Veszélyben a NATO keleti szárnya a Kreml miatt

Észak-Európa keleti térségében komoly feszültség bontakozik ki, s a régió vezető politikusai egyre határozottabban hívják fel a figyelmet a fenyegető veszélyekre. Tusk Donald lengyel miniszterelnök kijelentése szerint a következő hónapok rendkívül kritikusak lehetnek, különösen a balti államok területén, s bár konkrét részleteket nem osztott meg a nyilvánossággal, szavai komoly visszhangot váltottak ki. Szinte mindennapossá váltak a hivatalos figyelmeztetések, amelyek mögött egyre pontosabb hírszerzési információk és katonai mozgások húzódnak meg. A nyilvánosság elé először csak elszórt jelzések kerültek, Litvánia például megerősítette a kritikus infrastruktúra védelmét, majd a nemzetközi sajtóban is megjelentek olyan forgatókönyvek, amelyek szerint Oroszország rakétákkal, drónokkal, valamint a kalinyingrádi és belarusz területekről indított csapatokkal mérhet csapást a térségre.

Az amerikai és szövetséges hírszerző szervek jelzései alapján egy ilyen akció elsődleges célja az Észak-atlanti Szerződés Szervezete egységének és reakcióidejének a tesztelése lenne. Nausėda Gitanas litván elnök a napokban megerősítette, hogy konkrét információk állnak rendelkezésre egy tervezett, korlátozott kinetikai műveletről, amely elsősorban a létfontosságú energetikai vagy szállítási hálózatokat célozná meg. Az első gyanús jelek hónapokkal ezelőtt érkeztek, s azóta a legfelsőbb parancsnoki szinteken folyamatos tervezés zajlik a válaszlépések kidolgozására. A szakértők szerint az egyik legvalószínűbb célpont a Litvánia és Lengyelország közötti kulcsfontosságú áramvezeték, amelynek megbénítása hatalmas szimbolikus csapást jelentene. A balti államok óriási erőfeszítések árán szakadtak el az orosz villamosenergia-hálózattól, hogy szinkronizálják rendszereiket az Európai Unióval, így ennek megtámadása súlyos ellátási zavarokat okozna.

Radek Sikorski lengyel külügyminiszter arra hívta fel a figyelmet, hogy Moszkva akár ukrán jelzésekkel ellátott drónokat is bevethet egy hamis zászlós művelet keretében, hogy ürügyet teremtsen a közvetlen katonai fellépésre. Az orosz fél már megkezdte a retorikai előkészületeket, azt állítva, hogy a balti államok megnyitották légterüket az ukrán harci eszközök előtt, amit Kristen Michal észt miniszterelnök határozottan visszautasított. A balti hírszerzési körökben jártas szakértők, köztük Holger Roonemaa oknyomozó újságíró információi szerint a riasztások egy tavaszi oroszországi vezetői egyeztetésre vezethetők vissza. Ezen a találkozón az orosz vezetés utasítást adott a feszültség növelését célzó részletes tervek kidolgozására, amelyről először az ukrán, majd a nyugati partnerszolgálatok szereztek tudomást.

A katonai elemzések egyöntetűen arra mutatnak rá, hogy amennyiben sor kerül egy ilyen támadásra, az szándékosan a NATO kollektív védelmi mechanizmusát jelentő ötödik cikkely ingerküszöbe alatt marad. Az ötödik cikkely aktiválása egy nagyszabású, egyértelmű konvencionális invázió esetén lépne életbe, amelyre jelenleg nincsenek közvetlen katonai utalások. Az orosz–balti határszakaszon katonai szempontból viszonylagos nyugalom tapasztalható, mivel az orosz szárazföldi erők jelentős része lekötött az ukrajnai háborúban, ahol rendkívül súlyos veszteségeket szenvednek el, így egy kiterjedt és nyílt katonai offenzívára jelenleg nincsenek szabad kapacitásaik.

Sikorski lengyel külügyminiszter szerint az ukrajnai fronton tapasztalható nehézségek, a lassú haladás és a kimerítő harcok miatt az orosz vezetés egyre frusztráltabbá válik. Ez a szorult helyzet növeli annak a kockázatát, hogy Moszkva a nyugati segélyek folyósítását és a fegyverszállításokat blokkolni kívánó aszimmetrikus akciókhoz nyúljon. Egy balti feszültségkeltés alkalmas lehet arra, hogy elterelje a figyelmet a belpolitikai problémákról a közelgő duma-választások előtt, és erősítse azt a belső propagandát, miszerint Oroszország egy túlhatalommal szemben vívja harcát. Kérdéses ugyanakkor, hogy egy ilyen rejtett művelet képes lenne-e meggyengíteni a balti társadalmak elszántságát, hiszen Litvánia, Lettország és Észtország az ukrán védelem leghangosabb és legkövetkezetesebb támogatói közé tartoznak.

A balti államok folyamatosan ki vannak téve a hibrid hadviselés különböző formáinak, a kormányzati szerveket érő koordinált kibertámadásoktól kezdve a fizikai szabotázsakciókon át a politikai aktivisták elleni merényletkísérletekig. A litván hatóságok az elmúlt időszakban több olyan akciót hiúsítottak meg, amelyek emigrációban élő orosz ellenzéki személyiségek ellen irányultak. A légtérsértések száma is drasztikusan megemelkedett, a lengyel határ térségében tucatnyi azonosítatlan drón átrepülését rögzítették. A feszültséget fokozza, hogy az ukrajnai háború kísérőjelenségei közvetlenül is érintik a régiót, korábban egy ukrán drón csapódott be egy észt erőmű területére, egy másik eszköz pedig lettországi üzemanyagtartályt talált el, rávágva a balti infrastruktúra sebezhetőségére.

A katonai felkészülés a helyszínen már nemcsak elméleti szinten zajlik, hanem a szövetséges csapatok állandó jelenlétében is megnyilvánul. Németország történelmi lépésre szánta el magát, amikor megalapította a 45. Páncélosdandárt, amely az első olyan nagy létszámú német katonai kötelék, amelyet tartósan külföldre, a NATO keleti szárnyának közvetlen védelmére telepítenek Litvánia területén. A katonák a belarusz határtól alig tizenöt kilométerre fekvő, rendkívül modern Rokantiskes bázison teljesítenek szolgálatot, ahol a mindennapi kiképzés részét képezi a folyamatos háborús készenlét és a drónok elleni védekezés, valamint a felderítési technikák elsajátítása. A katonák családjai is kiköltöztek a bázis mellé, s bár a civil infrastruktúra kiépítése még folyamatban van, a védelmi feladatok ellátása elsőbbséget élvez. A katonák pontos vészhelyzeti tervekkel rendelkeznek, amelyek alapján támadás esetén a családtagokat azonnal biztonságos nyugati területekre evakuálják, míg a legénység azonnal elfoglalja a kijelölt védelmi állásokat és lövészárkokat a határon