A német szellemi örökség és a tudományos fordítások

A XIX. század első felének német szellemi élete és kultúrpolitikája szempontjából meghatározó jelentőségű volt az a párbeszéd, amely a középkori írásbeliség feltámasztását célozta meg. Ebben az időszakban az újonnan alakuló egyetemi műhelyek és a független kutatók komoly csatákat vívtak egymással a nemzeti eposzok értelmezési jogáért. A középfelnémet nyelvű irodalom, a lovagi költészet és a népi hagyományok gyűjtése a formálódó nemzettudat egyik legfontosabb pillérévé vált. A folyamat hátterében olyan tudományos vita húzódott meg, amely a mai napig meghatározza a műfordításról, a szellemi örökség védelméről és a kultúra széles körű terjesztéséről alkotott elképzeléseket.

Az 1830-as év nyarán a 28 éves bonni jogász, Karl Simrock egy sajátos küldeményt juttatott el Göttingenbe, a már akkoriban is széles körben tisztelt Grimm fivéreknek. A fiatalember nem számított kitörő lelkesedésre a két akadémikustól, hiszen tisztában volt a germán filológia elismert tekintélyeinek szigorú elveivel. Jacob és Wilhelm Grimm már 1815-ben közzétették a Hartmann von Aue által szerzett, Nibelung-hagyománykörhöz kapcsolódó verses elbeszélés, a szegény Heinrich történetének kiadását, amelyhez csupán egy rövid prózai tartalomismertetést mellékeltek. Simrock ezzel szemben arra vállalkozott, hogy a középkori verses szöveget teljes egészében átültesse a korabeli modern német nyelvre, próbára téve a két tudós türelmét.

A fiatal jogász kísérőlevelében határozottan megfogalmazta azon félelmét, hogy munkája nem nyeri el a professzorok tetszését, ugyanakkor kifejezte nyitottságát a szakmai építő bírálatra. Simrock nem volt ismeretlen a területen, hiszen három évvel korábban adta ki a Nibelung-ének újszerű fordítását, amely a nemzeti eposz modern recepciójának alapjává vált. Jacob Grimm korábban több írásában határozottan elutasította a középfelnémet művek modernizálását, mivel meggyőződése szerint minden korabeli olvasó kis gyakorlással megérthette volna az eredeti nyelvezetet. A puritán akadémiai álláspont szerint a fordítás óhatatlanul eltávolítja a befogadót az eredeti mű szellemétől és hitelességétől.

Wilhelm Grimm azonban testvérénél jóval nyitottabbnak bizonyult a szélesebb olvasóközönség igényeire, bár kezdetben ő sem jósolt nagy közönségsikert a részletes fordításoknak. Meglátása szerint az egyetemi szakértők kivétel nélkül az eredeti kéziratokat tanulmányozzák, míg a laikus közönség beéri a rövid tartalomismertetőkkel. A kezdeti tudományos távolságtartás ellenére Wilhelm figyelme gyorsan a bonni fordító felé fordult. A megküldött munka kapcsán elindult levelezés hamar túllépte a szigorú szakmai kereteket, és rendszeres kéziratcserékhez, majd életre szóló, a családtagokat is magában foglaló személyes barátsághoz vezetett.

A bonni egyetemi múzeum a közelmúltban különleges kiállítást szervezett Karl Simrock halálának 150. évfordulója alkalmából. A tárlat a tudós hagyatékából fennmaradt egyedülálló dokumentumokra építve mutatja be a Grimm testvérekkel fenntartott mély kapcsolatát. A kiállítás létrejötte egy egyetemi hallgatói munkacsoport és Peter Glasner bonni germanista professzor kurátori tevékenységének köszönhető. A bemutatott tárgyi emlékek jelentős része egy árverésen megvásárolt, korábban feldolgozatlan magángyűjteményből származik, amelynek egyben tartása az intézmény számára kiemelkedő tudománytörténeti sikert jelentett.

A múzeum időszaki kiállítási tere a gondos rendezési koncepciónak köszönhetően rendkívül szemléletesen vázolja fel a kutató életútját anélkül, hogy a látogatót túlzsúfolt információáradattal terhelné. A bemutató a fiatal Simrock egyetemi éveinek felelevenítésével indít, aki egy bonni zeneműkiadó fiaként 1818-ban iratkozott be a frissen alapított helyi egyetem jogi karára. A marburgi éveikben hasonló tanulmányokat folytató Grimm testvérekhez hasonlóan a fiatal jogászt is elragadta a régi német irodalom és a lovagkor világa. A kiállításon megtekinthető beiratkozási okmányának hasonmása, amely mellett a szomszédos tárolóban Heinrich Heine dokumentumai láthatóak, aki egy évvel később kezdte meg tanulmányait a Rajna-parti városban.

A kiállított felvételek és korabeli ábrázolások sajátos vizuális párbeszédet teremtenek a korszak meghatározó alakjai között. A Ludwig Emil Grimm, a tudós testvérek fiatalabb öccse által készített rajzok és portrék jól tükrözik a XIX. századi értelmiségi körök belső hangulatát. A tárlat gazdag ritka könyvkiadásokban, a Nibelung-ének különféle átdolgozásaiban és személyes levelekben. A látogatók számára különleges élményt nyújt a Simrock család digitalizált fotóalbuma, amely eddig ismeretlen vagy ritkán látott portrékat tartalmaz a korabeli kulturális elit tagjairól.

A családi albumban feltűnik a Goethe közeli barátjaként ismert Marianne von Willemer idős kori portréja, valamint Ludwig Uhland költő, Willibald Alexis író, Gottfried Keller és Rudolf Grimm, Wilhelm Grimm egyik fiának fényképe. A dokumentumok egyértelműen bizonyítják, hogy Simrock kiterjedt társadalmi és tudományos hálózattal rendelkezett. Fordítói tevékenysége nélkül a szélesebb olvasóközönség jóval nehezebben ismerhette volna meg a középkori irodalmi kincseket. A kiállítás záróegysége a rajnai romantika korszakát és az alkotók közös szellemi gyökereit mutatja be, rámutatva arra, hogy a tudományos viták mögött mély emberi és eszmei közösség húzódott meg.