Egy elhamarkodott jelölésből lett az első nagy fiaskó

Magyar Péter első súlyos kormányfői hibájának nevezi Polgár Judit meghiúsult államfőjelölését a Der Standard. Az osztrák napilap budapesti tudósítója, Gregor Mayer szerint a miniszterelnök túl korán, a kiszemelt jelölt megkérdezése előtt hozta nyilvánosságra döntését, majd egy nappal később már tudomásul kellett vennie a visszautasítást. Az ügy így a Sulyok Tamás leváltásával elért politikai siker után gyorsan „csalódássá és fiaskóvá” változott.

A cikk felidézi, hogy Magyar Péter minden idők legeredményesebb női sakkozóját szerette volna az átmeneti időszak köztársasági elnökének. Polgár Judit sportpályafutása során a férfi világranglista élmezőnyébe jutott, nemzetközi tekintélye és pártpolitikai távolsága miatt pedig sokak szemében alkalmas lehetett volna a megosztott ország képviseletére. A Der Standard szerint a miniszterelnök lelkesedése azonban megelőzte az alapvető politikai és emberi egyeztetést.

Gregor Mayer azt írja, Magyar Péter már akkor nyilvánosságra hozta, kit látna szívesen a Sándor-palotában, amikor Polgár Judit még nem adott választ arra, egyáltalán vállalná-e a feladatot. A nagymester hétfő este udvariasan nemet mondott. Közlésében úgy fogalmazott, nem érez magában elegendő erőt ahhoz, hogy vállalja „a megosztott nemzet egyesítésének történelmi felelősségét”. A lap értelmezésében ez a mondat egyszerre szólt a tisztség súlyáról és a körülötte néhány óra alatt kialakult mérgező vitáról.

A Der Standard külön kiemeli Magyar Péter másnapi önkritikáját. A kormányfő nem próbálta a kudarcot tanácsadókra, a sajtóra vagy a jelöltre hárítani. Elismerte, hogy örömből és feltétlen bizalomból fakadó lelkesedése kommunikációs hibákat okozott, és vállalta, hogy ezekért kizárólag ő felel. Gregor Mayer szerint a bocsánatkérés nem teszi meg nem történtté a hibát, ugyanakkor élesen eltér az Orbán-korszak politikai gyakorlatától, amelyben a vezető nyilvánosan ritkán ismert el személyes felelősséget.

A budapesti politikai elemzők a lap beszámolója szerint egyetértettek abban, hogy ez volt Magyar Péter első komoly botlása a májusi hivatalba lépése óta. Dull Szabolcs arra emlékeztetett: Sulyok Tamás mandátumának alkotmánymódosítással történt megszüntetése a miniszterelnök szempontjából még egyértelmű politikai siker volt. A Polgár Judit körüli kapkodás ehhez képest ugyanakkora csalódást és kudarcot jelenthetett, mert az új hatalom saját eljárásával tette támadhatóvá eredetileg népszerű jelöltjét.

A Der Standard azonban nem korlátozza a történetet Magyar Péter hibájára. Gregor Mayer úgy látja, Polgár Judit visszalépése mögött a magyar társadalom állapota is kirajzolódik. A szerző szerint a tizenhat éves Orbán-korszak alatt nagy mennyiségű frusztráció, gyűlölet és politikai indulat halmozódott fel. A világhírű sakkozó neve körül kialakult támadássorozat azt mutatta, milyen gyorsan képes a közéleti vita személyeskedésbe, származási vádakba és egymással alig érintkező politikai táborok alkalmi együttmozgásába átcsúszni.

Mayer furcsa keresztfrontot látott a bírálók között. A baloldalhoz sorolt, nehezen körülírható internetes közegből sokan Polgár Judit korábbi politikai hallgatását, közjogi tapasztalatának hiányát és a nyilvános egyeztetés elmaradását kérték számon. A jobboldali és szélsőjobboldali hozzászólók egy része viszont zsidó származása miatt támadta. A kétféle kritika tartalmilag eltért, a közös eredmény mégis az lett, hogy a jelölt személye néhány óra alatt ellenséges kampány középpontjába került.

