Rákosrendezői csapda: romok, félelem, felelősség

Rákosrendezőn egy városfejlesztési kudarc következménye vált közbiztonsági és szociális válsággá. A Tatai út menti egykori MÁV-szolgálati lakásokból 2024-ben kezdték kiköltöztetni a bérlőket, amikor az előző kormány a területet a nagyra szabott, arab befektetővel tervezett ingatlanfejlesztés számára akarta előkészíteni. Több család évtizedek óta élt a vasúttársaság épületeiben, mégis rövid határidőt kapott a távozásra. A kiköltöztetés után viszont nem következett azonnali bontás, őrzés vagy új hasznosítás. Az üresen maradt házak fokozatosan ellenőrizetlen területté váltak.

A mostani botrány gyökere tehát jóval korábbi annál, amikor a környék lakói először számoltak be rendszeres verekedésekről, szerhasználatról, szemétről és fenyegető helyzetekről. Az ingatlanokat előbb kiürítették, majd hosszú időre magukra hagyták. Ez a sorrend szinte felkínálta az épületeket azoknak, akik lakhatást kerestek, illetve azoknak is, akik a hatóságoktól távol akartak illegális tevékenységet folytatni. A közvetlen környezetben élők szerint a telepen súlyos bűncselekmények, köztük kábítószer-kereskedelem és kiskorúak kizsákmányolása is megjelent. Ezek közül több állítás egyelőre lakossági beszámoló, amelyet hatósági vizsgálatnak kell tisztáznia. A rendőrség ugyanakkor július közepén két, kristály nevű szer kereskedelmével gyanúsított embert fogott el a Tatai úton, ami igazolja, hogy a közbiztonsági panaszokat nem lehet puszta riadalomként félresöpörni.

A felelősségi vita azért vált különösen élessé, mert a telep közigazgatásilag Zuglóhoz tartozik, a következményeket viszont nagyrészt a XIII. kerület lakói érzik. Tóth József angyalföldi polgármester nyílt levélben követelt beavatkozást, és a hajdani Hős utcához hasonlította a kialakult helyzetet. A főváros, a MÁV, a két kerület és az állam eközben hónapokon át egymás jogosítványaira és mulasztásaira mutatott. A tulajdoni és használati viszonyok valóban összetettek, ám egy veszélyessé váló ingatlanegyüttesnél az állampolgár szempontjából másodlagos, melyik hivatal melyik papírra vár. Az számít, van-e kijelölt felelős, határidő és végrehajtható intézkedési terv.

A MÁV megadta a fővárosi beavatkozáshoz és bontáshoz szükséges hozzájárulásokat. Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszter ezt úgy értékelte, hogy megszűnt az egyik legfontosabb jogi akadály. Ettől még nem dőlnek le maguktól a romos házak. A tulajdonosnak és a hatóságoknak épületenként fel kell mérniük, kik tartózkodnak bent, milyen jogcímen, van-e közöttük gyermek, beteg, idős vagy olyan korábbi használó, akinek jogvitája még nem zárult le. Ezután lehet megszervezni a kiürítést, a közművek biztonságos lezárását, a veszélyes anyagok vizsgálatát, az őrzést és a bontást.

A magyar jog gyorsított eljárást ad az önkényesen elfoglalt lakások kiürítésére. A bíróság hiánytalan kérelem esetén rövid határidővel dönthet, a végrehajtó pedig rendőri közreműködést kérhet. A gyakorlatban mégsem szabad minden bent lakót automatikusan azonos kategóriába sorolni. Más eljárás vonatkozhat arra, aki soha semmilyen használati joggal nem rendelkezett, és más arra, akinek korábban bérleti vagy szolgálati lakásra szóló jogviszonya volt. A tömeges, előzetes vizsgálat nélküli kiürítés újabb jogsértéseket és elhúzódó pereket termelhet. A gyorsaság és a jogszerűség egymást erősíti, amennyiben az érintetteket személyenként azonosítják és az iratokat azonnal feldolgozzák.

Az első lépés egy közös operatív törzs felállítása lehetne a fővárosi vagyonkezelő, a MÁV, a XIV. és a XIII. kerület, a rendőrség, a katasztrófavédelem, a gyermekvédelem, valamint a hajléktalan- és addiktológiai ellátás képviselőivel. Ennek egyetlen nyilvános intézkedési táblázatban kellene rögzítenie, melyik épület kiürítése mikor kezdődik, ki fizeti a munkát, hol tart a hatósági eljárás, és mikor adják át a területet a bontónak. A jelenlegi zűrzavar egyik oka éppen az, hogy a szereplők külön-külön intézkednek, miközben senki sem viszi végig a folyamat teljes láncát.

A rendőri jelenlét rövid távon elengedhetetlen. A Budapesten meghirdetett harmincnapos közbiztonsági akció Rákosrendezőt is kiemelt helyszínként kezeli, és a BRFK mellett a Készenléti Rendőrséget, a polgárőrséget, valamint szociális szakembereket is bevonja. Ez csökkentheti az utcai konfliktusokat, felderítheti a körözött személyeket és visszaszoríthatja a drogkereskedelmet. Harminc nap elteltével azonban ugyanaz a helyzet térhet vissza, amennyiben az épületek továbbra is nyitva állnak. A rendőrségi akciót ezért folyamatos őrzésnek, kerítésjavításnak, világításnak, az üres helyiségek lezárásának és ütemezett bontásnak kell követnie.

