Janša megfékezhetetlenül alakítja át Szlovéniát

A szlovén politikai életben néhány hónappal a kormánykoalíció megalakulása után teljesen egyértelművé váltak az új ciklus hatalmi dinamikái. Janez Janša visszatérésével a ljubljanai kormányzati gépezet egyetlen pillanatot sem veszteget el: kíméletlen és szisztematikus nyomást gyakorol a kritikus civil társadalmi szervezetekre, miközben a koalíciós megállapodásnak megfelelően határozottan tőkebarát irányba fordítja el az állami szakpolitikákat. A Robert Golob vezette korábbi baloldali-liberális kabinet szociális intézkedéseit és gazdasági lépéseit gyors egymásutánban vonják vissza. A parlamentben a jobboldali koalíciós többség, kiegészülve a radikális Resnica támogatásával, gyorsított eljárásban fogadja el a törvényjavaslatokat, teljesen megbénítva a hagyományos törvényalkotási ellenőrzést.

Janez Janša politikai stratégiája nem ismeretlen a közép-európai régióban, hiszen rendkívül szoros és jól dokumentált elvi, ideológiai, valamint gyakorlati kapcsolatokat ápol Orbán Viktor volt magyar miniszterelnökkel és a Fidesz korábbi hatalmi gépezetével. Janša az elmúlt években többször is nyilvánosan hangoztatta a volt magyar kormányzati modell iránti elkötelezettségét, és a budapesti politikai megoldásokat tekintette hivatkozási alapnak. A Fideszhez közeli üzleti körök korábban komoly tőkével szálltak be a Janša-féle Szlovén Demokrata Párt (SDS) médiavállalkozásaiba, televíziós csatornáiba és hírportáljaiba, biztosítva a jobboldali narratívák folyamatos terjesztését a szlovén nyilvánosságban. Az orbáni minta követése a közszolgálati média ellen indított összehangolt támadásokban, a civil szféra forrásainak megvonásában és a független fékek és egyensúlyok szisztematikus gyengítésében is pontosan tetten érhető.

A jelenlegi szlovén kormányzat gazdasági csomagja drasztikus adókedvezményeket ígér a nagyvállalati szektornak, miközben kiterjedt privatizációt készít elő az egészségügyben és a szociális ellátórendszerben. A pénzügyi hiányra és a költségvetés nehéz helyzetére hivatkozva a hatóságok leállították a kulturális szereplőknek szóló pályázatokat, és azonnal felfüggesztették a független sajtóorgánumok támogatását célzó felhívásokat. Szociológiai elemzések rámutatnak arra, hogy a hatalom alapvető célja az egészségügy és a szociális állam megmaradt elemeinek magánkézbe adása. A gazdasági szektorban a privatizálható állami vagyon nagyrészt elfogyott az elmúlt évtizedekben, így a járadékszerző tőke számára az állami ellátórendszerek és a biztosítási pénzáramlások jelentik az utolsó megszerzendő forrást.

A baloldali és liberális ellenzék eközben teljes stratégiai tanácstalanságban őrlődik. Robert Golob, a Szabadság Mozgalom (Gibanje Svoboda) vezetője, akit a választási eredmények alapján az ellenzék természetes vezetőjének tekintenek, a választási vereség utáni visszahúzódását követően egy árnyékkormány felállítását javasolta a szomszédos baloldali pártoknak. Az kezdeményezés azonban szinte azonnal zátonyra futott a szociáldemokraták (SD) és a baloldali Levica elutasító vagy távolságtartó magatartása miatt. A Szociáldemokraták hivatalos indoklása szerint a hatékony együttműködéshez nincs szükség olyan mesterséges keretekre, ahol egyetlen párt diktálja a feltételeket, a háttérben pedig a baloldali blokkon belüli régi személyi és politikai ellentétek éleződtek ki újra.

A szakértők értékelése szerint a kormánykoalíció szándékosan alkalmazza azt a taktikát, amelynek lényege, hogy a törvényalkotási javaslatok, rendeletek és referendumok áradatával bénítják meg a politikai ellenfeleket. Az ellenzék reakcióideje így drasztikusan lecsökken, és kénytelen folyamatosan a kormány által bedobott napi témák után szaladni. A helyzetet tovább nehezíti, hogy a szlovén politika az elmúlt években rendkívül polarizálttá vált. A szakmai érvek és a tudományos megközelítések kiszorultak a döntéshozatalból, helyüket a populista üzenetek és a tömegek indulataira építő politizálás vette át. A szaktudás szisztematikus lejáratása miatt a társadalom egyre inkább a demagógia befolyása alá kerül.

A társadalmi feszültségeket a kormánykoalíció által őszre meghirdetett hármas referendum is tovább élezi. A kormánypártok az RTV-illeték megszüntetéséről, a helyi választási jogok szigorításáról és a szociális segélyek feltételekhez kötéséről kezdeményeztek népszavazást. Ezen akciók közvetlen válaszul szolgálnak a civil szervezetek és a szakszervezetek fellépésére, amelyek a parlamenti vizsgálóbizottságok átalakítása ellen gyűjtöttek aláírásokat. A referendumok stratégiája mögött tudatos figyelemelterelés húzódik meg: a jobboldali koalíció arra törekszik, hogy a dolgozó rétegeket a kirekesztett csoportok, a bevándorlók, a szociális támogatottak és a közszférában dolgozók ellen hangolja, elfedve az egészségügy privatizációját és a tőkéseknek nyújtott kedvezményeket.

A szlovéniai folyamatok rendkívül sokatmondó képet festenek a közép-európai illiberális államépítés működéséről. A hatalmi gépezet az intézményrendszer elfoglalására, a kritikus hangok pénzügyi kiéheztetésére és a társadalmi törésvonalak mélyítésére épül. A szakszervezetek és a civil szervezetek bár próbálják tartani a frontot, a politikai pártok stratégiai jövőképe nélkül erőtlennek bizonyulnak a központi hatalom összpontosított nyomásával szemben. Az elkövetkező időszak meghatározó kérdése az lesz, hogy a szlovén demokratikus intézmények és a civil társadalom képesek-e megőrizni autonómiájukat, vagy Szlovénia végleg belesüllyed az autokratikus elemekkel átszőtt, populista államberendezkedésbe. A tét óriási, hiszen a ljubljanai fejlemények pontosan megmutatják, milyen sebességgel bonthatók le a jogállami garanciák egy megosztott és felkészületlen ellenzék jelenlétében.