A francia szélsőjobboldal átírná a klímapolitikát

Amikor a hőmérő higanyszála negyven fok fölé emelkedett Párizsban az év legforróbb napjain, Jordan Bardella, a francia nemzeti-populista Nemzeti Tömörülés elnöke egy részletesen felvett videóüzenetben fordult a nyilvánossághoz. A légkondicionált irodájából bejelentkező pártvezető szokatlan hangsúlyokat használt: hosszan és kimérten beszélt a klímahullámok jelentette fenyegetésről, a környezeti kihívások súlyáról és az állam azonnali cselekvési kötelezettségéről. Az utóbbi időszakig a harmincadik életévéhez közeledő politikus szinte kizárólag gazdasági kérdésekkel, a vásárlóerő védelmével és a bevándorlás témájával építette saját imázsát, miközben a környezetvédelmi és éghajlati vitákat szorgalmasan elkerülte. A Franciaországot elárasztó, egymás után érkező perzselő hőséghullámok és a déli országrészben pusztító, kétszázezer ember evakuálását igénylő erdőtüzek nyomán azonban a párt vezetésében gyökeres változás állt be. A klímapolitika elhallgatásának vagy nyílt tagadásának korszaka végérvényesen véget ért a szélsőjobboldali alakulatnál, átadva a helyét egy nagyon is tudatos, a választói elvárásokhoz igazított új stratégiának, írta cikkében a Neue Zürcher Sonntagszeitung.

Évtizedeken keresztül a párt elődje, a Nemzeti Front nyíltan éghajlatszkeptikus vonalat vitt. A pártalapító Jean-Marie Le Pen a kétezres években még kijelentette, hogy a klíma semmilyen irányú változása nem emberi tevékenység eredménye, később pedig egyenesen óriási csalásnak nevezte a globális felmelegedés teóriáját, amellyel szerinte csupán a nemzetközi tudományos testületek diktatúráját próbálják igazolni. Amikor lánya, Marine Le Pen átvette a párt irányítását, elindította a szalonképessé tételi folyamatot, amelynek keretében eltávolodott az apja szélsőséges megnyilvánulásaitól. Bár maga Marine Le Pen igyekezett kerülni a klímaváltozással kapcsolatos legélesebb kijelentéseket, a párt prominens politikusai rendszeresen megkérdőjelezték a tudományos konszenzust. Thomas Ménagé, a nemzetgyűlési frakció jelenlegi szóvivője alig néhány éve még a nyilvánosság előtt gúnyolódott a felmelegedés teóriáján az aktuális hűvös időjárásra hivatkozva, míg Christophe Barthès képviselő nyíltan kétségbe vonta az emberi felelősséget, hivatkozva a fősodortól eltérő nézeteket valló kutatókra.

A valóság azonban keményen rátelepedett a francia belpolitikára. A déli régiókban tomboló erdőtüzek, az egymást követő rendkívüli hőségperiódusok és a történelmi mértékű szárazságok eloszlatták az éghajlati válság tagadásának lehetőségét. A hatóságok az elmúlt időszakban a második világháború óta nem látott mértékű lakossági kimenekítéseket hajtottak végre a veszélyeztetett déli és délnyugati területeken. Ebben a megváltozott környezetben a Nemzeti Tömörülés – ellentétben más európai jobboldali radikális pártokkal – stratégiát váltott. A párt képviselői a televíziós stúdiókban ma már azt hangoztatják, hogy soha nem voltak klímaszkeptikusok, míg a korábbi tudománytagadó kijelentéseiket félreértéseknek vagy egyszerű tévedéseknek titulálják. A tudományos tények elfogadása azonban nem jelenti azt, hogy a párt beállt volna a hagyományos zöld politikák mögé. A probléma gyökerének elismerését követően a megvalósítandó eszközök tekintetében a jobboldali alakulat egy sajátos, technokrata és szuverenista koncepciót dolgozott ki.