A bontás önmagában szintén csak a telep fizikai problémáját szünteti meg. A bent élők egy része feltehetően súlyos lakhatási, egészségi vagy függőségi válságban van. Aki bűncselekményt követett el, annak büntetőjogi felelősséggel kell számolnia. Aki viszont gyermekkel, iratok nélkül, betegen vagy az utcára kerülés határán él, annál a puszta kiszorítás annyit jelenthet, hogy néhány nappal később egy másik elhagyott épületben jelenik meg. A tartós rendezéshez szükség van átmeneti elhelyezésre, egyéni ügyintézésre, függőségkezelésre, gyermekvédelmi döntésekre és olyan szociális bérlakásprogramokra, amelyekből ma kevés áll rendelkezésre.

A segítség nem jelentheti az önkényes beköltözés utólagos jutalmazását. Az államnak világossá kell tennie, hogy köz- vagy magántulajdont jogcím nélkül elfoglalni nem lehet, a tulajdonos pedig köteles megvédeni az ingatlant és a környék biztonságát. Ugyanilyen világosnak kell lennie annak is, hogy a gyermekeket és a kiszolgáltatott embereket nem lehet rendészeti hulladékként egyik kerületből a másikba továbbítani. A két elv összeegyeztethető: következetes jogalkalmazás mellett célzott szociális beavatkozásra van szükség.

Rákosrendező különösen látványos eset, de a veszély másutt is fennáll. Budapest hivatalos barnamező-katasztere több mint 2700 hektár használaton kívüli vagy alulhasznosított területet tart nyilván, köztük üres épületeket, volt ipari telepeket és közlekedési ingatlanokat. A MÁV országosan is jelentős használaton kívüli ingatlanállománnyal rendelkezik. Ettől még nem lesz minden üres vasúti épületből illegális telep. A kockázat akkor nő meg, ha sok lakható vagy részben lakható helyiség koncentrálódik egy területen, a bontás vagy fejlesztés éveket késik, a tulajdonos nem biztosít őrzést, a felelősség több intézmény között oszlik meg, és a közelben már eleve súlyos lakhatási, mentális vagy szerhasználati problémák halmozódnak.

Hasonló zűr fenyegethet egykori munkáskolóniákon, kiürített laktanyákban, bezárt intézményekben, régi vasúti szolgálati telepeken és hosszú ideig üresen álló önkormányzati tömbökben. A megelőzés olcsóbb, mint egy kialakult válsággóc felszámolása. Minden közpénzből kezelt ingatlannál kötelezővé lehetne tenni az úgynevezett kiürítési utótervet: a kiköltöztetés csak akkor indulhatna el, ha már megvan a bontás vagy az átmeneti hasznosítás időpontja, a szükséges fedezet, az őrzési szerződés és a szociális intézkedési terv. Az üresen hagyott épületet rendszeresen ellenőrizni kellene, a rongálást és a visszaköltözést pedig napokon belül kezelni.

Külön adatbázisra is szükség lenne az állami és önkormányzati tulajdonban álló veszélyeztetett ingatlanokról. A nyilvántartásban szerepelhetne az épület műszaki állapota, a betörés kockázata, a tulajdonosi felelős, a következő ellenőrzés dátuma és a tervezett hasznosítás. A magas kockázatú helyszíneket negyedévente közösen járhatná be a vagyonkezelő, a rendőrség és a helyi önkormányzat. Ez kevésbé látványos, mint egy nagy razzia, viszont megakadályozhatja, hogy újabb telepek váljanak hónapok alatt kezelhetetlenné.

Rákosrendező hosszabb távú jövője a fővárosi fejlesztési tervhez kötődik. A város által megszerzett területre új, lakó- és zöldfunkciókat egyesítő városnegyedet terveznek, több ezer lakással és nagy közparkkal. Ennek megvalósítása évekig tart, ezért a mesterterv nem válasz a Tatai úti lakók jelenlegi félelmeire. A beruházás megkezdéséig átmeneti területhasználatra, rendezett közterületekre, őrzött épületekre és folyamatos hatósági jelenlétre van szükség. Egy fejlesztési terület nem maradhat jogon kívüli zóna arra hivatkozva, hogy később majd építkezés kezdődik rajta.

A botrány legfontosabb tanulsága az időzítés. A régi bérlőket gyorsan ki lehetett költöztetni, a befektetési terv viszont meghiúsult, a bontás és a védelem pedig elmaradt. Az állam és a főváros így saját döntéseivel teremtett olyan vákuumot, amelyet kiszolgáltatott emberek és bűnözői csoportok egyaránt kihasználhattak. Most már megvan a rendőri erő és elvileg megnyílt a bontás jogi útja. A következő hetek mutatják meg, hogy a hatóságok valóban felszámolják-e a telepet, vagy csupán átmenetileg csendesítik el a környéket.

A megoldás mércéje nem a kiadott közlemények száma lesz. Akkor lehet eredményről beszélni, ha a veszélyes házakat jogszerűen kiürítik és lebontják, az elkövetőket felelősségre vonják, a rászorulókat ellátásba irányítják, a környék pedig hónapok múlva is biztonságos marad. Ezzel párhuzamosan olyan országos és fővárosi szabályt kell alkotni, amely többé nem engedi, hogy egy kiürített közvagyon két fejlesztési döntés között gazdátlanul álljon. Rákosrendező esetében a válság kialakulása hosszú volt; a felszámolás sikere azon múlik, sikerül-e végre egyetlen folyamatként kezelni a tulajdonosi, rendészeti és szociális feladatokat.