A bukott francia államfő újra az Élysée-palotába tart

Amikor François Hollande korábbi francia köztársasági elnök a 2024-es előrehozott parlamenti választásokon meglepetésre finoman fogalmazva nem tekintett rá különösebb lelkesedéssel, a politikai elemzők és a nyilvánosság nagy része elborzadva hallgatta az Élysée-palotába történő esetleges visszatéréséről szóló találgatásokat. Még saját pártja, a Szocialista Párt soraiban is kevesen hitték el szavahihetően, hogy a korábbi államfő képes lehet még egyszer elindulni az ország legfőbb tisztségéért. Hollande 2017-ben történelmi mélypontot jelentő népszerűségi mutatókkal távozott a hatalomból, hiszen hivatali ideje végén a felmérésekben a választók mindössze négy százaléka fejezte ki bizalmát iránta. A gúnyolódók abban az időszakban egy ismert francia pudingmárka után Flanby becenévvel illették, utalva határozatlanságára és vélt vezetői gyengeségére. Ő lett a V. Köztársaság történetében az első olyan államfő, aki önként lemondott a második ciklusért való elindulás jogáról.

Az eltelt évek során azonban a politikai tájkép gyökeresen átalakult, és a korábban gúnynak szánt ambíciók mára valós politikai projektté formálódtak. A 71 éves politikus saját állítása szerint hasznossá tudja tenni magát a jelenlegi válságos helyzetben. A háttérben zajló szervezőmunka látható jeleként mintegy százötven korábbi munkatársát és támogatóját gyűjtötte össze a Szenátusban tartott fogadásra. Ezen az eseményen egy új baloldali összefogás szükségességét hangsúlyozta, valamint bejelentette őszre tervezett legújabb könyvének megjelenését, ami a francia politikai kultúrában az elnökjelöltségi szándék hagyományos előszeleként ismert. Környezetének tájékoztatása alapján a korábbi elnök csapata már aktívan gyűjti az elképzeléseket és a szakpolitikai javaslatokat egy leendő választási program megalapozásához.

A politikai visszatérés elsődleges indokaként Hollande azt emeli ki, hogy a legfrissebb felmérések és a belpolitikai folyamatok alapján valós esély mutatkozik Marine Le Pen és a Nemzeti Tömörülés hatalomra kerülésére a 2027 tavaszán esedékes elnökválasztáson. Értékelése szerint a közeledő voksolás döntő jelentőségű mérföldkő lesz az ország életében. Ebben a helyzetben a választók jelentős része egy olyan mérsékelt, középen álló politikus felé fordulhat, aki komoly államfői és nemzetközi tapasztalattal rendelkezik. Hollande rendszeresen emlékeztet arra, hogy a 2015-ös és 2016-os súlyos iszlamista terrortámadások idején ő irányította Franciaországot, és az akkori válságkezelés során elért nemzetközi elismertsége garanciát jelenthet a stabilitásra a jelenlegi geopolitikai feszültségek közepette.

A formális jelöltség bejelentése előtt Hollande még megvárja a mérsékelt baloldali erők belső egyeztetéseinek és előválasztási folyamatainak végét. Hangsúlyozza, hogy nem kíván feltétlenül személyesen részt venni a belső pártharcokban, és amennyiben a szociáldemokrata táborban feltűnik egy olyan jelölt, aki meggyőző győzelmi esélyekkel rendelkezik, kész visszalépni a nagyobb politikai cél érdekében. A Szocialista Párton belül jelenleg Olivier Faure pártelnök, Bernard Cazeneuve korábbi miniszterelnök és Philippe Brun európai parlamenti képviselő számít lehetséges elnökjelöltnek. Rajtuk kívül a Place publique színeiben politizáló Raphaël Glucksmann jelenléte számottevő a mérsékelt baloldalon, aki a legutóbbi európai parlamenti választásokon elért eredményével komoly pozíciókat szerzett. Hollande figyelmesen elemzi, hogy Glucksmann kampánya meg tudja-e őrizni a lendületét a következő időszakban.

A volt elnök politikai számítása a jelenlegi közvélemény-kutatási adatok alapján nem teljesen alaptalan. A felmérésekben a korábbi államfő jobb eredményeket ér el, mint a mérsékelt baloldal többi potenciális aspiránsa. Ugyanakkor a teljes baloldali blokkot figyelembe véve Jean-Luc Mélenchon, a La France insoumise (Engedetlen Franciaország) alapítója áll az élen, aki a fiatal választók és a nagyvárosi külvárosok lakói körében szilárd támogatottsággal bír. Mélenchon konfrontatív, radikális stílusa és politikai iránya viszont elriasztja a mérsékelt, középső szavazóréteget. Hollande éppen ebben az elutasítottságban látja saját lehetőségét, hiszen elfogadhatóbb alternatívaként a politikai centrum választóit is képes lehet megszólítani.

A francia baloldal összteljesítménye ugyanakkor továbbra is elmarad a jobboldali és a kormánypárti erők mögött. A közvélemény-kutatások élén szilárdan tartja magát a Marine Le Pen által fémjelzett Nemzeti Tömörülés, míg a kormánypárti táborból Édouard Philippe korábbi miniszterelnök és Gabriel Attal jelennek meg a legesélyesebb kihívókként. Ebben a megosztott térben a baloldali pártoknak azzal a kihívással kell szembenézniük, hogy a szavazótáboruk meglehetősen töredezett, és a radikális, illetve a mérsékelt szárny közötti nézeteltérések megnehezítik az egységes fellépést az elnökválasztás első fordulójában.

Hollande stratégiája nagyban épít a korábbi elnöki ciklusának újraértékelésére. A gazdasági nehézségek és a társadalmi elégedetlenség miatt 2017-ben elhagyott Élysée-palota emléke az eltelt évtized politikai turbulenciái közepette sokak szemében felértékelődött. A választók egy része a folyamatos reformküszködések és a polarizált közélet után visszavágyik a kiszámíthatóbb, intézményesebb kormányzási stílushoz. A volt elnök stábja folyamatosan dolgozik azon, hogy a korábbi hivatali időszak döntéseit, az intézményi stabilitást és a nemzetközi diplomáciai szerepvállalást állítsa a kampányüzenetek középpontjába.

A francia belpolitika küszöbön álló átalakulása szempontjából meghatározó kérdés, hogy a Szocialista Párt képes lesz-e újjászervezni a hagyományos bázisát, vagy a választók végleg elpártolnak a centrista és a populista erők irányába. Hollande visszatérési kísérlete jól mutatja a francia baloldal mélyreható szerkezeti válságát, ahol a fiatalabb generációk hiányában a tapasztalt, de korábban elutasított politikai szereplők próbálják meg betölteni a keletkezett vákuumot. A következő hónapok belső vitaülései és könyvbemutatói megmutatják, hogy a francia választópolgárok készen állnak-e egy korábbi elnök újbóli bizalmának megszavazására.