Felfoghatatlan összegekért kelnek el műtárgyak

A nemzetközi aukciósházak háza táján rendkívüli örömre ad okot az év első felének mérlege, a globális műkereskedelem csúcsszereplői ugyanis olyan pénzügyi növekedésről számoltak be, amelyre hosszú idő óta nem volt példa. A piacvezető Christie’s aukciósház az előző év azonos időszakához képest 71 százalékos forgalombővülést regisztrált az árveréseken, miközben történetének legsikeresebb időszakát zárta a privát, aukción kívüli értékesítések terén. A vállalat összbevétele elérte a négy és fél milliárd dollárt, amelyből három és fél milliárd dollár közvetlenül a nyilvános liciteken realizálódott. Ezzel a teljesítménnyel a patinás intézmény ismét bizonyította dominanciáját a nemzetközi elit kategóriában, miközben szorosan a nyomában halad legfőbb vetélytársa, a Sotheby’s is. Utóbbi vállalat négy és négytized milliárd dolláros féléves forgalmat könyvelhetett el, ami 58 százalékos emelkedést jelent, és ebből a kalapács alá kerülő tételek három és négytized milliárd dollárt tettek ki. A harmadik nagy globális szereplő, a Phillips szintén komoly mérföldkőhöz érkezett, hatvan százalékos ugrással 507 millió dollárra növelte féléves bevételeit.

A világjárványt követő évek bizonytalanságai, a behúzott kézifékkel működő műtárgypiaci megtorpanás után úgy tűnik, a szektor ismét teljes gőzzel zakatol előre, bár a csillagászati összegek mögött árnyaltabb folyamatok húzódnak meg. A tavaszi és nyári szezon leginkább várt, leglátványosabb trófeája Jackson Pollock monumentális, falat betöltő alkotása, a Number 7a, 1948 című kép volt, amely a híres sajtómágnás, S. I. Newhouse hagyatékából került kalapács alá a Christie’s New York-i árverésén. A feszült hangulatú licitálás során több mint hatvan ajánlat érkezett a műre, míg végül 157 millió dollárnál csattant a kalapács, a járulékos költségekkel és jutalékokkal növelt végső bruttó ár pedig elérte a 181 és kéttized millió dollárt. Ez az összeg több mint a duplája Pollock korábbi aukciós rekordjának, ami jól mutatja a prémium kategóriás művek iránti hatalmas keresletet.

Az anyagi megtérülés kérdése azonban alaposabb pénzügyi elemzést igényel, rávágva a választ arra a kérdésre, hogy vajon a műtárgy valóban optimális befektetési forma-e a tőkepiacokhoz képest. A sajtómágnás még kétezredben, egy zártkörű magánügylet keretében 32 millió dollárért vásárolta meg a Pollock-képet, ami első ránézésre fenomenális, csaknem 400 százalékos értéknövekedést jelent az egynegyed évszázados birtoklási időszak alatt. A precíz pénzügyi számítások ugyanakkor rávilágítanak, hogy ez az éves szinten alig több mint hat és hat tized százalékos hozam elmarad a klasszikus tőzsdei stratégiáktól. Amennyiben a tulajdonos ugyanezt az összeget az S&P 500 részvényindexbe fekteti be, és a hozamokat folyamatosan újra befekteti, a vagyon értéke mára megközelítette volna a 240 millió dollárt. A művészet vásárlása a kilencszámjegyű tartományban éppen ezért ritkán szolgálja a tiszta profitszerzést, a vevők inkább a státusz, a presztízs és a felhalmozott likvid tőke kulturális reprezentációja miatt döntenek az ilyen extravagáns kiadások mellett.

A félév három legmagasabb leütési ára egyaránt a Christie’s nevéhez fűződik, a Pollock-rekord mellett Constantin Brâncuși Danaïde című szobra bruttó 107 és hat tized millió dollárt ért meg egy gyűjtőnek, míg Mark Rothko No. 15 című festménye 98 és négy tized millió dollárért cserélt gazdát. Különösen sokatmondó, hogy ezek a csúcsok ugyanazon az egyetlen New York-i estén születtek meg, és a kockázatok minimalizálása érdekében valamennyi tételt harmadik felek által nyújtott pénzügyi garanciák biztosították. A Newhouse-gyűjtemény önmagában, mindössze 16 kiemelt tétel értékesítésével több mint hatszázharmincmillió dollárt generált a tulajdonosok számára, igazolva a neves magángyűjtemények rendkívüli vonzerejét.

Történelmi összehasonlításban a jelenlegi eredmények jól illeszkednek a műkereskedelem nagy mérföldkövei közé, bár a struktúra átalakulóban van. A Rockefeller-család kollekciója 2018-ban mintegy 835 millió dollárt hozott, ám ehhez ezerötszáz különböző objektum eladására volt szükség. Ezzel szemben a Microsoft társalapítója, Paul Allen 2022-ben kalapács alá kerülő, mintegy 150 darabból álló gyűjteménye 1 700 000 000 dolláros rekordot állított fel, ami a mai napig a valaha volt legsikeresebb egyéni kézből származó aukció. A képzeletbeli dobogó második fokán az ingatlanmogul Harry Macklowe és volt felesége, Linda közös kollekciója áll 922 millió dollárral, amely egy viharos válóper következményeként került a piacra.

