Titkos iráni atomalagutak: Trump kemény csapást ígér
A Fehér Ház urának bejelentése szerint az amerikai haderő rövidesen megsemmisíti Teherán utolsó, mélyen a hegyek alá rejtett nukleáris létesítményét, miközben Izrael az urándúsító centrifugák áttelepítéséről adott át titkosszolgálati adatokat.
Donald Trump amerikai elnök legutóbbi kijelentései egyértelművé tették, hogy a washingtoni vezetés a 2025-ös tizenkét napos légiháború után megmaradt utolsó iráni nukleáris komplexum megsemmisítésére készül. A célpont az ország belső részén, Teherántól mintegy háromszáz kilométerre délre található hegytömb, amelyet az amerikai védelmi elemzők Csákány-hegy néven emlegetnek, míg hivatalos perzsa megnevezése Kuh-e Kolang Gaz La. A mintegy ezernégyszáz méter magas sziklás hegytömb gyomrában egy olyan kiterjedt alagútrendszer húzódik, amely a szakértők véleménye szerint Teherán utolsó, érintetlenül maradt nukleáris bázisának ad otthont.
Az amerikai elnök a Joseph Aoun libanoni elnökkel a Fehér Házban folytatott megbeszélését követően jelentette be, hogy az Egyesült Államok haditengerészeti és légi ereje felkészült a hegy gyomrában rejtőző létesítmény elleni direkt támadásra. A washingtoni adminisztráció álláspontja szerint az iráni fél a korábbi légicsapások után fennmaradt hasadóanyag-készletét és a centrifugák jelentős részét ebbe a megóvott földalatti erődítménybe menekítette át. A fenyegetés komolyságát mutatja, hogy az amerikai elnöki nyilatkozatok nem csupán elrettentő célt szolgálnak, hanem a Pentagon operatív terveinek nyílt előkészítését jelzik a nemzetközi közösség számára.
A Csákány-hegy alatti komplexum stratégiai elhelyezkedése és kialakítása komoly katonai kihívást jelent az amerikai és az izraeli stratégák számára. A műholdas felvételek és műszaki elemzések alapján az alagutak legalább száz méteres tömör sziklaréteg alatt fekszenek. Ez a mélység lényegesen meghaladja a 2025 júniusában elpusztított fordói földalatti nukleáris bunker mélységét, amely hatvan és kilencven méter közötti mélységben helyezkedett el a földfelszín alatt. A fordoi létesítmény megsemmisítéséhez az amerikai légierőnek a világ legnehezebb konvencionális bunkerromboló bombáit kellett bevetnie, amelyeket egymást követő precíziós hullámokban dobtak le a szellőzőnyílások pontjaira. A Csákány-hegy esetében azonban a természetes védelmi vonal vastagsága miatt a megszokott légi behatolási módszerek hatékonysága kérdéses.
Az Washingtoni Tudományos és Nemzetközi Biztonsági Intézet elemzései szerint, amelyeket a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség korábbi főfelügyelője, David Albright vezet, a hegytömb keleti és nyugati oldalán legalább négy bejárati alagútportál azonosítható. A két különálló bejárati csoport között mintegy ötven méteres szintkülönbség van, ami arra utal, hogy a szikla gyomrában több szintes, összetett csarnokrendszer terül el. A komplexum építését a közeli natanzi nukleáris létesítményt 2020-ban ért feltételezett izraeli szabotázsakciók után gyorsították fel, kifejezetten azzal a céllal, hogy a legfejlettebb gázcentrifugák gyártását és üzemeltetését teljesen elrejtsék a légi felderítés és a hagyományos bombázások elől.
A legfrissebb titkosszolgálati jelentések, amelyeket Izrael juttatott el az amerikai társszervekhez, arról tanúskodnak, hogy Teherán a 2025-ös tizenkét napos háború lezárása után több ezer fejlett urándúsító centrifugát szállított a Csákány-hegy alagútjaiba. Ez a fejlemény megkérdőjelezi azokat a korábbi feltételezéseket, amelyek szerint az iráni atomprogram infrastrukturális alapjai végleg megsemmisültek volna. A hatvan százalékos tisztaságra dúsított, csaknem négyszáz kilogrammos uránkészlet sorsa továbbra is a nemzetközi biztonságpolitika egyik legégetőbb rejtélye. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség adatai szerint ezen stratégiai készlet felét az iszfaháni létesítmények romjai alatt valószínűsítik, míg a másik fele a feltételezések szerint pontosan a Csákány-hegy mélyén lévő széfekben található.
A katonapolitikai döntéshozók előtt álló opciók köre rendkívül korlátozott és magas kockázattal jár. A hagyományos légi csapások, még a legnagyobb méretű bunkerromboló fegyverzet bevetésével is, csak korlátozott eredményt hozhatnak a száz méternél mélyebben fekvő csarnokok ellen. Emiatt a Pentagonban és az izraeli vezérkarban felmerült a különleges szárazföldi erők bevetésének, vagy a célzott, belső szabotázsakcióknak a lehetősége is. Egy szárazföldi kommandóakció végrehajtása Irán szívében azonban óriási logisztikai és emberéletbeli kockázatot hordoz, amely visszahozza az 1980-as teheráni túszejtő akció kudarccal végződött megmentési kísérletének emlékét.
A helyzetet tovább élesíti, hogy az amerikai elnöki adminisztráció nyíltan beszél a csapásmérés várható időpontjáról és eszközeiről. A katonai elemzők megosztottak abban a kérdésben, hogy a nyilvános fenyegetések a pszichológiai hadviselés részét képezik-e, vagy valóban egy elkerülhetetlen katonai művelet előszelét jelentik. Donald Trump kijelentései szerint az iráni fél képtelen lenne megakadályozni a csapásmérést, mivel a behatolási pontok, a szellőzőjáratok és az energiaellátási infrastruktúra elpusztításával a mélyben lévő csarnokok akkor is használhatatlanná válnak, ha maguk a sziklába vájt szektorok sértetlenek maradnak.
Az iráni rezsim hivatalosan továbbra is kitart amellett, hogy nukleáris programja kizárólag békés, polgári energiatermelési és orvosi célokat szolgál. Ugyanakkor a föld alatti erődítmény puszta létezése és a magasan dúsított uránkészlet felhalmozása a nyugati hatalmak szemében azt bizonyítja, hogy Teherán fenntartja a technológiai képességet a gyors áttérésre egy katonai atomprogram felé. Egy kisebb méretű, de rendkívül védett létesítmény elegendő alapot biztosíthat ahhoz, hogy az ország rövid időn belül elégséges alapanyagot állítson elő egy vagy több kísérleti nukleáris töltethez.
Az eszkalációs spirál nemcsak a Közel-Kelet regionális stabilitását veszélyezteti, hanem azonnali hatást gyakorol a globális energiapiacokra is. A perzsa-öbölbeli feszültség növekedése miatt a nyersolaj ára máris meredek emelkedésnek indult a nemzetközi tőzsdéken. A tengeri szállítási útvonalak, különösen a Hormuzi-szoros biztonsága ismét kérdésessé vált, mivel egy esetleges amerikai támadásra válaszul Teherán lezárhatja a világ egyik legfontosabb olajszállítási folyosóját. A nemzetközi közösség megosztott a válság kezelésében: míg Izrael a határozott katonai fellépést sürgeti, addig több európai és ázsiai nagyhatalom a diplomáciai csatornák újranyitása mellett érvel.