Szárazföldi invázió várható a Hormuzi-szorosnál

Az amerikai haderő egymást követő kilencedik hullámban mért csapást az iráni tengerparti katonai létesítményekre a Hormuzi-szoros mentén, ami pontosan jelzi a geopolitikai feszültség drámai emelkedését. Washington és Teherán összecsapása olyan ponthoz érkezett, ahol a puszta légicsapások és tengeri járőrözések már nem garantálják a stratégiai célok elérését. Az amerikai központi parancsnokság, a Centcom tájékoztatása szerint a legutóbbi éjszakai akciók kifejezetten az iráni Forradalmi Gárda rakéta- és drónraktárait, valamint azokat a kilövőállásokat célozták, ahonnan korábban amerikai támaszpontok ellen indítottak támadásokat. Miután a napokban egy iráni rakétatámadás során két amerikai katona vesztette életét Jordániában, egy harmadik pedig eltűnt, ezek a veszteségek tovább növelik a politikai nyomást a washingtoni vezetésre, hogy határozottabb katonai lépéseket hozzon.

Elemzők és katonai szakértők a csapások szerkezetéből és az amerikai csapatmozgásokból arra következtetnek, hogy az Egyesült Államok egy esetleges szárazföldi partraszállási művelet feltételeit készíti elő. Az inváziós előkészületek első jelei a Perzsa-öböl iráni szigetei elleni szisztematikus támadásokban mutatkoztak meg, amelyeket a partvidék célpontjainak bombázása követett, mostanra pedig a déli szárazföldi területek védelmi rendszereinek szétrombolása zajlik. Ez az egymásra épülő stratégiai sorrend nem a véletlen műve, hanem a klasszikus partraszállási és inváziós doktrínák tankönyvi alkalmazása. Washington célja a tengerparti iráni védelem teljes lefoglalása, valamint a szoros feletti iráni ellenőrzés fizikai megroppantása lehet.

A Wall Street Journal szerint Donald Trump egyre inkább a háborús opciók kiterjesztése felé hajlik. A megfontolás tárgyát képező szárazföldi akciók célkeresztjében nem a teljes iráni szárazföld meghódítása áll, hanem a stratégiailag kulcsfontosságú pontok megszállása. Különösen kiemelt célpontként kezelik a Kharg-szigetet, amely az iráni kőolaj-export infrastruktúrájának legfőbb központja, valamint a Hormuzi-szoros közvetlen tengerparti sávját. Ezzel párhuzamosan az Axios híroldal értesülései szerint Washington több tucat kiegészítő légi utántöltő repülőgépet átcsoportosított Izraelbe, ami lehetővé teszi a vadászbombázók számára az iráni légtér mélységi, megszakítás nélküli műveleteit és a folyamatos légi fedezet biztosítását egy esetleges szárazföldi akció során.

A tengeri útvonalak szabadsága és a hajózás biztonsága a konfliktus magva. Trump határozottan követeli a nemzetközi hajózási forgalom korlátozásmentes újranyitását, míg Teherán ragaszkodik ahhoz, hogy a teljes tankerhajó-forgalom felett gyakorolhassa a felügyeletet és az ellenőrzést. A diplomáciai csatornák ugyan nem záródtak le teljesen, de a korábbi megállapodások érvényüket vesztették. Mohammad Bagher Ghalibaf iráni parlamenti elnök korábban új diplomáciai tárgyalásokat indítványozott, ám a helyzet gyors eszkalációja aláásta a megegyezési kísérleteket. Kazem Gharibabadi iráni külügyminiszter-helyettes bejelentette, hogy a nyár elején kötött elvi megállapodást Teherán semmisnek tekinti, válaszul arra, hogy Washington már korábban elutasította annak kereteit.

A tengerparti célpontok elleni csapásokra válaszként Irán a térség más államait támadta. Teherán rakétatámadásokat hajtott végre Kuvait és Bahrein ellen, demonstrálva, hogy a Perzsa-öböl teljes térségét csatatérré tudja változtatni. Modzstaba Hamenei iráni vallási vezető különféle csatornákon keresztül közvetített üzenetében megtorlást helyezett kilátásba az Egyesült Államok számára. Az iráni politikai vezetés igyekszik a lakosságot és a katonai szervezeteket a lehető legnagyobb ellenállásra mozgósítani, és folyvást azt sulykolja, hogy megalázó vereséget mér az ellenségre.

Egy szárazföldi invázió lebonyolítása óriási katonai logisztikai feladatot és jelentős kockázatot jelent az amerikai fél számára. A Perzsa-öböl térségében jelenleg több mint ötvenezer amerikai katona állomásozik, köztük speciális tengerészgyalogos és partraszállási egységek. Egy tartós iráni tengerparti jelenlét fenntartása és a megszállás megőrzése azonban több százezer katonát és hosszas előkészületi fázist igényelne. Politikai szempontból Trump számára rendkívül éles a helyzet, hiszen a közeledő kongresszusi választások előtt a választói felé tett azon ígérete forog kockán, amely a végeláthatatlan közel-keleti háborúk befejezéséről szólt. Emiatt fennáll annak a lehetősége is, hogy a szárazföldi akció belengetése és az inváziós alakulatok látványos átcsoportosítása részben stratégiai elrettentést, az iráni védelmi kapacitások lefoglalását célozza.

Az iráni belső hatalmi struktúra állapota tovább bonyolítja a helyzetet. Modzstaba Hamenei, aki apja, Ali Khamenei halálát követően lett az ország vezetője, még egyszer sem jelent meg a nyilvánosság előtt. Azok a beszámolók, amelyek szerint egy amerikai-izraeli légicsapásban megsérült, folyamatos bizonytalanságot szülnek a vezetés cselekvőképességéről. Mindazonáltal a hivatalos csatornákon közzétett üzeneteiben rendre kemény ellenállást, megtorlást sürget. A Hormuzi-szoros körüli katonai gócpontban az összecsapások intenzitása nem hagy kétséget afelől, hogy a konfliktus kimenetele a globális energiaellátás és a közel-keleti erőegyensúly alakulását évtizedekre meghatározza.