A folyamatban lévő esztendőben két másik nagyszabású gyűjtemény is lázban tartotta a licitálókat a Sotheby’s szervezésében. A Bahamákon élő, 89 esztendős brit pénzügyi spekuláns, Joe Lewis kollekciója Londonban 406 és kéttized millió dollárért kelt el, míg New Yorkban az egykori befektetési bankárból lett műkereskedő, Robert Mnuchin műtárgyai 433 millió dollárral gazdagították az eladókat. Ez utóbbi eseményen Mark Rothko Brown and Blacks in Reds című vászna egyedül csaknem 86 millió dollárt ért el, megszerezve az év eddigi negyedik legdrágább tétele címet. Az ambiciózus gyűjtők által összeállított megakollekciók, amelyek örökösödési okokból, vagyonátruházási célból, válások vagy likviditási szükségletek miatt kerülnek piacra, a nemzetközi elemzések szerint az aukciósházak forgalmának csaknem egynegyedét biztosítják, ami drasztikus növekedés a tíz évvel ezelőtti tíz százalék alatti arányhoz képest.

A csúcskategóriás árverések gondos előzetes szervezése, a marketingkampányok és a globális bemutatók maximalizálják a sikert és a csillogást, a teljes kép azonban ennél sokkal összetettebb a gazdasági instabilitás időszakában. A szupergazdagok száma évről évre növekszik a világban, de az az elképzelés, hogy a csúcson lévő tőkeáramlások egyenletesen szivárognak lefelé az alacsonyabb árszegmensekbe, mint a pezsgőspoharakból épített piramisban, csupán illúzió a pénzügyi és a művészeti piacokon egyaránt. Ez a jelenség a klasszikus, régi mesterek, az úgynevezett Old Masters kategóriájában is tisztán megmutatkozik, ahol a vevők rendkívül válogatóssá váltak.

A londoni Sotheby’snél hosszú ideig tartó, feszült licitháború zajlott az ókori Laokoón-szoborcsoport azon klasszicista bronzmásolatáért, amelyet Auguste-Jean Marie Carbonneaux készített eredeti méretben. A hárommillió fontos becsértéket teljesen porrá zúzta a piac, a 13 és kéttized millió fontos végső eladási árral a Hamilton-Laokoón a valaha eladott második legdrágább modern kor előtti szoborrá vált. Kimagasló eredményeket értek el Hans Memling és Bernard van Orley munkái is, valamint Rembrandt egy befejezetlen festménye a várakozásoknak megfelelően nyolcmillió fontért kelt el. Ugyanakkor a felkínált tételek egynegyede vevő nélkül maradt, ami egyértelműen jelzi, hogy a gyűjtők kizárólag a rendkívüli, múzeumi minőségű darabokat keresik, mint amilyen Rembrandt egy oroszlánt ábrázoló rajza volt, amely tizennyolcmillió dolláros rekordot ért el New Yorkban.

A piaci trendek változását a legkisebb patinás ház, a Phillips ismerte fel a leggyorsabban, amikor a profilját a kortárs alkotások mellett a luxuscikkek felé tolta el. A féléves sikerlistájuk élén ugyan egy Andy Warhol-mű, a Sixteen Jackies áll 16 és kéttized millió dolláros áron, ezt követően azonban szinte kizárólag prémium kategóriás karórák következnek a sorban. Az F. P. Journe által készített Souscription, No. 007 elnevezésű kronométer az egymillió dolláros becsértékét messze meghaladva 13 és kilenc tized millió dollárért kelt el New Yorkban. Genfben a vállalat minden idők legnagyobb forgalmú óraárverését tartotta meg, több mint 96 millió dolláros összértékben.

A Sotheby’s adatai szintén megerősítik a luxustárgyak előretörését, az órák eladása 64 százalékkal, az ékszereké 13 százalékkal emelkedett az előző év első feléhez képest. Monacóban egy ritka Ferrari versenyautó 16 és héttized millió dollárért talált gazdára, a luxuscikkek és a gyűjtői ritkaságok piaca ágazatoktól függetlenül kiválóan teljesít az online térben is, ahonnan az új ügyfelek többsége érkezik. Az aukciósházak saját pénzügyi szolgáltatásai is növekedést mutatnak, a műtárgyfedezetű hitelezés révén a gyűjtők komoly likviditáshoz juthatnak anélkül, hogy megválnának képeiktől. Ez a tőke bőségesen elegendő lehet akár olyan extrém tételek megszerzésére is, mint az a hatalmas és rendkívül ép Tyrannosaurus rex csontváz, amely ötven és egy tized millió dolláros árával a legdrágább dinoszaurusz-leletté vált a világon.

A fizikai galériák világa ezzel szemben nem él át automatikusan hasonló sikereket, a nagy metropoliszokban tapasztalható robbanásszerű bérletidíj-növekedés, az egekbe szökő szállítási költségek és a nemzetközi vásárok kihívásai komoly nyomás alá helyezik a kereskedőket. A nemzetközi csúcsgalériák közé tartozó Pace Gallery a közelmúltban kénytelen volt megválni művészeinek felétől és a munkatársak egyötödétől a piac regionalizálódása miatt. Mások a terjeszkedés útját választják, a Hauser & Wirth hálózat például a napokban nyitja meg a tizennyolcadik bázisát a technológiai milliárdosok központjában, a Silicon Valley-ben található Palo Altóban, ahonnan a Pace éppen négy évvel ezelőtt vonult ki.