Kiégési szindróma és pusztító Marvel-káosz New Yorkban
Peter Parker a memóriatörlés utáni magányban küzd a mentális összeomlással, miközben a város utcáin szuperhősök és dühöngő zöld szörnyetegek csapnak össze egy telepatikus manipuláció miatt.
A mozi világában ritkán látni olyan mértékű testi és mentális felőrlődést, mint amilyen a hálószövő legújabb történetében bontakozik ki a nézők előtt. A történet folytonosságát tekintve négy év telt el a legutóbbi nagy felvonás óta, ahol a főhős radikális döntést hozott a saját és szerettei védelmében. Az akkori drámai befejezés során elért memóriatörlés eredményeként a világ, beleértve a legközelebbi barátokat és a szerelmet is, teljesen elfelejtette Peter Parker létezését. Ez a drasztikus lépés azonban nem hozott megváltást vagy békét, sőt, a teljes elszigeteltség és a szüntelen kötelezettségek súlya alatt a fiatal hős fizikai és pszichés állapota felgyorsult ütemben romlik.
A mindennapok rutinja a nagyvárosi utcákon zajló kisebb-nagyobb bűncselekmények felszámolásával telik, ám a maszk mögött rejtőző fiatalember egyre nehezebben bírja a terhelést. A poszttraumás stressz szindróma tünetei, a kiégés és a gyász folyamatosan jelen vannak az életében, különösen úgy, hogy már nincs mellette senki, aki mentális támaszt nyújthatna. A gyászfeldolgozás hiánya és a személyes identitás elvesztése miatti szorongás fokozódik, miközben az átalakult szervezete is fizikai határait feszegeti. Az állandó fizikai igénybevétel miatt a hátfájdalmak és a kézízületi megpróbáltatások mindennapossá váltak, miközben a testében lévő genetikai módosulás egyre agresszívabbá teszi a viselkedését.
A magánéleti és egészségügyi problémák közepette a hős kénytelen segítséget keresni, ám választása a legrosszabb lehetséges alternatívára esik. Amikor tanácsért fordul az egyetemi közegben tevékenykedő Bruce Banner professzorhoz, a helyzet csak még veszélyesebbé válik. Banner ismert állapota miatt a tudományos konzultáció hamar katasztrófába torkollik, hiszen az indulatok elszabadulása a zöld óriás megjelenéséhez vezet. Az ezt követő összecsapások drasztikus hatással vannak New York infrastruktúrájára, ahol a belső építészeti átalakítások, a többszintes épületomlások és a teljes utcaszakaszok megsemmisülése mindennapos látvánnyá válnak a harcok során.
A városi pusztítás mögött azonban egy jóval összetettebb, hátttérben meghúzódó szándék áll. Egy fiatal telepatikus képességekkel rendelkező nő, akit Sadie Sink alakít, gyors agyi invázióval és gondolatkontrollal veszi át az irányítást több kulcsszereplő felett. A telepatikus beavatkozás célja, hogy a manipulált egyéneket akaratuk ellenére használja fel egy szigorúan védett, titkos kutatólaboratórium megtámadására. A létesítmény mélyén őrzött bizalmas anyag megszerzése érdekében a telepatikus irányító semmilyen eszköztől nem riad vissza, így a városi káosz valójában csak elterelő műveletként szolgál a nagyszabású akcióhoz.
Miközben a katonai és szuperhős-szintű konfliktusok éleződnek, a főhős hétköznapi kétségbeesése bizarr jelenetekben nyilvánul meg. A szuperhősruha személyes mosása a mosógépben, a meztelenül, de maszkban történő szaunázás egy régi ismerőssel, valamint a felhőkarcolók peremén való magányos melankólia mind a karakter szétesését jelzik. A tragikusan elhunyt May néni sírjának rendszeres meglátogatása mutatja a személyes kapcsolatok iránti égető hiányt, amelyet az emlékezettörlés váltott ki. A helyzet akkor válik végképp kritikussá, amikor a telepatikus ellenfél megpróbálja átvenni az irányítást Peter elméje felett is, aki ekkor már egy saját készítésű agycsippel kísérletezik a nyakában, hogy elnyomja a benne lévő pókpók-géneket.
A konfliktus eszkalációja során a városi utcák szinte háborús övezetté alakulnak át. Az irányított dühöngő Hulk megjelenése mellett repülő kardforgató nindzsák és a acéltüskével felfegyverzett Skorpió is bekapcsolódik a küzdelembe. A gyors egymásutánban érkező összecsapások következtében az infrastruktúra teljesen tönkremegy, a gépjárművek megsemmisülnek, az épülethomlokzatok leszakadnak, és az úttestek helyén mély gödrök keletkeznek. Ennek a súlyos pusztításnak a közepette jelenik meg a megtorlóként ismert karakter is, akinek jelenléte a korábbi sötét tónus helyett meglepően apai, ám komolytalan árnyalatot kap a történések során.
A film körüli gyártási folyamatokat jelentősen befolyásolták a főszereplő egyéb szakmai kötelezettségei. Tom Holland a Christopher Nolan által rendezett Odüsszeia forgatása miatt kénytelen volt eltolni a Marvel-produkció munkálatait, ami jól mutatja a színész leterheltségét. A 30 éves színész és a 29 éves Zendaya közötti képernyős dinamika a magánéleti házasságkötésük ellenére is visszafogott marad a vásznon. A történetben visszatérő régi barátok, mint Ned és MJ, nem ismerik fel a főhőst az egykori varázslat miatt, mégis automatikusan az életveszélyes események középpontjába kerülnek a korábbi kötődéseik miatt.
A két és fél órás játékidő alatt a film folyamatosan egyensúlyoz a kamarazenei jellegű pszichológiai dráma és a túlzó, számítógép generálta akciójelenetek között. A rendező, Destin Daniel Cretton 145 perces keretbe sűrítette a karakter mentális leépülését és a New York-i léptékű pusztítást. A cselekmény hátterében hallható zenei betétek, mint a TV on the Radio együttes klasszikus dala, bizonyos fokú kulturális kikacsintást nyújtanak a nézők számára, különösen annak fényében, hogy az együttes énekese korábban maga is feltűnt a webszövő első önálló kalandjában mint kémia tanár.
A szuperhős-műfaj ezen új fejezete világosan megmutatja a műfaj jelenlegi kísérletezéseit és korlátait. A karakter identitáskrízise és a fizikai teljesítőképység határainak feszegetése központi eleme a narratívának, miközben a Marvel-univerzum kiterjedt szabályrendszere és a folyamatos akciókényszer nem engedi a mélyebb drámai kiteljesedést. A nézők egy olyan hőst látnak, aki a világ megmentése közben a saját életének romjait igyekszik összetartani, sikertelenül.