Trump újabb büntetővámokkal fordult szembe a világgal

Az amerikai kereskedelmi képviselő hivatala hivatalosan is bejelentette, hogy az Amerikai Egyesült Államok kormánya tíz, illetve tizenkét és fél százalékos pótlólagos vámot vet ki hatvan fontos kereskedelmi partnerének importjára. A döntés értelmében a büntetőintézkedések határideje péntek hajnalban, közép-európai idő szerint hat óra egy perckor lejárt az addigi szabályozás tekintetében, így az új kulcsok azonnal életbe léptek. A washingtoni adminisztráció tájékoztatása szerint a jogszabály alól kizárólag azok az áruk mentesülnek, amelyeket még az intézkedés hatálybalépése előtt hajóra raktak, jelenleg a szállítás utolsó szakaszában vannak, és a vámhatóságok még a megadott július huszonnyolcadikai határidő előtt feldolgozzák azokat. Az érintett partnerek listáján az Európai Unió tagállamai mellett olyan kulcsfontosságú gazdaságok szerepelnek, mint Japán, Tajvan és Svájc. A vizsgálatok alapján meghatározott kulcsok bevezetését az amerikai fél azzal indokolta, hogy a partnerországok nem tettek meg mindent a kényszermunkával előállított termékek kiszűrésére, így a piacvédelem elkerülhetetlenné vált.

Az időzítés egyáltalán nem a véletlen műve, hiszen pénteken járt le a februárban elrendelt, átfogó globális vámok 150 napos törvényi határideje. Az amerikai elnök azt követően vezette be a korábbi tízszázalékos általános importterhet, hogy a Legfelsőbb Bíróság érvénytelenítette a nemzetközi rendkívüli gazdasági hatalomról szóló törvényre alapozott korábbi védővámjait. A legfelsőbb bírói fórum határozata kimondta, hogy az elnöki adminisztráció túllépte a hatáskörét a széles körű vámok elrendelésekor, ami miatt az amerikai államnak milliárdos nagyságrendű összegeket kell visszatérítenie a megbüntetett importőrök számára. Az elnöki stáb a vereséget követően az 1974-es kereskedelmi törvény százhuszonkettes paragrafusához nyúlt vissza, amely legfeljebb tizenöt százalékos védővám kivetését engedélyezi, de szigorúan legfeljebb 150 napos időtartamra. Ennek a törvényi időkeretnek a lejárta kényszerítette ki az újabb jogi érvelés bevetését a washingtoni kereskedelmi tisztségviselőktől.

A washingtoni kormányzat most az 1974-es jogszabály 301-es paragrafusát használja fel az újabb teherbevezetés alapjaként. Ez a jogi passzus felhatalmazza az elnököt arra, hogy ellenlépéseket tegyen, amennyiben az amerikai vizsgálatok tisztességtelen, indokolatlan vagy diszkriminatív külföldi kereskedelmi gyakorlatot tárnak fel. Jamieson Greer amerikai kereskedelmi főtárgyaló az elmúlt időszakban többször is jelezte, hogy a kényszermunkával kapcsolatos átvilágítások eredményei konkrét vámlépéseket vonnak maguk után. A 301-es cikk alkalmazásának elengedhetetlen feltétele, hogy a kormányzat előzetesen nyilvános meghallgatásokat tartson és észrevételeket gyűjtsön be a piaci szereplőktől. Ez a folyamat nemrég Brazília esetében zárult le, ahol a feltárt tisztességtelen piaci magatartásokra hivatkozva 25 százalékos vámot szabott ki Washington egyes brazil exporttermékekre.

A legújabb korlátozások jelentős bizonytalanságot teremtenek az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti kétoldalú kereskedelmi megállapodás körül is. A korábban megkötött egyezmény értelmében az EU-ból érkező termékek többségére legfeljebb tizenöt százalékos vámtarifa vonatkozott. Ezt a megállapodást az európai és az amerikai vezetés még a transzatlanti kereskedelmi háború elkerülése érdekében hozta tető alá. Brüsszel a konszenzus érdekében komoly engedményeket tett, egyebek mellett eltörölte az amerikai iparcikkekre kivetett uniós védővámokat. Az európai tárgyalófél ugyanakkor egy védelmi garanciát is beépített a szerződésbe, amely kimondja, hogy amennyiben Washington felfüggeszti a megállapodásban foglalt kötelezettségeit vagy újabb egyoldalú terheket ró ki, az Európai Unió azonnal visszavonhatja a saját kedvezményeit és visszaállíthatja a korábbi védővámokat.

A brüsszeli tisztségviselők jelzései szerint az amerikai fél az esetek többségében eddig tartotta magát a kétoldalú megállapodásokhoz, így az uniós kivitel 93 százaléka továbbra is a tizenöt százalékos plafon alatt maradhatott. A fennmaradó hét százaléknyi árucsoport esetében azonban már korábban is jóval magasabb teher rakódott a szállítmányokra, így például az európai sajtkészítményeket csaknem 25 százalékos vám terhelte az amerikai határon. A most bejelentett tíz és 12,5 százalékos új importilletékek pontos termékköre egyelőre elemzés alatt áll a brüsszeli bizottság szakértőinél, de a transzatlanti szállítási láncok szereplői máris komoly fennakadásoktól tartanak. A vállalati szektor számára a legnagyobb kihívást a kiszámíthatatlanság jelenti, mivel a jogi hivatkozások folyamatos cserélgetése miatt szinte lehetetlen hosszabb távú üzleti stratégiát tervezni az amerikai piacon.

Az amerikai törvényhozásban és a nemzetközi elemzői körökben is heves vitát vált ki az elnöki adminisztráció vámstratégiája. A jogi szakértők rámutatnak arra, hogy az 1974-es kereskedelmi törvény különféle paragrafusainak egymás utáni bevetése kísérlet a bírósági döntések megkerülésére. A Legfelsőbb Bíróság határozott állásfoglalása ellenére a Fehér Ház láthatóan nem mond le az átfogó importkorlátozásokról, hanem újabb és újabb rendkívüli okokat talál a szigorítások fenntartására. A parlamentben a magas inflációs környezet miatt csekély a támogatottsága egy tartós, törvénybe foglalt vámemelésnek, ezért kényszerül a végrehajtó hatalom a rendkívüli jogkörök folyamatos meghosszabbítására. Ez a működési modell azonban jogi bizonytalanságot teremt mind az amerikai importőrök, mind a külföldi beszállítók számára.

A nemzetközi kereskedelmi partnerek reakciói várhatóan nem váratnak sokáig magukra, hiszen a 10-12,5 százalékos pluszköltségek közvetlenül rontják a partnerországok vállalatinak versenyképességét. Japán és Tajvan esetében a csúcstechnológiai és elektronikai alkatrészek szállítását érinthetik érzékenyen az új terhek, míg az Európai Unió esetében az autóipari, gépipari és élelmiszeripari termékek lehetnek a legveszélyeztetettebbek. Az Európai Bizottság szorosan egyeztet a tagállamok kormányaival az esetleges válaszlépésekről, ügyelve arra, hogy a helyzet ne torkolljon egy ellenőrizhetetlen, oda-vissza csapkodó vámháborúba. Az európai exportőrök számára ugyanakkor a biztonsági háló aktiválása jelentheti az egyetlen eszközt arra, hogy rákényszerítsék a washingtoni vezetést a korábban aláírt megállapodások betartására.