Az egyházi egyetemeken repedezik a Fidesz gyámsága

Az Eszterházy Károly Katolikus Egyetemen az ősszel már nem elméleti vita lesz az autonómiáról. A professzorok júniusi döntése nyomán külön bizottság dolgozik az intézmény új szervezeti és működési rendjén, felülvizsgálják a tanárképzés vitatott programját, nyilvános fórumokat ígérnek az oktatóknak, dolgozóknak és hallgatóknak, valamint vissza akarják állítani a politikai semlegesség szabályait. Egerben ezzel megkezdődött az első nyílt intézményi kísérlet arra, hogy egy egyházi fenntartású egyetem kiszabadítsa magát a Fidesz-korszakban kialakult személyi és ideológiai függésből.

A folyamat jelentőségét az adja, hogy az egri egyetem 2021-ben éppen az önállóság megőrzésének ígéretével került az Egri Főegyházmegye fenntartásába. Az akkori vezetés azzal érvelt, hogy az egyházi háttér biztonságot adhat az intézménynek az állami átszervezések idején. Öt év alatt ennek ellenkezője rajzolódott ki. A szenátus jogkörei összezsugorodtak, a fenntartó előzetes jóváhagyása nélkül még a testület napirendje is nehezen alakítható, a vezetői kinevezéseknél pedig az oktatók szerint olykor a felekezeti kötődés is erősebb szemponttá vált a szakmai alkalmasságnál.

A felsőoktatási törvény lehetővé teszi, hogy egy magán- vagy egyházi intézmény vallási, világnézeti elkötelezettséget vállaljon, és ennek megfelelő etikai, filozófiai, kulturális ismereteket építsen a képzéseibe. Ez azonban nem jelent korlátlan fenntartói uralmat. A katolikus egyetemnek joga van saját szellemiséget képviselni, az oktatónak pedig joga van kutatni, vitatkozni és szakmai következtetéseket levonni. Amikor a fenntartói jogosítványok a költségvetéstől a szervezeti szabályokon át a vezetői pályázatokig szinte minden döntést lefednek, az egyensúly könnyen felborul.

Egerben a politikai beavatkozás legélesebb példája Takaró Mihály szerepe lett. Orbán Viktor korábbi tanácsadója úgy jelent meg az egyetemen, hogy nem rendelkezett választott intézményi felhatalmazással, mégis tanterveket véleményezett, tantárgyak törlését kezdeményezte, vizsgákra akart beülni, oktatók szakmai és ideológiai alkalmasságáról mondott véleményt. Beszámolók szerint kirekesztő, antiszemita kijelentések is elhangzottak tőle. Az ügyet súlyosbította, hogy az egyetemi vezetés hosszú ideig nem húzott világos határt a külső politikai megbízott és a tudományos közösség közé.

Az átalakulás ezért nem merül ki személycserékben. A Professzorok Tanácsa egyhangú döntéssel új működési rend kidolgozását kezdeményezte, amelyben a szenátus visszakaphatja valódi döntési jogait, a kinevezések átláthatóbbá válhatnak, és a fenntartó partnerként, nem felügyelő hatalomként jelenhet meg. A javaslatok szerint az intézmény vezetői és munkatársai egyetemi minőségükben nem vehetnek részt pártkampányokban. Ez különösen fontos ott, ahol a rektor, Pajtókné Tari Ilona a választási időszakban két Fideszhez kötődő Digitális Polgári Kör alapítójaként is szerepelt.

A tanárképzés felülvizsgálata még érzékenyebb pont. A Hankó Balázs és Takaró Mihály nevével összekapcsolódó kísérleti program Eger mellett Debrecenben és Nyíregyházán indult el, és az előző kormány 2026 őszétől országos kiterjesztésre készült. Az egri oktatók szerint a rendszer csökkentette a szaktudományos kreditek súlyát, aprólékosan a Nemzeti alaptantervhez igazította az egyetemi képzést, és a tanárképző műhelyeket végrehajtói szerepbe szorította. A professzorok most a korábbi mintatantervekhez való visszatérést, valamint a szakmai teljesítmény és a tudományos minőség elsődlegességét támogatják.

A változást felgyorsította a Fidesz április 12-i választási veresége. Az oktatók sérelmei korábban is léteztek, a nyílt fellépést azonban fékezte a politikai és egzisztenciális kiszolgáltatottság. A kormányváltással meggyengült az a védőernyő, amely alatt pártközeli szereplők közvetlenül vagy informális csatornákon alakíthatták az egyetemi működést. Az egri kezdeményezés ettől még nem kormányzati projekt: éppen az adja az erejét, hogy alulról, a tudományos közösségből indult, és a jelenlegi kabinetnek is távol kell maradnia a tartalmi döntésektől.

Ez lesz a Tisza-kormány felsőoktatási politikájának egyik próbája. A kabinet az alapítványi egyetemeknél a közérdekű vagyonkezelő alapítványok rendszerének átalakítását, az állami alapítói jogok visszavételét és az autonómia helyreállítását ígérte. Az egyházi intézmények más jogi kategóriába tartoznak, így az egri problémákra nem ad automatikus megoldást a KEKVA-rendszer átszabása. A kormány feladata olyan garanciák kialakítása, amelyek minden fenntartói formában védik a szenátusokat, a kutatási szabadságot és a tisztességes vezetőválasztást, közben nem teremtik újjá az állami minisztériumi gyámkodást.

