Közelebb viheti hazáját Burnham az Unióhoz

Sorsfordító szakaszhoz érkezett a brit belpolitika, amikor Andy Burnham átvette a miniszterelnöki tisztséget a Downing Street 10. alatt. A megválasztott munkáspárti politikus a tisztségbe lépése óta eltelt napokban azonnal a kormányzati prioritások meghatározásába kezdett. A váltásra azt követően került sor, hogy elődje, Keir Starmer alig két év kormányzás után kénytelen volt átadni a helyét a párton belüli kihívójának. A szigetországban a 2016-os népszavazás óta folyamatos a politikai bizonytalanság, Burnham már a hetedik miniszterelnök, aki a kilépési döntés óta próbálja irányítani az országot. Az új kormányfő korábban határozottan ellenezte a kilépést, kijelentve, hogy az Európai Unióból való távozás súlyosan gyengíti az ország nemzetközi pozícióit és elmélyíti a társadalmi törésvonalakat.

A munkáspárti miniszterelnök mozgásterét alapvetően meghatározzák a súlyos belső gazdasági kihívások, mindenekelőtt a lakosságot terhelő magas megélhetési költségek. A gazdasági elemzők értékelése szerint Burnham számára a jelenlegi népszerűség megőrzésének legbiztosabb útja az, ha az országos szintű szociális és pénzügyi problémák kezelésére összpontosít. A korábbi Greater Manchester-i polgármesterként szerzett közigazgatási tapasztalatai segíthetik a lakossági elvárások teljesítését, ám a brit választók türelme az elmúlt évtized ingadozásai miatt rendkívül véges. A Downing Street az elmúlt tíz évben a gyors kormányváltások színterévé vált, hiszen egyetlen miniszterelnök sem tudott kitölteni egy teljes ötéves parlamenti ciklust. David Cameron a népszavazási vereség után távozott, Theresa May a megállapodási tárgyalások nehézségeibe bukott bele, Boris Johnson hátrányos egyezséget hagyott maga után, Liz Truss keretei hetek alatt összeomlottak, Rishi Sunak pedig már csak a károk mérséklésére törekedhetett.

Andy Burnham komoly örökséget vett át elődjétől, hiszen a Munkáspárt saját soraiban is megosztott a kontinentális kapcsolatok megítélésében. Észak-Angliában, ahonnan az új miniszterelnök származik, a korábbi munkáspárti szavazók jelentős része a kilépésre voksolt 2016-ban abban a reményben, hogy a brüsszeli befizetések visszairányítása közvetlenül a helyi régiókat gyarapítja majd. Ezek az elvárások nem teljesültek, ám a választói elégedetlenség azóta is meghatározó tényező maradt. Az új kormányfő várhatóan folytatja a korábban megkezdett közeledést a védelmi együttműködés terén, bár ez a terület sem mentes a feszültségektől. A brit fél nemrégiben kimaradt az Európai Unió által létrehozott Safe védelmi alapból, mivel a kért pénzügyi hozzájárulások mértékét túlságosan magasnak ítélte meg.

A kétoldalú tárgyalások menetét továbbra is befolyásolja a lakossági reakcióktól való kormányzati félelem. A választási magatartás szeszélyessé vált, a szavazók gyorsan és élesen lépnek fel a vélt vagy valós elitista döntésekkel szemben. A brüsszeli egyeztetéseken a csúcstalálkozók sikere nem garantált, bár a tervek szerint a miniszterelnök és Hamish Falconer európai ügyekért felelős miniszter hamarosan megbeszélést folytat Ursula von der Leyen bizottsági elnökkel a kereskedelmi kapcsolatok mélyítéséről. A megbeszélések napirendjén az agrár- és élelmiszeripari kereskedelem, az energiaipari kooperáció, valamint a fiatalok mobilitását célzó programok szerepelnek. A fiatalok szabad mozgását biztosító kezdeményezés kiemelt szimbolikus jelentőséggel bír, ám a vízumok éves keretszámának meghatározása körül eltérőek az álláspontok.

