Mélypontra került a CDU Szász-Anhaltban a választás előtt
Egy hónappal a megmérettetés előtt tovább csökkent a kormánypárt támogatottsága a keleti tartományban, Miközben a jobboldali radikálisok előnye szilárdnak tűnik, a szélsőjobboldali elnökjelölt népszerűségben is átvette a vezetést.
Alig hat héttel a szeptember 6-án esedékes szász-anhalti tartományi választások előtt drámai mértékű politikai eltolódásokat rögzített az Infratest dimap közvélemény-kutató intézet legfrissebb mérése. A Közép-németországi Rádió és Televízió, a Mitteldeutsche Zeitung és a Volksstimme által megrendelt reprezentatív felmérés szerint az Alternatíva Németországnak párt továbbra is magabiztosan, 41 százalékos támogatottsággal vezeti a népszerűségi listát. Ezzel párhuzamosan a tartományt jelenleg vezető Kereszténydemokrata Unió jelentős gyengülést könyvelhetett el, hiszen a májusi 26 százalékról 24 százalékra esett vissza a választói szimpátia. A felmérés rámutat arra, hogy a kormánypárt pozícióinak eróziója nem egyedülálló jelenség, ugyanakkor a radikális jobboldal egyeduralkodóvá válása sem tekinthető elkerülhetetlennek a megkérdezettek válaszai alapján.
A parlamenti erőviszonyok szempontjából kulcsfontosságú, hogy a kisebb pártok szereplése miként alakítja a leendő magdeburgi törvényhozás összetételét. A Baloldal pártja egy százalékpontos növekedéssel 13 százalékra erősödött, miközben a Szociáldemokrata Párt stabilan tartja a 7 százalékos szintet. A Zöldek szintén javítani tudtak pozícióikon, egy százalékos emelkedéssel elérték a 5 százalékos küszöböt, ami a tartományi parlamentbe való visszajutásukat jelentené. A többpárti törvényhozás szerkezete éppen azt a célt nehezíti meg a radikális jobboldal számára, hogy abszolút többséget szerezzen. Minél több politikai formáció éri el a bejutási küszöböt, annál magasabb szavazatszámra van szükség az önálló kormányalakításhoz, így a megkérdezettek válaszai alapján az egypárti kormányzás esélye a CDU gyengülése ellenére is mérséklődött.
A szövetségi szinten és a keleti tartományokban egyaránt megfigyelhető újabb protestmozgalmak nem tudtak áttörést elérni Szász-Anhaltban. A Bündnis Sahra Wagenknecht, amely éles támadásokat intéz a tradicionális pártszerkezet ellen és nyitottságot mutat a jobboldali radikálisok irányába, továbbra is mindössze 4 százalékon áll, így jelen állás szerint kívül rekedne a törvényhozásán. A tartományi koalícióban jelenleg is helyet foglaló Német Demokrata Párt támogatottsága annyira alacsony, hogy a mérések során a nehezen számszerűsíthető egyéb kategóriába sorolták őket. Az 1149 választópolgár megkérdezésével július 23. és 28. között lefolytatott adatfelvétel pontosan lefedte azt az időszakot, amikor a szövetségi CDU belső személyi feszültségei és a berlini Christopher Street Day ellen elkövetett július 25-i támadás eseményei uralták a német közbeszédet.
A kutatás legmeglepőbb eredménye a két vezető miniszterelnök-jelölt személyes népszerűségi mutatóiban tapasztalható eltolódás. A mérések történetében első alkalommal fordult elő, hogy az AfD 35 éves csúcsjelöltje, Ulrich Siegmund megelőzte Sven Schulze regnáló miniszterelnököt. Siegmund munkájával a megkérdezettek 35 százaléka mutatkozott elégedettnek, míg a kereszténydemokrata politikus teljesítményét csupán 29 százalék értékelte pozitívan. Ez az eltolódás azért figyelemreméltó, mert 2025 szeptemberében, amikor Schulze gazdasági miniszterként átvette a csúcsjelölti pozíciót, mindkét politikus még egyaránt 20 százalékos tetszési indexszel rendelkezett.