A lap külön foglalkozik az állítólagos izraeli állampolgársággal. Gregor Mayer hangsúlyozza, hogy ennek nincs nyilvánosan ismert bizonyítéka, mégis lehetséges lojalitási konfliktusként kezdték terjeszteni. A Der Standard ezt ismert antiszemita toposznak nevezi: a zsidó származású közéleti szereplő nemzeti hűségének kétségbevonását akkor is, amikor kettős kötődésére semmilyen adat nincs. Polgár Judit korábban nyíltan beszélt családja zsidó gyökereiről és holokauszttapasztalatairól, vallási vagy közel-keleti politikai kérdésekben azonban nem alakított ki látványos közéleti szerepet.

Az osztrák lap értelmezésében tehát Magyar Péter felelőssége és a jelöltet érő méltatlan támadások egyszerre igazak. A miniszterelnök hibája az volt, hogy egy nagy tekintélyű, addig a napi pártpolitikán kívül maradó személyt megfelelő előkészítés nélkül helyezett a reflektorfénybe. Ez azonban nem igazolja azokat, akik származása, feltételezett állampolgársága vagy családi háttere alapján próbálták alkalmatlanná nyilvánítani.

A cikk ezután ismerteti az államfőválasztás magyar szabályait. A köztársasági elnököt jelenleg az Országgyűlés választja, a Tisza pedig önmagában is elegendő többséggel rendelkezik jelöltje megszavazásához. A tervek szerint az új államfő ezúttal nem feltétlenül töltene ki teljes ötéves ciklust. Az új alkotmány egy-két éven belüli elfogadása után közvetlen elnökválasztást vezetnének be, így a most megválasztott személy átmeneti időszakra kapna megbízatást.

Gregor Mayer szerint a jelöltkeresés ezért folytatódik, ám a Polgár-ügy után nehezebbé vált. Az elmúlt napokban több baráti, szakmai és érdekközösség dobott be új neveket, a nyilvánosság elé került javaslatok között azonban csak férfiak szerepeltek. A Der Standard Romsics Ignác történészt és Bárándy Péter ügyvédet, korábbi igazságügyi minisztert említi. A lap óvatosan kezeli a névsorolvasást, mert még nem látható, kik azok, akik valóban mérlegelnék is a felkérést.

Dull Szabolcs a következő eljárást különösen nehéznek tartja. Olyan személyt kell találni, akit a Tisza támogatói is alkalmasnak éreznek, közben el kell hitetni velük, hogy létezett tényleges társadalmi vita és beleszólási lehetőség. A jelöltnek ráadásul vállalnia kell a nyilvánosságot egy olyan eset után, amelyben Polgár Judit személyét rövid idő alatt durva támadások érték. A fiaskó tehát a következő jelölttől is nagyobb bátorságot és előzetes garanciákat követelhet.

A Der Standard cikke alapvetően kritikus Magyar Péterrel szemben, de nem állítja, hogy a kormányfő politikai tekintélye végzetes csapást szenvedett. Az önkritika, a felelősségvállalás és a folyamat újrakezdése lehetőséget ad a korrekcióra. Gregor Mayer írásának hangsúlya inkább azon van, hogy az új magyar vezetés első alkalommal találkozott saját gyors, személyes kommunikációjának kormányzati kockázatával.

A lapszemle legfontosabb tanulsága szerint a Polgár Judit-ügy két történet egyszerre. Az egyik Magyar Péter elhamarkodott döntése, amelyben egy lehetséges jelöltből kész tényt formált, mielőtt megkapta volna az érintett beleegyezését. A másik egy mélyen megosztott ország látlelete, ahol egy nemzetközileg tisztelt ember neve is órák alatt identitáspolitikai és antiszemita támadások céltáblájává válhat. A Der Standard úgy látja, a miniszterelnök az elsőből tanulhat; a második kezelése már hosszabb társadalmi feladat lesz.