A brit gazdaság teljesítményének növeléséhez elengedhetetlen a zökkenőmentes hozzáférés a közvetlen szomszédságban lévő legnagyobb kereskedelmi piachoz. Közgazdászok átfogó elemzései rámutatnak, hogy a brit bruttó hazai termék az elmúlt évben hat-nyolc százalékkal alacsonyabb szinten alakult ahhoz képest, mintha az ország tagja maradt volna az Európai Uniómnak. A közös piac vagy a vámunió elveihez való részleges visszatérés érdemi segítséget nyújthatna a kis- és középvállalkozásoknak, amelyek a kilépés óta komoly bürokratikus akadályokkal, plusz ellenőrzésekkel és származási igazolásokkal küzdenek. Az áruforgalom akadálymentesítése közvetlenül csökkenthetné a lakossági megélhetési terheket is.

Az új miniszterelnök személye bizakodást váltott ki a kontinentális integrációt támogató csoportok körében. A Munkáspárt vezetésével lehetségessé válik a szabályozási keretek fokozatos közelítése, még ha azonnali, drasztikus lépésekre nincs is reális esély. A szakértők szerint amennyiben Burnham sikeresen hajtsa végre a belső gazdasági reformokat, a 2029-re tervezett következő parlamenti választások után nagyobb mozgástérrel rendelkezik majd a strukturális döntések meghozatalára. A következő választási kampány így akár egy újabb népszavazási kezdeményezés előszobájává is válhat.

Ezzel párhuzamosan a konzervatív ellenzék továbbra is határozottan elutasítja a kontinentális intézményekkel való szorosabb összefogást. Kemi Badenoch, a Konzervatív Párt vezetője az Emberi Jogok Európai Egyezményéből való kilépést szorgalmazza a migrációs eljárások felgyorsítása érdekében. Az EU-párti konzervatív szavazók egy része emiatt elpártolt az alakulattól, s a Liberalis Demokratákhoz vagy a Nigel Farage által vezetett jobbjellegű formációhoz csatlakozott. A két nagy párt egyértelmű kötelezettségvállalása nélkül a teljes jogú visszatérésről szóló érdemi tárgyalások nem indulhatnak meg.

Egy esetleges csatlakozási folyamat ráadásul lényegesen nehezebb feltételek mellett zajlana, mint az eredeti tagság idején. Nagy-Britannia nem számíthatna a korábban kiharcolt egyedi kivételekre, mint az euróövezeten vagy a schengeni övezeten kívüli státusz megtartása, vagy a költségvetési hozzájárulási kedvezmények fenntartása. A tárgyalási folyamat rendkívül összetett és kemény feltételeket támasztana mindkét fél számára, ami csökkenti a gyors megegyezés valószínűségét.

A megállapodások tartósságát befolyásolja a brit belpolitikai erőviszonyok alakulása is. Az Európai Unió tisztségviselői a tárgyalások során úgynevezett biztosítéki klauzulák beépítését szorgalmazzák a kétoldalú egyezményekbe. Ez azt jelenti, hogy amennyiben egy jövőbeni brit kormány egyoldalúan felbontana egy aláírt megállapodást, jelentős kártérítési kötelezettség terhelné a brit féloldalt. Ez a szabályozási elem a politikai pálfordulások kockázatát hivatott csökkenteni.

Amennyiben Andy Burnham nem tudja elérni a várt gazdasági áttörést, és a szavazók a következő választásokon elpártolnak a Munkáspárttól, a politikai paletta jobboldali szereplői kerülhetnek döntési pozícióba. Ez a forgatókönyv végleg bezárná a kaput a szorosabb európai integráció előtt. Az elkövetkező évek kormányzati teljesítménye így alapvetően határozza meg Nagy-Britannia helyét az európai gazdasági és politikai térben.