Felháborodás: etnikai tisztogatásról beszél a miniszter

Belpolitikai földrengést és komoly nemzetközi felháborodást váltott ki Belgrádban Snežana Paunović szerb tárca nélküli miniszter megdöbbentő nyilatkozata, amelyben nyíltan arról beszélt, hogy Slobodan Milošević helyében már 1998-ban etnikailag megtisztította volna Koszovót. A Szerbiai Szocialista Párt (SPS) színeiben politizáló miniszter kijelentése azonnal éles reakciókat váltott ki mind a szerbiai civil szférában és az ellenzék soraiban, mind pedig az Európai Unió brüsszeli központjában. A botrány rávilágít a szerb politikai elitben máig parázsló, a kilencvenes évek háborús retorikáját idéző belső feszültségekre, miközben Szerbia hivatalosan az európai integrációs folyamat felgyorsítására törekszik.

A miniszterasszony kijelentése szerint a lakosságot nem fizikai likvidálás útján kellett volna eltávolítani Koszovóból, hanem úgy, hogy mindenkinek, aki nem érzi magát a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság állampolgárának, el kellett volna hagynia a tartományt, és az anyaországába távozni. Ez a megfogalmazás lényegében a koszovói albán többség szervezett, államilag irányított kitoloncolását, vagyis a nemzetközi jog szerint háborús bűncselekménynek minősülő etnikai tisztogatást jelenti, még ha a politikus igyekezett is finomítani a módszereket illetően. A felháborodást fokozta, hogy a nyilatkozat éppen egy olyan időszakban hangzott el, amikor a Koszovóban élő szerb kisebbség helyzete az északi területeken zajló adminisztratív és rendőri intézkedések miatt egyébként is rendkívül feszült.

A szerbiai közélet józanabbik része, a civil szervezetek és az ellenzéki pártok azonnal elítélték a miniszter szavait, rámutatva arra, hogy az ilyen jellegű kijelentések közvetlenül veszélyeztetik a Koszovóban maradt szerbek biztonságát, és rontják Belgrád nemzetközi pozícióit. A Koszovó és Metohija területén élő szerb közösség képviselői, valamint a blokádokat szervező szerbiai egyetemi hallgatók egyaránt elhatárolódtak a politikus szavaitól, hangsúlyozva, hogy a kilencvenes évek kudarcot vallott nacionalista politikájának felemlegetése csak újabb ürügyet szolgáltat a pristinai vezetésnek a szerb intézmények felszámolására.

A kialakult diplomáciai feszültséget érzékelve Aleksandar Vučić szerb államfő, a Szerb Haladó Párt alapítója igyekezett gyorsan elhatárolódni a kormánytag kijelentésétől. Az elnök felelőtlennek és óvatlannak nevezte Paunović szavait, és nyomatékosította, hogy a miniszter magánakciója nem tükrözi sem az ő személyes álláspontját, sem pedig a szerb kormány hivatalos politikáját. Belgrád hivatalos célja továbbra is a békés, tárgyalásos rendezés a brüsszeli párbeszéd keretein belül, még ha a gyakorlatban a kapcsolatok normalizálása hosszú ideje zsákutcába jutott is.

Nem maradt el a nemzetközi közösség határozott válasza sem. Marta Kos, az Európai Unió bővítési biztosa nyilatkozatban fejezte ki mély megdöbbenését a szerb kormánytag kijelentése miatt. A biztos hangsúlyozta, hogy az Európai Unióban zéró tolerancia van érvényben az olyan megnyilvánulásokkal szemben, amelyek az etnikai tisztogatást igazolják vagy népszerűsítik. Kiemelte, hogy az ilyen retorika teljesen összeegyeztethetetlen az európai értékekkel és Szerbia uniós integrációs törekvéseivel, és komoly akadályt gördíthet a csatlakozási tárgyalások elé.

A kormánykoalíción belüli törésvonalakat jól mutatja, hogy míg a legnagyobb kormánypárt elhatárolódott, addig a Szerbiai Szocialista Párt elnöke, Ivica Dačić miniszterelnök-helyettes teljes mellszélességgel kiállt párttársa mellett. Dačić még az elnöki dorgálás előtt képmutatónak és szégyenteljesnek nevezte a Paunovićot érő bírálatokat. A pártelnök a szerb lakosság történelmi sérelmeivel igyekezett védeni a mundér becsületét, felidézve, hogy az 1999-es NATO-beavatkozást követően mintegy 240 000 szerb kényszerült elhagyni Koszovót, és közülük azóta kevesebb mint tízezren tudtak csak visszatérni szülőföldjükre.

Maga a botrányt okozó miniszterasszony, Snežana Paunović a bírálatok össztüze ellenére sem volt hajlandó visszakozni, és kijelentette, hogy teljes mértékben fenntartja korábbi szavait. Hangsúlyozta, hogy szocialista politikusként nem tagadja meg az SPS kilencvenes évekbeli politikáját, és büszke arra, hogy ki meri mondani a szerinte elhallgatott igazságot. A politikus mindazonáltal nem tért ki arra a tényre, hogy a Milošević-korszak háborús politikája vezetett Koszovó tényleges elvesztéséhez, és hogy a szocialisták részével működő jelenlegi kormányzás alatt Szerbia szinte teljesen kiszorult a tartományból, fokozatosan átadva az ellenőrzést a pristinai hatóságoknak.

A miniszter a belpolitikai nyomás hatására végül bocsánatot kért, ám kizárólag Aleksandar Vučić államfőtől, Miloš Vučević miniszterelnöktől és a szerb kormány tagjaitól, amiért akaratlanul is kellemetlen helyzetbe hozta őket a nemzetközi porondon. A politikai elemzők szerint még abban az esetben sem várható érdemi változás a szerb kormányzati kommunikációban és a koszovói politikában, ha a nemzetközi nyomás miatt végül menesztik a tárca nélküli minisztert a posztjáról, mivel a háborús retorika elemei mélyen beágyazódtak a belgrádi koalíció működésébe.