Száz éve született Tony Bennett

A következő hét kulturális naptára ritka sűrűséggel kapcsol össze különböző műfajokat és korszakokat. A huszadik századi amerikai dal, a New Orleans-i jazz, a magyar Nyugat, az indiai költészet, a klasszikus hollywoodi mozi és a modern fejlődéslélektan ugyanabban a hét napban kínál alkalmat újraolvasásra, újrahallgatásra. A dátumok között több centenárium és félkerek jubileum is akad, ezért augusztus 1. teljes hete jóval gazdagabb lesz a szokásos évfordulós kalendáriumnál.

Augusztus 3-án lesz száz éve, hogy New York Astoria negyedében megszületett Tony Bennett. Olasz bevándorlók gyermekeként nőtt fel, édesapját korán elveszítette, kamaszként éneklő pincérként is dolgozott. A második világháborúban az amerikai hadsereg katonája volt Európában, majd a leszerelés után éneket tanult. Bob Hope figyelt fel rá, és ő javasolta, hogy az Anthony Benedetto név helyett Tony Bennettként lépjen színpadra. Az ötvenes évektől a nagy amerikai daloskönyv egyik legfontosabb tolmácsa lett, aki divatok változásán keresztül is megőrizte elegáns, közvetlen előadásmódját.

Bennett pályája azért is kivételes, mert a nosztalgia nem zárta múzeumba. A rockkorszakban sem próbálta fiatalabbnak mutatni magát, inkább új közönségekhez vitte ugyanazt a magas mércét. Az MTV Unplugged műsorában a kilencvenes években ismét tömegeket ért el, később Amy Winehouse, k. d. lang és Lady Gaga oldalán énekelt. Festőként Anthony Benedetto néven állított ki, közéleti szerepvállalásában pedig fontos maradt a polgárjogi mozgalom emléke. Századik születési jubileuma egy olyan előadóművészt idéz, aki közel nyolc évtizedes pályájával hidat épített a háború utáni Amerika és a streamingkorszak között.

Augusztus 4-én Louis Armstrong születésének 125. évfordulója kerül a figyelem középpontjába. Sokáig maga Armstrong is 1900. július 4-ét tekintette születési dátumának, az 1980-as években előkerült keresztelési irat azonban 1901. augusztus 4-ét rögzítette. New Orleans egyik legszegényebb negyedében nőtt fel, első kornettjét munkából félretett pénzén vásárolta. A fegyelmező intézet fúvószenekarában tanult meg komolyabban játszani, majd Joe „King” Oliver együttesében és saját Hot Five, illetve Hot Seven felvételein alakította át a jazz nyelvét.

Armstrong a zenekari játékból a szólista személyiségére helyezte át a hangsúlyt. Trombitahangja, ritmikai szabadsága, scat-éneklése és rekedtes hangja azonnal felismerhetővé tette. Világsztár lett egy olyan országban, ahol pályája nagy részében törvények és szokások választották el a fekete és fehér közönséget. Népszerűségét időnként túlzott alkalmazkodásként bírálták, közben nyilvánosan fellépett az iskolai szegregáció ellen, és lemondta szovjet turnéját, amikor az amerikai kormány hallgatását kifogásolta a little rock-i válság idején. A jubileum lehetőséget ad arra, hogy a kedves slágerek mögött ismét láthatóvá váljon a modern zenei előadás egyik legnagyobb újítója.

Ugyanezen a napon lesz 85 éve Babits Mihály halálának. A Nyugat költője, esszéistája, műfordítója és szerkesztője 1941. augusztus 4-én hunyt el Budapesten. Pályája a magyar modernség egyik tartóoszlopa: verseiben a formai fegyelem, a filozófiai kérdezés és a történelmi felelősség kapcsolódott össze. Dante Isteni színjátékának fordítása több nemzedék számára meghatározta a mű magyar hangját, a Jónás könyve pedig a hallgatás, a küldetés és az erkölcsi kötelesség drámájává vált. Gégebetegsége az utolsó években a beszédet is elvette tőle, mégis ekkor születtek életművének legmegrázóbb darabjai.

Babits évfordulója különösen alkalmas a szerkesztői örökség felidézésére. A Nyugat irányítójaként saját művei mellett írói pályák, viták és értékrendek alakításában is szerepet vállalt. A háború közeledtével egyre erősebben beszélt az erőszak és a tömeges lelkesedés veszélyéről. Ezt az örökséget ma könnyű ünnepi formulákba zárni, holott Babits legfontosabb szövegei kényelmetlen követelményt támasztanak: a művelt embernek akkor is meg kell szólalnia, amikor a közeg inkább engedelmességet vár tőle.

Augusztus 5-én két eltérő műfajban is nagy jubileum következik. 120 éve született John Huston, a klasszikus amerikai film egyik legönállóbb rendezője. A máltai sólyommal kezdődő rendezői pályája olyan műveket adott, mint A Sierra Madre kincse, a Key Largo, az Aszfaltdzsungel, az Afrika királynője és a Kallódó emberek. Huston filmjeiben a kaland gyakran erkölcsi próbává változik, a szereplők terveit pedig saját mohóságuk, gyengeségük vagy illúziójuk teszi tönkre. A Sierra Madre kincséért rendezőként és forgatókönyvíróként is Oscar-díjat kapott, miközben apját, Walter Hustont is díjhoz segítette; évtizedekkel később lányát, Anjelica Hustont rendezte Oscar-nyertes alakításban.

