Munkáspárti belháború és pénzügyi zűrzavar Londonban
Andy Burnham hétfőn beiktatott brit miniszterelnök gazdasági döntései heves bírálatokat váltottak ki a parlamentben, miközben az északi hatalmi központ megalakítása mélyíti a belső ellentéteket.
A brit politikai életben ritkán tapasztalható sebességgel foszlott szerte az új miniszterelnök körüli kezdeti lendület. Andy Burnham alig néhány napja vette át a Munkáspárt és az Egyesült Királyság vezetését, miután sikerült eltávolítania posztjáról elődjét, Keir Starmert, ám a Downing Street 10. alatti beköltözést azonnal súlyos gazdasági és párton belüli feszültségek követték. A kormányfő által kezdeményezett strukturális és intézkedési sorozat nem várt ellenállásba ütközött mind a parlamentben, mind a gazdasági elemzők körében, miközben az ország pénzügyi mozgástere továbbra is rendkívül szűkös.
A politikai átrendeződés egyik leginkább vitatott eleme a végrehajtó hatalom földrajzi megosztása. Burnham, aki egy évtizeden át szolgált Manchester polgármestereként, hivatalosan is felavatta a Number Ten North nevű kormányzati központot az északnyugat-angliai metropoliszban. A manchesteri városházával szemben található Heron Building irodaházban kialakított intézmény célja a londoni központosítás ellensúlyozása. A miniszterelnök érvelése szerint a döntéshozatali jogköröket közelebb kell vinni az állampolgárokhoz, és az északi központ nem egy ideiglenes kommunikációs fogás, hanem a közigazgatás átalakításának stratégiai alapköve.
Az intézményi reform azonnal falakba ütközött a törvényhozásban. A Munkáspárt déli választókerületeket képviselő képviselői és a jobboldali sajtó éles bírálattal illette az elképzelést. Az ellenzők rámutatnak, hogy a túlzott londoni centralizáció következményeitől nem kizárólag Anglia északi része szenved, hiszen Észak-Írországtól Cornwallig, valamint a korábban ipari centrumként működő északkeleti tengerparti városokig számos régió küzd elmaradottsággal és mélyszegénységgel. A hatalom északi áthelyezése így ahelyett, hogy egységet teremtene, újabb területi egyenlőtlenségi vitákat generált a pártcsoporton belül.
A struktúraváltási törekvésekkel párhuzamosan a kormányfő gyors lakossági jóléti intézkedésekkel próbálta megszilárdítani a pozícióját, ám ezek finanszírozása azonnal politikai össztűz alá került. A hivatalba lépést követő első teljes munkanapon bejelentett csomag értelmében októberrel törlik a villamosenergia-számlákra rakódó ötszázalékos áfát. A lépéstől a háztartások számára évi mintegy negyvenöt font sterlinges, azaz hozzávetőleg ötvenhárom eurós megtakarítást remél a kabinet, amivel az elszabadult megélhetési költségek nyomását kívánják enyhíteni.
A gazdasági bejelentés azonnali belső ellenállást váltott ki. Darren Jones, a Downing Street korábbi vezérkari főnöke nyilvánosan kérdőjelezte meg a döntés fedezetét. A párt belső köreiből eltávolított politikus kiemelte, hogy az áfacsökkentés éves szinten körülbelül nyolcszázötvenmillió fontos kiesést jelent az államkasszának. A kormányzat a költségeket a virtuális nemzeti személyazonosító igazolvány bevezetésére szánt keretből kívánja átirányítani, ám a korábbi ügyvezetés szerint erre a projektre eleve nem állt rendelkezésre elkülönített, tényleges pénzügyi forrás, így a fedezet egyelőre virtuális marad.
Hasonló pénzügyi aggályok kísérik a tömegközlekedést érintő döntéseket is. A kormányzat kötelezettséget vállalt arra, hogy Anglia-szerte két font sterlingben maximálja a buszjegyek árát a korábbi háromfontos plafon helyett, a bevezetés céldátumaként pedig 2027 januárját jelölte meg. A kedvezmény biztosításához szükséges összeget a miniszterelnök szándékai szerint a globális klímavédelmi átmenetet segítő alapok átcsoportosításával teremtik elő. A zöldpolitikai keretek átirányítása azonban újabb szakmai és politikai vitákat robbantott ki a környezetvédelmi elkötelezettség és a rövid távú szociális intézkedések prioritása között.
A vállalkozási szférának szánt adókedvezmények szintén feszültséget generáltak. A Downing Street megerősítette, hogy a kocsmák és a kisebb kulturális helyszínek adókedvezményben részesülnek, a kieső bevételeket pedig a közösségi szempontból károsnak ítélt üzlettípusok, például az elektromos cigarettát árusító boltok és az online fogadóirodák emelt adóztatásából fedezik. Ez az elosztási modell tovább élezte az érdekcsoportok közötti ellentéteket, és sokan szelektív piaci beavatkozással vádolják a kormányzatot.
A kabinet működését árnyékolja be az a tisztogatási hullám is, amelynek során a korábbi miniszterelnökhöz hű kulcspolitikusok kénytelenek voltak távozni pozícióikból. Rachel Reeves volt pénzügyminiszter és David Lammy korábbi igazságügyi miniszter menesztése mély sebeket hagyott a frakción belül. Noha az új miniszterelnök hivatalos beszédeiben a pártfúzió és a belső megosztottság felszámolása mellett érvelt, a stratégiai tárcák élén kizárólag azokat a politikusokat tartotta meg vagy léptette előre, akik aktívan támogatták a hatalomváltást. Ed Miliband, Wes Streeting és Shabana Mahmood kulcspozícióban maradása világossá tette a párton belüli erőviszonyok újragondolását.
A pragmatikus és közvetlenebb kommunikációs stílust alkalmazó miniszterelnök célja az, hogy a szeptemberi parlamenti ülésszak előtt kézzelfogható eredményeket mutasson fel a választópolgároknak. A lakossági terhek csökkentésére tett ígéretek azonban szigorú államháztartási korlátokba ütköznek. A Munkáspárt a 2024-es általános választásokon fiskális fegyelmet és az alapvető adónemek – így az áfa, a személyi jövedelemadó és a társadalombiztosítási járulék – szinten tartását ígérte. Ezen elvek betartása mellett a mozgástér rendkívül szűkös, miközben a védelmi kiadások növelése is komoly teherként nehezedik a költségvetésre.
John Healey, a korábbi védelmi miniszter pénzügyminiszteri kinevezése jelzi, hogy a katonai kiadások növelése továbbra is prioritás marad. A védelmi büdzsé a bruttó hazai termék három százalékára történő emelése az évtized végéig jelentős pluszforrásokat igényel. Ezen célok elérése a fő adónemek emelése nélkül kizárólag az egyéb állami szektorok átfogó forrásmegvonásával valósítható meg, ami újabb társadalmi és politikai konfliktusokhoz vezethet.
A legfrissebb közvélemény-kutatási adatok rámutatnak a választói hozzáállás törékenységére. A YouGov felmérése alapján a lakosság harmincnyolc százaléka értékelte pozitívan a miniszterelnök első intézkedéseit, míg harmincöt százalékuk elutasítóan nyilatkozott. Noha ez az arány kedvezőbb a korábbi kormányfők kezdeti megítélésénél, a pénzügyi realitások és a Munkáspárton belüli mély megosztottság rendkívül nehéz időszakot vetítenek előre a Downing Street új lakója számára.