A kereszténydemokraták által korábban alkalmazott politikai stratégia nem hozta meg a várt eredményeket a tartományban. Reiner Haseloff korábbi hosszú távú miniszterelnök 2026 januárjában önként adta át tisztségét Schulze számára, kifejezetten azzal a céllal, hogy az új vezető saját személyes támogatottságát építhesse ki a választási küzdelemre. A számok azt mutatják, hogy a váltás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Bár az ismertségi mutatók terén Schulze 65 százalékkal még szűken megelőzi a 63 százalékon álló Siegmundot, a lakossági elfogadottsága messze elmarad Haseloff korábbi éveinek kimagasló népszerűségi értékeitől.
A társadalmi csoportok szerinti bontás világosan megmutatja a két jelölt támogatottsági bázisa közötti alapvető eltéréseket. Siegmund elsősorban a fiatalabb korosztályok, a férfiak és az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezők körében örvend kiemelkedő népszerűségnek. Ezzel szemben Schulze kizárólag az idősebb szavazók körében tudott érdemi előnyt felmutatni, miközben a kereszténydemokrata profilhoz képest szokatlan módon az alacsonyabban képzett rétegeknél éri el a jobb eredményeit. A kereszténydemokraták, a szociáldemokraták és a liberálisok közös tartományi kormányának megítélése szintén folyamatosan romlik: a májusi 33 százalékos elégedettségi mutató mára 29 százalékra csökkent.
A koalíciós opciók megítélésében mély szakadék húzódik a különböző szavazói táborok között. A CDU szavazóinak döntő többsége, pontosan 82 százaléka határozottan elutasítja az együttműköd megkötését a jobboldali radikálisokkal, és csupán 16 százalékuk tekintene erre lehetőségként. Ugyanakkor az AfD szavazótábora megosztott ebben a kérdésben: 55 százalékuk támogatná a kereszténydemokratákkal való közös kormányzást, míg 39 százalékuk ellenszenvvel viseltetik a gondolat iránt. Ennél is bonyolultabb a helyzet a kereszténydemokrata bázison belül a Baloldal pártjával való esetleges együttműködés tekintetében, amely elkerülhetetlenné válhat, ha a CDU kitart a radikálisok kizárása mellett. A CDU-szavazók 52 százaléka elutasítja, 41 százaléka viszont elfogadhatónak tartaná a Baloldallal való koalíciót, miközben a Baloldal támogatóinak 91 százaléka nyitott lenne erre a szövetségre.
A választók által legfontosabbnak tartott politikai témák sorrendje lényegében változatlan maradt a májusi állapotokhoz képest. A felmérésben részt vevők továbbra is a migráció és az integráció kérdéskörét helyezik az első helyre, amelyet közvetlenül az oktatásügy és a gazdaság állapota követ. Ugyanakkor jelentős elmozdulás tapasztalható a társadalmi veszélyérzet alakulásában, ugyanis a jobboldali radikalizálódástól való félelem az elégedettségi listán a negyedik helyre emelkedett, maga mögé utasítva a munkanélküliség miatti aggodalmakat.
A szász-anhalti választási előkészületek jól tükrözik a kelet-németországi tartományokban zajló mélyreható politikai átalakulásokat. A tradicionális néppártok folyamatos térvesztése és a protestszavazatok csatornázása olyan új helyzetet teremtett, amelyben a korábbi kormányzási modellek már nem alkalmazhatók a megszokott módon. A választási szándékok stabilitása azt jelzi, hogy a szavazók jelentős része elköteleződött saját választása mellett, így az utolsó hetek kampányeseményei elsősorban a bizonytalanok megszólítására és a részvételi arány alakítására összpontosulhatnak.
A kormányzati munka megítélésének romlása közvetlen kihatással van a kormánypártok mozgásterére. A lakosság gazdasági bizonytalansága és az állami intézmények működésével kapcsolatos kritikák erősítik a rendszerkritikus hangokat. A szeptemberi voksolás eredménye így nemcsak Szász-Anhalt jövőbeni tartományi vezetését határozza meg, hanem érdemi jelzéssel szolgál a szövetségi politika szereplői számára is a keleti tartományok társadalmi hangulatáról.