Aznap lesz hatvan éve, hogy Nagy-Britanniában megjelent a Beatles Revolver című albuma. A lemez a zenekart végleg elmozdította a koncerten könnyen reprodukálható popdaloktól a stúdióban megalkotott hangvilág felé. Az Eleanor Rigby vonósai, a Love You To indiai hangszerei, a Taxman metsző társadalmi iróniája és a Tomorrow Never Knows szalagkísérletei egyetlen albumon belül mutatták meg, milyen gyorsan tágult a populáris zene lehetőséghatára. A Revolver sikere hozzájárult ahhoz, hogy a nagylemezt önálló műként, egységes alkotói állításként kezdjék hallgatni, ne dalok alkalmi gyűjteményeként.

Augusztus 6-án Lucille Ball születésének 115. évfordulója idézi fel a televíziós vígjáték egyik alapfiguráját. Az I Love Lucy az ötvenes években amerikai családok millióinak esti közös élménye lett. Ball fizikai komikuma, pontos ritmusérzéke és az a képessége, hogy saját hiúságát is nevetségessé tegye, máig működő jeleneteket teremtett. Férjével, Desi Arnazzal létrehozott vállalatuk, a Desilu a sorozatgyártás technikájára és üzleti modelljére is hatott. Ball később nagy hollywoodi stúdiót vezetett, így a képernyőn látható komika mögött a televíziós ipar egyik legerősebb női döntéshozója állt.

Augusztus 7-én két, egymástól távoli életút kínál erős kontrasztot. 150 éve született Leeuwardenben Margaretha Geertruida Zelle, akit a világ Mata Hari néven ismert meg. Keleti táncosként épített magának egzotikus színpadi személyiséget Párizsban, majd az első világháború alatt kémkedéssel vádolták és 1917-ben kivégezték. Az utókor sokszor mindenható csábító kémként ábrázolta, miközben a fennmaradt iratok jóval bizonytalanabb képet adnak tevékenységének katonai jelentőségéről. A legenda szívósabbnak bizonyult a tényeknél: regények, filmek, színdarabok és divatképek sora formálta tovább azt a figurát, amelyet részben maga Zelle talált ki.

Szintén augusztus 7-én lesz 85 éve Rabindranath Tagore halálának. A bengáli költő, író, zeneszerző, festő és oktatási reformer 1913-ban kapta meg az irodalmi Nobel-díjat, első ázsiai kitüntetettként. A Gítándzsali versei tették világszerte ismertté, ám életműve jóval szélesebb: regényeket, drámákat, esszéket és több ezer dalt írt, Santiniketanban pedig olyan iskolát hozott létre, amely a természet közelségét, a művészetet és a szabadabb tanulást állította középpontba. A nacionalizmus tömegmozgató erejét bírálta, miközben India kulturális önállóságát képviselte. Dalai közül lett India és Banglades himnusza is.

Augusztus 8-án Hajnóczy Péter halálának 45. évfordulója következik. Az író mindössze 38 éves volt, amikor 1981-ben meghalt, rövid életműve mégis a késő huszadik századi magyar próza egyik legsűrűbb fejezete lett. A halál kilovagolt Perzsiából az alkoholizmus, a szerelem és az önpusztítás tapasztalatát tárgyilagos pontossággal szerkesztette irodalommá, a Jézus menyasszonya és novellái pedig a kiszolgáltatottság, az intézményi erőszak, a szorongás és a szabadság kérdéseit vitték groteszk végpontokig. Hajnóczy körül erős életrajzi legenda alakult ki; a jubileum akkor szolgálja legjobban az emlékezetét, ha a tragikus sors helyett ismét a szövegek fegyelmére és radikalizmusára irányítja a figyelmet.

Augusztus 9-én Jean Piaget születésének 130. évfordulója zárja a hetet. A svájci kutató eredetileg természettudományokkal foglalkozott, majd a gyermekek gondolkodásának fejlődését kezdte vizsgálni. Megfigyelései azt az akkor újszerű felismerést tették széles körben elfogadottá, hogy a gyermek nem kisebb tudású felnőtt: másképp rendezi tapasztalatait, és aktívan építi fel a világról alkotott fogalmait. Szakaszokra osztott elméletének több részletét azóta vitatták és módosították, az oktatásra gyakorolt hatása mégis óriási. A felfedezés, a játék és az életkornak megfelelő feladatok szerepéről ma is az ő munkái nyomán beszél a pedagógia.

Ugyanerre a napra esik Hieronymus Bosch halálához kapcsolódó emléknap 510. évfordulója. A festő halálának pontos dátuma nem ismert, a Szent János-székesegyház testvérületének kápolnájában 1516. augusztus 9-én tartottak érte gyászmisét. A gyönyörök kertje, a Szent Antal megkísértése és más művei szörnyekkel, képtelen szerkezetekkel és nyugtalanító emberi jelenetekkel népesítették be az európai képzeletet. Bosch képei egyszerre kötődnek a késő középkori vallásos gondolkodáshoz és hatnak meghökkentően modernnek; éppen ezért minden korszak új magyarázatot próbál találni rájuk.

A 2026. augusztus 3–9. közötti naptár ereje az eltérő életművek közelségében rejlik. Bennett és Armstrong a dal előadását változtatta meg, a Beatles a hangstúdiót tette alkotóeszközzé, Ball a televíziós komédiát és annak üzleti hátterét formálta, Babits, Tagore és Hajnóczy az író erkölcsi és nyelvi lehetőségeit vizsgálta. Piaget a gyermekről alkotott képet alakította át, Bosch és Mata Hari pedig azt mutatja, milyen hosszú életűvé válhat egy képi világ vagy gondosan felépített mítosz. A jubileumok akkor kapnak értelmet, amikor alkalmat teremtenek a művekhez való visszatérésre, és nem merülnek ki egy gyors dátumfelidézésben.