Rekordalacsony a Duna vízállása Újvidéknél

Katasztrofális mederállapotokat és szokatlanul súlyos közlekedési, logisztikai problémákat eredményez a nyári kánikula a Duna vajdasági szakaszán. Újvidéken a vízszint drámai mértékben lecsökkent, ami nemcsak a természetes környezetet rendezte át, hanem teljesen felszínre hozta a város évtizedes infrastruktúra-fejlesztési hiányosságait is. A folyamatosan visszahúzódó folyó hordaléka hatalmas homokzátonyokat tárt fel a meder közepén, a part menti kikötőkben és öblökben pedig iszapba ragadt kishajók és csónakok jelzik a rendkívüli aszályt. A vízrajzi mérések szerint a mért adatok több mint harminc centiméterrel elmaradnak a biztonságos hajózhatósághoz szükséges minimális szinttől, ami még a legszárazabb nyári időszakokban is kirívó értéknek számít ezen a szakaszon.

A folyam partján élők és a kikötők rendszeres látogatói évtizedek óta nem tapasztaltak ehhez hasonló jelenséget. A népszerű szabadidős helyszíneken és strandokon, mint amilyen a peterváradi oldalon található Oficirac vagy a bačkai parton fekvő Štrand, a homokpadok összeértek, teljesen átalakítva a megszokott tájat. A korábban különálló zátonyok ma egybefüggő homoksivatag benyomását keltik a mederben. A természetes szárazodás mellett a helyzet súlyos környezetvédelmi problémákat is hozott. Újvidék központi részein, így a legújabb hidak környezetében és a történelmi emlékművek közelében fekvő parti sétányok mentén a városi csatornahálózat tisztítatlan víztömege most vízesésszerűen, nyíltan zúdul a lecsökkent mederbe. Mivel a vízhozam elenyésző, a szennyeződés nem tud gyorsan elkeveredni és eloszlani, emiatt elviselhetetlen bűz terjed a környéken, emlékeztetve a lakosságot arra, hogy a tartományi székhelyen már hosszú ideje késlekedik a modern szennyvíztisztító telepek megépítése.

A gazdasági és logisztikai következmények szintén azonnal megmutatkoztak. A halászok és a vízi sportok kedvelői számára szinte lehetetlenné vált a kikötők használata. A Ribarsko ostrvo torkolatában lévő kikötőben a járművek döntő többsége fél méteres iszapba ragadt, ahonnan csak komoly fizikai munkával vagy gépi erővel lehet őket kiszabadítani. Sokan meg sem kísérlik a hajók elindítását, míg a hivatásos halászok csatornákat ásnak a meder felé, hogy legalább a nyílt vízig eljuttathassák eszközeiket. Ugyanakkor a nyílt vízen való közlekedés is komoly kockázatokat rejt, hiszen az új hídépítések környékén és a mellékágak torkolatánál elszaporodott zátonyok miatt folyamatos a zátonyra futás veszélye. A térségben állomásozó katonai és rendészeti vízi egységek is kénytelenek voltak elhagyni megszokott állomáshelyeiket, és mélyebb szakaszokra helyezték át hajóikat a fennakadások elkerülése érdekében.

A vízállás csökkenése messze túlmutat a helyi kellemetlenségeken, hiszen a nemzetközi teherhajózás egyik legfontosabb európai folyosóját bénítja meg. A kőolaj és a kőolajszármazékok uszályos szállítása rendkívül nehézkessé vált. A folyami teherhajók nem tudnak teljes rakománnyal közlekedni, így a szükséges üzemanyag-mennyiséget szárazföldi úton, tartálykocsikkal és vasúti szerelvényekkel kell a célállomásokra juttatni. A közúti és vasúti szállítás kapacitása korlátozott, emellett a díjai lényegesen magasabbak a vízi fuvarozáshoz képest. Ez a szállítási kényszermegoldás közvetlen nyomást gyakorol a logisztikai láncokra, ami növeli a finomított termékek kiskereskedelmi árát is a térségben.

A vízi úton dolgozó hajósok és szakemberek beszámolói alapján a probléma egész Európát érinti. A Rajna és a Majna völgyétől kezdve a Duna teljes középső és alsó szakaszáig kritikusan alacsony a vízszint. Szerbia határain belül különösen nehéz a navigáció Apatin, Bogojevo, Mohó, Futak, Karlóca és Bánovce térségében. Ezzel szemben a Belgrádtól Prahovóig terjedő szakaszon a Vaskapu vízerőmű gátrendszerének duzzasztó hatása miatt a teherhajók továbbra is akadálytalanul haladhatnak. Bár a hajózási útvonalak jelzései megfelelőek, és a digitális navigációs térképeket is frissítették az elmúlt időszakban, a szakmai szervezetek szerint sürgős hatósági intézkedésekre lenne szükség. A merülési korlátozások hiánya miatt ugyanis a nagyobb merülésű teherhajók könnyen zátonyra futhatnak, ami teljesen elzárhatja a szűkös hajózóutat a többi vízi jármű előtt.

A Duna mentén tapasztalható rendkívül alacsony vízállás és az ebből fakadó problémák Magyarországot is közvetlenül érintik, hiszen a folyam teljes hazai szakaszán hasonló hidrológiai és logisztikai kihívásokkal kell szembesülni. A magyarországi szakaszon – különösen a kritikus gázlóknál, mint amilyen a Gönyűnél, Paksnál vagy a déli határ közelében található mederrész – a teherhajók merülési mélységét jelentősen korlátozni kell, ami miatt a hajózási társaságok csak jelentős kapacitáskihasználatlansággal és megnövekedett tonnánkénti költségekkel tudják eljuttatni a gabonát, az építőanyagot és a vegyipari termékeket a célállomásokra. A csökkent vízhozam emellett komoly környezetvédelmi és hűtővíz-gazdálkodási kérdéseket is felvet, mivel a folyó hőmérséklete az alacsony mederszint miatt gyorsabban emelkedik, ami a vízi ökoszisztéma terhelése mellett a Duna vizét ipari hűtésre használó létesítmények – köztük az energetikai szektor – számára is fokozott szigorításokat és folyamatos hidrológiai felügyeletet tesz szükségessé.