Die Presse: túl nagy a lendület a rendszerváltásban

„Magyar Péter félelmetesen sikeres forradalma” – ezzel a címmel közölt vezércikket a Die Presse a magyarországi rendszerváltás első nyolcvan napjáról. A konzervatív-liberális osztrák napilap értékelése egyszerre elismerő és figyelmeztető. Szerzője, Jürgen Streihammer úgy látja, hogy az új miniszterelnök olyan sebességgel bontja le az Orbán Viktor által felépített hatalmi rendszert, amelyet néhány hónappal ezelőtt kevesen tartottak volna elképzelhetőnek. A lap ugyanakkor azt kérdezi: vissza lehet-e fordítani egy autoriter berendezkedést anélkül, hogy a győztes maga is túlfeszítené a demokratikus szabályokat.

A Die Presse szerint a politikai fordulat méretét az események sűrűsége mutatja. A közmédiában bocsánatkérés jelent meg az Orbán-évek hazugságai miatt, Sulyok Tamás távozott az államfői posztról, majd a legfőbb ügyész is lemondott. A változásokhoz látványos kommunikáció társul: a régi rendszer bontását Magyar Péter közösségi oldalai folyamatos politikai műsorrá alakítják. A vezércikk megjegyzi, hogy a kormányfő alig nyolcvan nap alatt messzebbre jutott az állam átalakításában, mint amennyit sokan a teljes ciklusára jósoltak.

Ez az ütem az osztrák lap szerint reményt adhat más országoknak is, ahol az intézmények hosszú idő alatt egyetlen politikai tábor ellenőrzése alá kerültek. A magyar példa arra utalhat, hogy a hatalmi koncentráció következményei nem feltétlenül visszafordíthatatlanok. A Die Presse azonban éppen itt látja a demokratikus dilemmát. A kétharmados választási eredmény erős felhatalmazás, de nem korlátlan engedély. A választói akarat önmagában nem tehet minden eszközt elfogadhatóvá, és a cél nem menthet fel a jogállami mérlegelés alól.

A vezércikk elsőként Sulyok Tamás eltávolítását említi. Magyar Péter kormánya alkotmánymódosítással zárta le a köztársasági elnök mandátumát, miközben az államfőt korábban szabályosan választotta meg az Országgyűlés. A Die Presse nem vitatja, hogy Sulyok Tamás az Orbán-rendszer engedelmes szereplőjeként működött, mégis veszélyes precedenst lát abban, ha minden hatalomváltás után a parlamenti többség lecseréli azokat az intézményi vezetőket, akik politikailag az előző korszakhoz kötődnek. Az ilyen gyakorlat éppen azt a hatalommegosztást gyengítheti, amelynek helyreállítását az új vezetés ígéri.

Hasonló fenntartással ír a lap az Alkotmánybíróság tagjaira megállapított hetvenéves korhatárról. A szabály formailag általános, politikai következménye azonban jól kiszámítható: lehetővé teszi a testület Orbán-korszakban kinevezett vezetőjének eltávolítását. A kormány támogatói ezt szükséges beavatkozásnak tartják, mert szerintük az előző hatalom hosszú időre bebetonozta embereit a kulcspozíciókba. A Die Presse viszont arra figyelmeztet, hogy a személyekre szabott alkotmánymódosítások logikája ismerős lehet az előző 16 évből.

Különösen éles bírálatot kap a képviselői mandátum tizenkét évben történő korlátozása, amennyiben a korábbi ciklusokat is beleszámítják. A rendelkezés 2030-ban elsősorban a Fideszt sújtaná, és a jelenlegi ellenzéki frakció tagjainak csaknem fele nem indulhatna újra. A bécsi lap szerint emiatt könnyen az a benyomás keletkezik, hogy a közélet megújításának jelszava mögött hatalmi számítás húzódik. A vezércikk jogosnak tartja a Human Rights Watch kérdését is: miért kell ilyen horderejű szabályokat széles társadalmi vita nélkül elfogadni, amikor a kormány egyébként új alkotmány előkészítését ígéri.

A Die Presse a Polgár Judit körül kialakult ügyet Magyar Péter impulzivitásának példájaként idézi fel. A miniszterelnök nyilvánosan lehetséges államfőként beszélt a világhírű sakkozóról, mielőtt megkérdezte volna, vállalná-e a tisztséget. Polgár Judit visszautasította a felkérést, Magyar Péter pedig elismerte a kommunikációs hibát. Az osztrák lap úgy véli, hogy az a gyorsaság és ösztönösség, amely ellenzékben politikai erőnek bizonyult, kormányon könnyen súlyos hibákhoz vezethet.

Mindezek ellenére a Die Presse egyértelműen elutasítja Orbán Viktor állítását, amely szerint Magyarországon önkényuralom épül. A volt miniszterelnök „nemzeti ellenállást” hirdetett, és a demokrácia végét emlegette, a vezércikk azonban ezt aránytalan és valótlan támadásnak nevezi. Értékelése szerint a reformok döntő része éppen azoknak az autoriter szerkezeteknek a felszámolását célozza, amelyeket Orbán Viktor 16 év alatt épített ki.

A lap felsorolja azokat a lépéseket is, amelyek szerinte a jogállami helyreállítást szolgálják. Magyar Péter megszüntette a veszélyhelyzeti kormányzást és a rendeleti döntéshozatal állandósult gyakorlatát. Felszámolta azt a hivatalt, amely külföldi érdekek képviselőiként bélyegezhette meg a kritikus médiumokat és civil szervezeteket. Magyarország csatlakozott az Európai Ügyészséghez, és elindult egy olyan korrupcióellenes intézmény felállítása, amely az Orbán-korszak közpénzügyeit vizsgálhatja át.

A Die Presse szerint a legnehezebb feladat még hátravan. Az Orbán-rendszer nem merült ki néhány törvényben és személyi kinevezésben: állami megrendelések, családi és üzleti kapcsolatok, bankok, alapítványok, vállalatok és politikai lojalitások sűrű hálózatává vált. Ennek szétszálazása gazdasági veszteségekkel, működési zavarokkal és munkahelyi bizonytalansággal járhat. A kormány népszerűségét ezért az dönti el, képes-e úgy megszüntetni a klientúrát, hogy közben az ország működőképessége megmaradjon.

Ausztriában mindig különös figyelemmel tekintenek a magyarországi belpolitikai történésekre. Orbán Viktor politikája hosszú ideje része az osztrák pártvitáknak, különösen a szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpárttal (FPÖ) ápolt kapcsolata miatt.

Ez magyarázza, hogy a magyar kormányváltásról az osztrák sajtó különösen sok cikket közöl. A Die Presse riválisa, a Der Standard szintén rendszeresen közöl budapesti tudósításokat és véleménycikkeket, a közszolgálati médium, az ORF szorosan követi az alkotmányos átalakításokat, a Kurier és a profil pedig a választási következményektől az Orbán-rendszer gazdasági és külpolitikai örökségéig számos ügyet feldolgozott. Az osztrák nyilvánosság egyszerre figyeli, hogy megszűnik-e egy autoriter minta a szomszédban, és hogy az új hatalom milyen módszerekkel hajtja végre a fordulatot.