Eltűnt vagyonnyilatkozati autójával kampányolna a szerb államfő
Aleksandar Vučić bejelentette, hogy a közelgő parlamenti választásokon magánemberként, saját gépjárművével járja majd az országot. Hivatalos vagyoni bevallásaiban azonban tizennégy éve nyoma sincs személygépkocsinak.
Meglepő politikai nyilatkozattal állt elő a szerb államfő a várhatóan hamarosan kiírandó előrehozott parlamenti választások előkészületei során. Aleksandar Vučić kijelentette, hogy a következő hetekben esedékes kampányidőszakban szakít az eddigi protokolláris szokásokkal, és az intézményi háttér helyett köznapi állampolgárként vesz részt a politikai küzdelemben. Elmondása szerint a választási körút során elhagyja az állami gépezet által biztosított hivatali infrastruktúrát, és a saját autójával indul el az országos körútra, amely során a polgárokkal való közvetlen kapcsolattartásra helyezi a hangsúlyt. A bejelentés azonnal éles reakciókat váltott ki a nyilvánosságban, mivel a hivatalos állami nyilvántartások és vagyonnyilatkozatok adatai éles ellentmondásban állnak az elnöki szavakkal.
A szerbiai Korrupcióellenes Ügynökség adatbázisában fellelhető adatok tanúsága szerint az elnök legutóbbi, májusban aláírt vagyonnyilatkozatában kizárólag egy 253 ezer dináros havi fizetés, valamint egy harminc négyzetméteres garzonlakás szerepel. Személygépkocsi vagy bármilyen más nagy értékű ingóság nem található a nevén. Ez a helyzet ráadásul hosszú évekre nyúlik vissza: az ügynökség nyilvánosan elérhető archívuma alapján az államfő 2012 óta egyetlen alkalommal sem tüntetett fel saját tulajdonú gépjárművet a vagyonbevallásaiban. A kijelentés így azonnal jogi és politikai kérdéseket vetett fel a belgrádi sajtóban és az ellenzéki körökben, feltárva a politikai PR-üzenetek és a hivatali dokumentumok közötti tátongó szakadékot.
Az elnöki narratíva és a valóság közötti ellentmondás nem új keletű jelenség a szerb belpolitikában. Az államfő korábban több alkalommal is nyilvánosan mutatkozott egy 2006-os évjáratú Skoda Octavia volánja mögött, amelyet a médiának adott interjúiban saját, személyes tulajdonaként mutatott be. 2019-ben például a Telegraf újságíróit vitte el egy körre a Korridor 10 autópálya-szakaszon ezzel a járművel, hangsúlyozva, hogy a gépkocsi a saját birtokában van, és alkalmanként előszeretettel használja a személyi biztosítás kikerülésével. Hasonló jelenetekre került sor a Blic és a Večernje novosti stábjaival is az elmúlt évek során, amikor az államfő a közvetlen, nép közé vegyülő vezető szerepét igyekezett építeni a nyilvánosság előtt.
A tényfeltáró újságírói hálózatok és a KRIK korrupciókutató portál adatbázisai ugyanakkor világosságra hozták a gépjármű valódi jogi hátterét. A hivatalos gépjármű-nyilvántartások adatai szerint az emlegetett Skoda valójában az elnök testvére, Andrej Vučić nevén szerepel. A hatósági dokumentumokból az is kiderült, hogy a politikus még 2011-ben szabálysértést követett el a kérdéses járművel, ám az tulajdonjogilag soha nem képezte a vagyonnyilatkozat részét. A családi tulajdonban lévő autó rendszeres használata és sajátként való bemutatása jól illeszkedik abba a politikai kommunikációs stratégiába, amely a szerény, munkásemberként élő vezető képét sugározza a választópolgárok felé.
A választási előkészületek kontextusában elhangzott elnöki nyilatkozat rámutat arra a sajátos politikai helyzetre is, amelyben Szerbia a parlamenti voksolás előtt áll. Az államfő megfogalmazása szerint a közelgő kampányban nem az államfői tisztségéből fakadó előnyöket és az elnöki apparátust kívánja használni, hanem a tisztességes, keményen dolgozó állampolgárok szavazatát keresi. A beszédében határozottan visszautasította az ellenzéki kritikákat, és kijelentette, hogy a választási körút során folyamatosan úton lesz, miközben maga vezeti majd a járművet. Ez a megközelítés a populista politikai eszköztár elterjedt eleme, amely a hatalmi elit és a nép közötti távolság elfedését szolgálja.
A vagyonnyilatkozati hiányosságok ügye túlmutat a szimpla adminisztratív pontatlanságon, amennyiben az a szerbiai korrupcióellenes intézményrendszer hatékonyságát és a politikai elit elszámoltathatóságát kérdőjelezi meg. A Korrupcióellenes Ügynökség az elmúlt években nem kezdeményezett érdemi vizsgálatot a nyilvános szerepléseken bemutatott vagyontárgyak és a hivatalos bevallások közötti eltérések miatt. A hazai és nemzetközi jogvédő szervezetek rendszeresen bírálják a szerb tisztségviselők vagyoni helyzetének átláthatatlanságát, megjegyezve, hogy a jogszabályi kötelezettségek formális teljesítése mögött gyakran a közeli hozzátartozók nevén lévő ingatlanok és ingóságok állnak.
A kormánypárti média a közlekedési és kampánybejelentést az államfő közvetlenségének és puritán életmódjának bizonyítékaként tálalja, miközben a független sajtóorgánumok a jogállami normák betartását kérik számon. A vagyonnyilatkozati átláthatóság az európai uniós csatlakozási tárgyalások során is kiemelt fejezetet képez, így a legfőbb közjogi méltóságok vagyoni átláthatósága körüli visszásságok rendszeresen szerepelnek a nemzetközi jelentésekben. A szerb választási kampány közeledtével az autózási ígéret és a regisztrált vagyoni helyzet ellentmondása várhatóan továbbra is a politikai viták fókuszában marad.
A választási küzdelem korai szakaszában bevetett kommunikációs elemek jól mutatják a belgrádi politikai színtér megosztottságát. Míg a hatalmon lévő Szerb Haladó Párt az elnök személyes jelenlétére és közvetlen választói kapcsolataira építi a stratégiáját, az ellenzéki tömörülések az állami erőforrások és a médiatér túlsúlyát bírálják. Az elnöki járműhasználat körüli polémia ebben a szerkezetben szimbolikus jelentőséggel bír: a hatalom számára a népi gyökerekhez való visszatérés jelképe, az elszámoltathatóságot számon kérő erők szemében viszont a jogszabályi keretek felületes kezelésének mintája.
A belpolitikai elemzők rámutatnak, hogy az előrehozott választások kiírása előtt tett államfői gesztusok a választói bázis mozgósítását szolgálják. A saját autóval történő vidékjárás koncepciója a közvetlen elérhetőség látszatát kelti, miközben a gyakorlati megvalósítás – a logisztikai és biztonsági feltételek miatt – lényegében a megszokott elnöki protokoll szerint zajlik majd. A vagyonbevallásokból hiányzó jármű esete így egyszerre világít rá a szerbiai vagyonellenőrzési rendszer korlátaira és a politikai imázsépítés mindennapi gyakorlatára.