Törvényi vélelemmel bontanák le a NER üzleteit

Az elszámoltatás az egyik legkönnyebben kimondható és legnehezebben teljesíthető politikai ígéret. A közönség gyors látványosságot vár: lefoglalt villákat, zárolt számlákat és bíróság elé állított korábbi hatalmasságokat. A jogállam lassabb rendben működik. Bizonyítani kell, hogy a közvagyon kikerülése jogellenes volt, fel kell tárni a pénz útját, majd olyan eljárást kell lefolytatni, amelynek eredménye a független bíróság előtt is megáll. A Transparency International Magyarország júniusban közzétett tanulmánya ezt a követelést próbálja végrehajtható jogi programmá alakítani.

Martin József Péter és Ligeti Miklós elemzése négy irányt jelöl ki. Le kell állítani a jelenleg is működő közpénzszivattyúkat, el kell választani az állami forrásokat a magántőkealapok magánérdekeitől, ki kell vizsgálni a korábban büntetlenül maradt visszaéléseket, végül fel kell tárni azokat az egyéni vagyongyarapodásokat, amelyek mögött nem látszik igazolható, adózott jövedelem. A szerzők szerint a büntetőjog önmagában kevés lesz. Polgári perekre, vagyonfeltárásra, adóeljárásokra, vádalkukra és erős bejelentővédelemre is szükség van.

A tanulmány elsőként a még érvényben lévő, hosszú időre bebetonozott konstrukciókat venné elő. Ide sorolja a 35 évre kiosztott autópálya-, hulladék- és szerencsejáték-koncessziókat, valamint a dohánykereskedelmi rendszer felülvizsgálatát. Az autópályák üzemeltetésének állami átvétele a szerzők szerint kezelhetőbb feladat, a hulladékgazdálkodás kockázatosabb, mert a MOHU rendszeréhez minden település és számos vállalkozás kapcsolódik. Egy rosszul előkészített beavatkozás ellátási zavarokat és újabb közpénzkiadásokat okozhat. A cél a működő szolgáltatások megőrzése mellett a közérdek és a tisztességes verseny helyreállítása.

Külön fejezetet kapnak a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok. A TI álláspontja szerint a politikai kifizetőhelyként működő szervezeteket gyorsan fel lehet számolni, az egyetemeket fenntartó alapítványoknál viszont átmeneti idő kell. Az intézmények működése, az oktatók és hallgatók helyzete, valamint az alapítványokhoz került ingatlanok és részvénycsomagok sorsa nem rendezhető kapkodva. A közvagyoni jelleg visszaállítása mellett olyan irányítási modellt kell kialakítani, amely az egyetemi autonómiát is helyreállítja.

A legnagyobb összegek a magántőkealapok világában mozognak. A tanulmány szerint a NER éveiben az állami pénzintézetek több mint 2600 milliárd forint befektetésére vállaltak kötelezettséget, ebből mintegy 1737 milliárd forintot ténylegesen át is adtak. A forrásokat sok esetben ismeretlen tényleges tulajdonosok mellett, hosszú futamidőre és az állam számára kedvezőtlen feltételekkel helyezték el. A pénz azonnali kivonása nem reális. Az MBH Bankhoz vagy a 4iG-hez kapcsolódó konstrukciók hirtelen felbontása gazdasági zavart kelthetne. Első lépésként a tulajdonosi hátteret, a befektetési szabályokat, a hozamelvárásokat és az alapkezelők összeférhetetlenségeit kell feltárni.

A tanulmány legerősebb és legvitatottabb javaslata a bizonyítási teher részleges megfordítása. Az elmúlt években tízezrével kötöttek közbeszerzési és más állami szerződéseket, ezért mindegyik ügy hagyományos, éveken át tartó vizsgálata megbénítaná az ügyészséget és a bíróságokat. A szerzők olyan törvényi vélelmet javasolnak, amely meghatározott korrupciós jelek esetén tisztességtelennek tekintené az ügyletet. Ilyen jel lehet a verseny indokolatlan kizárása, a közbeszerzés feldarabolása, a testre szabott alkalmassági feltétel, a túl rövid határidő, a látszatverseny vagy a beszerzés törvénysértő mellőzése.

Ebben a rendszerben az államnak azt kellene bizonyítania, hogy a törvényben felsorolt gyanúokok valamelyike fennállt. Ezután a kedvezményezettnek kellene igazolnia, hogy a szerződés ára, feltételei és teljesítése tisztességes volt. A TI érvelése szerint ez nem visszamenőleges büntetőjog lenne, mert a jóhiszeműség, a jóerkölcs és a közbeszerzési alapelvek a szerződések megkötésekor is hatályban voltak. A módszer mégis súlyos jogbiztonsági kockázatot hordoz. Nem vezethet automatikus vagyonelvonáshoz, és minden érdemi döntéshez hatékony bírói jogorvoslatot kell biztosítani.

Ez a garancia a készülő Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal miatt különösen fontos. A kormány július 10-én benyújtott javaslata olyan önálló intézményt hozna létre, amely vizsgálatot folytathat, iratokat és pénzügyi adatokat kérhet be, felügyelet alá vonhat gazdálkodó szervezeteket, nyomozati és vádképviseleti feladatokat láthat el, valamint polgári jogi igényt is érvényesíthet. A parlament ezen a héten kezdte meg a javaslat tárgyalását. A Magyar Helsinki Bizottság már a társadalmi egyeztetés során arra figyelmeztetett, hogy az ilyen széles jogosítványok mellé teljes körű, független bírósági kontroll szükséges.

A TI három ügyet külön is megnevez. Felülvizsgálná az MBH Bank ötszázalékos állami részvénycsomagjának 2025 végi értékesítését, amelynél a tanulmány mintegy 50 milliárd forintos alulárazást valószínűsít. Megtámadná a hadiipari állami részesedések 72 milliárd forintos eladását a 4iG érdekeltségének, és újranyitná a budapesti irodaházak 600 milliárd forintos állami megvásárlásának ügyét. Ezek egyelőre szakmai állítások és vizsgálati javaslatok. Hogy történt-e bűncselekmény vagy semmis-e valamely szerződés, azt csak eljárás és bírósági döntés állapíthatja meg.

Az egyéni vagyonosodás vizsgálatánál hasonló logika érvényesülne. Aki közjogi tisztséget viselt, közpénzzel gazdálkodott, vagy láthatóan az adózott jövedelmét meghaladó vagyonra tett szert, annak számot kellene adnia a gazdagodás forrásáról. Igazolt örökség, piaci üzlet vagy más törvényes bevétel esetén nincs helye elvonásnak. Megmagyarázhatatlan különbözetnél viszont adó, bírság, vagyonelkobzás és adott esetben büntetőeljárás következhet. A vádalku azokkal lehet indokolt, akik döntő bizonyítékot adnak súlyosabb ügyekhez és hozzáférhetővé teszik a korrupcióból származó vagyont.

A tanulmány legfontosabb üzenete, hogy a vagyonvisszaszerzés nem válhat politikai fosztogatássá ellenkező előjellel. A közvagyon védelme jogszerű cél, ám csak világos törvényi feltételekkel, független intézményekkel és bírói ellenőrzéssel lehet belőle jogállami igazságtétel. A gyorsaság fontos, mert a pénz elrejthető, külföldre vihető vagy továbbadható. A tartós eredményt az adja, ha az összegyűjtött bizonyítékok évekkel később is kiállják a bírósági próbát. Az elszámoltatás sikere végül a visszaszerzett milliárdokon és a jogerős ítéleteken mérhető.