Az egyházi felsőoktatás egészét sem lehet egyetlen mintával leírni. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen egy munkaügyi per mutatta meg, milyen nehéz meghúzni a határt a felekezeti önazonosság és a tudományos szabadság között. Első fokon a bíróság úgy ítélte meg, hogy Bognár Bulcsú szociológus eltávolítása összefüggött a melegekkel kapcsolatos társadalmi attitűdöket vizsgáló kutatásával, miközben az intézmény a katolikus profil meghatározásához fűződő jogára hivatkozott. A jogvita azt jelzi, hogy a vallási jelleg önmagában nem oldja fel a munkajogi, egyenlőségi és akadémiai követelményeket.

A Károli Gáspár Református Egyetemen vagy más felekezeti intézményekben egyelőre nem bontakozott ki az egrihez hasonló, országosan látható szabadságmozgalom. Ebből nem következik, hogy mindenütt azonos lenne a politikai befolyás mértéke, és az sem, hogy a teljes egyházi felsőoktatás egyszerre fordulna szembe a Fidesszel. Eger inkább előjel: megmutatja, milyen gyorsan kerülhetnek felszínre a régóta felgyülemlett konfliktusok, ha megszűnik a hatalomhoz kötődő vezetők érinthetetlensége.

Az egyházi fenntartásnak lehetnek valós előnyei. Hosszú távú intézményi szemléletet, közösségi hátteret, értékrendi folytonosságot és kiszámíthatóbb működést adhat. Ezek az előnyök akkor érvényesülnek, ha a fenntartó nem saját hivatalaként kezeli az egyetemet. A püspökség vagy egyházi testület kijelölheti az intézmény küldetését, de nem írhatja elő, milyen tudományos eredmény születhet, mely szerzőkről lehet kedvezően beszélni, vagy mely kutatási témák számítanak politikailag kényelmetlennek.

A függetlenedés pénzügyi feltételei legalább ilyen fontosak. Az egri oktatók a gyenge béreket és az elmaradt életpályamodellt is a válság részeként említették. A rosszul fizetett, rövid szerződésekkel foglalkoztatott oktató könnyebben kényszerül alkalmazkodásra, mint az, akinek kiszámítható pályája és átlátható teljesítményértékelése van. Az autonómia ezért költségvetési kérdés is: saját szakmai döntés kevés valódi súllyal bír, ha az intézmény minden forrásért politikai vagy fenntartói jóindulatra szorul.

A vezetők szerepe szintén új megvilágításba kerül. Pajtókné Tari Ilona mandátuma alatt alakult ki az a rendszer, amelyet most a professzorok felülvizsgálnának. A rektori hivatal együttműködése nélkül a reform könnyen lassú bizottsági munkává szelídülhet. A valódi fordulatot az mutatná, ha a vezetés közzétenné a készülő szabályokat, megnyitná az üléseket a sajtó előtt, nyilvánosságra hozná a kinevezések szakmai indokait, és független etikai vizsgálat tisztázná Takaró Mihály fellépéseit.

A fenntartó Egri Főegyházmegye számára is tétje van a folyamatnak. Az érsekség eldöntheti, hogy a politikai korszakváltást veszteségként kezeli, vagy lehetőségként arra, hogy visszaadja az egyetem hitelét. Egy katolikus intézmény tekintélyét aligha erősíti, ha pártközeli szereplők ellenőrzik az oktatást, kirekesztő kijelentések maradnak következmény nélkül, és a szenátus csak korlátozottan gyakorolhatja jogait. Az egyházi küldetés és az akadémiai szabadság összeegyeztethető, ehhez kölcsönös önkorlátozás és világos hatáskörök kellenek.

Az ősz döntő lesz. Addigra kiderülhet, hogy az egri bizottság képes-e olyan új egyetemi alkotmányt készíteni, amely tényleges jogokat ad vissza a szenátusnak, védi az oktatókat a politikai nyomástól, és a hallgatókat is bevonja az intézmény alakításába. Az is láthatóvá válik, leáll-e a vitatott tanárképzési modell országos kiterjesztése, illetve változnak-e a vezetői pályázatok szabályai. Ha ezekben kézzelfogható döntések születnek, Eger mintát adhat más felekezeti egyetemeknek. Ha minden a nyilatkozatok szintjén marad, a Fideszhez kötődő személyi háló túlélheti a politikai vereséget.

Az egyetemek függetlenedése végül nem egy párt leváltását jelenti egy másik párt embereivel. A siker mércéje az lesz, hogy a jövőben sem Orbán Viktor tanácsadója, sem Magyar Péter kormányának megbízottja nem mondhatja meg, mit tanítsanak, kit nevezzenek ki, és milyen kutatási eredmény tekinthető kívánatosnak. Az egri professzorok most olyan ajtót nyitottak ki, amelyet másfél évtizeden át zárva tartott a félelem, a függőség és a politikai lojalitás. Hogy az egyházi egyetemek átmennek-e rajta, azt már a szabályzatok, a kinevezések és az őszi tantervek fogják eldönteni.