó opera kulcsmozzanatait egy vizuális előadás is kíséri majd, amely a szerelem, az árulás, a bosszú és a megbocsátás örök emberi témáit hivatott illusztrálni a nézők számára. A szólistákat az I Musici di Parma zenekar kíséri, az együttest pedig Pier Carlo Orizio vezényli, aki a Bresciai és Bergamói Nemzetközi Zongorafesztivál művészeti igazgatójaként szerzett komoly hírnevet a szakmában.

A hetvenes éveiben járó XIV. Leó pápa közismerten a szépművészetek és a zene nagy tisztelője. Maga is képzett zenész, aki szabadidejében szívesen ül a zongorához, így a tiszteletére rendezett hangverseny kifejezetten közel áll az egyéniségéhez. Az egyházfő rendszeres látogatója a vatikáni kulturális rendezvényeknek, a közelmúltban például Michael Bublé kanadai énekes koncertjén, valamint Riccardo Muti olasz karmester ünnepi előadásán vett részt az adventi időszakban. A művészetek iránti fogékonysága magyarázatot ad arra is, miért érezte fontosnak, hogy visszatérjen Castel Gandolfóba, amely évszázadokon át a pápák szellemi és fizikai feltöltődésének helyszíneként szolgált.

A pápai nyári lakhely használatának szüneteltetése komoly érvágást jelentett a településnek. Ferenc pápa pontifikátusa alatt a kastély kapui zárva maradtak a hagyományos nyaralások előtt, az egyházfő a vatikáni Szent Márta-házban maradt a nyári hónapokban is. Bár a palotát múzeummá alakíttatta, hogy a turisták látogathassák a kerteket és a történelmi termeket, a pápai jelenlét elmaradása gazdaságilag és kulturálisan visszavetette a térséget. A zarándokok elmaradása, a sajtónyilvánosság hiánya érzékenyen érintette a helyi vállalkozásokat, vendéglátóhelyeket és üzleteket. A mostani visszatérés éppen ezért nem egy egyszerű protokolláris esemény, hanem a kisváros újjáéledésének a záloga.

A Castel Gandolfo-i apostoli palota története a tizenhetedik századra nyúlik vissza, amikor VIII. Orbán pápa megbízásából Carlo Maderno építész megtervezte a monumentális épületegyüttest a korábbi Savelli-kastély alapjain. Az idők folyamán a komplexum folyamatosan bővült, csillagvizsgálóval, gazdasággal és csodálatos kertekkel egészült ki. A lateráni egyezmény értelmében a terület extraterritoriális státuszt élvez, ami azt jelenti, hogy a Vatikán állam tulajdonában van, és nem esik az olasz hatóságok joghatósága alá. Ez a különleges jogi helyzet a történelem folyamán többször is sorsdöntőnek bizonyult.

A második világháború alatt, a német megszállás idején a palota menedékként szolgált a környékbeli lakosság számára. XII. Piusz pápa megnyitotta a rezidencia kapuit, így több ezer üldözött és otthonát vesztett ember talált biztonságos oltalmat a falak között. Érdekesség, hogy abban az időszakban több tucat gyermek született meg a pápa magánlakosztályában, akiket a hálás szülők gyakran az egyházfő után neveztek el. A helyiek emlékezetében ez a humanitárius szerepvállalás mély nyomokat hagyott, s tovább erősítette a kötődést a pápaság intézményéhez.

Az, hogy XIV. Leó ismét tartalommal tölti meg a történelmi falakat, jelzi a folytonosság fontosságát a katolikus egyházban. A Castel Gandolfó-i nyarak nem a világtól való elzárkózást, hanem a reflexió, az alkotómunka és a hívőkkel való közvetlenebb találkozások lehetőségét jelentik. A helyiek reményei szerint a mostani szombati koncert csak a kezdete egy hosszabb távú együttműködésnek, amelyben a kultúra, a vallás és a helyi közösség élete ismét szorosan összefonódik. Az apostoli palota belső udvarán felcsendülő dallamok nemcsak a fülnek, hanem a léleknek is szólnak, hirdetve, hogy a hagyományok ápolása és a modern kor igényei összeegyeztethetőek a hit és a művészetek szintjén.