A kibocsátáscsökkentés és a tiszta energiára való átállás terén a Nemzeti Tömörülés egyetlen varázsreceptre esküszik, ez pedig az atomenergia. Mivel Franciaország elektromosáram-termelésének jelentős része alacsony szén-dioxid-kibocsátású nukleáris erőművekből származik, Marine Le Pen a francia ipari függetlenség és a klímavédelem legfőbb bástyájaként tekint erre a szektorra. A politikus azt ígéri a választóknak, hogy hatalomra kerülése esetén húsz új nukleáris reaktort építtet az országban, miközben teljes moratóriumot rendel el a szélerőművek építésére, sőt a meglévő szélturbinák lebontását is szorgalmazza. Álláspontja szerint a szélerőművek elcsúfítják a francia vidéki tájat és bizonytalan energiatermelést nyújtanak, így a napelem-parkok fejlesztésének szüneteltetésével együtt a megújuló energiaforrásokat háttérbe szorítaná a nukleáris kapacitások javára.

A szélsőjobboldali párt klímapolitikájának határait a vásárlóerő védelme jelöli ki. Marine Le Pen és Jordan Bardella határozottan elutasítják a fosszilis tüzelőanyagok megadóztatását vagy árának mesterséges emelését, mivel ez meglátásuk szerint elsősorban az alacsony jövedelműeket és a vidéki lakosságot sújtja, akik a mindennapi mobilitásuk során autójuk használatára vannak kényszerülve. A párt éppen ezért az üzemanyagok, a gáz és a fűtőolaj áfájának drasztikus csökkentését követeli, a fosszilis energiákat pedig alapvető létszükségletnek minősíti, amelyeket az államnak tilos büntetőadókkal sújtania. A politikai elemzők rámutatnak, hogy ez a megközelítés a rövid távú lakossági megelégedettséget és a megszokott életmód fenntartását helyezi előtérbe, figyelmen kívül hagyva a fenntarthatósági és szerkezeti átalakítási kényszereket.

A Nemzeti Tömörülés az elmúlt évek kormányzati környezetvédelmi intézkedéseit büntető ökológiának nevezi, a korábbi szabadságot az ökológia felett elvét váltva fel egy populista klímaprogrammal. Ennek szellemében a törvényhozásban keményen felléptek a nagyvárosi alacsony kibocsátási övezetek megszüntetése érdekében, amelyek a régebbi, szennyezőbb járművek kitiltásával korlátozzák a kispénzű autósok közlekedését. Bár a törvényalkotási kísérletet az alkotmánybíróság megállította, a kezdeményezés elnyerte a párt szavazóbázisának támogatását. Ugyanakkor a választói elvárások átalakulása a Nemzeti Tömörülést is cselekvésre kényszerítette: a felmérések szerint a szavazóik több mint nyolcvan százaléka aggódik a szélsőséges időjárási események miatt, és kétharmaduk elvárja, hogy a párt érdemi környezetvédelmi válaszokat adjon.

A nyomásra válaszul a párt képviselői bemutatták a sajtóban a saját klímatervüket, amelynek középpontjában a hűtési infrastruktúra tömeges kiépítése áll. A javaslat lényege, hogy az állam finanszírozza a klímaberendezések tömeges beszerelését az iskolákban, a kórházakban, a bölcsődékben és az idősotthonokban, megvédve a legveszélyeztetettebb társadalmi csoportokat a gyilkos kánikulától. Amikor a kritikusok és a környezetvédelmi szakértők felhozták, hogy a klímaberendezések tömeges használata jelentős villamosenergia-fogyasztással jár és a kültéri levegő felmelegítésével tovább fokozza a városi hősziget-hatást, a párt vezetése elutasította a felvetéseket. A megvalósítás pénzügyi háttere körüli bizonytalanságok, a negyvenmilliárd eurósra becsült költségvetés forrásainak hiánya és az átfogó városi zöldítési vagy talajmentési stratégiák hiánya miatt a szakértők szkeptikusan fogadják a tervezetet. A klímaalkalmazkodás technológiai leegyszerűsítése és az intenzív mezőgazdasági modell feltétel nélküli védelme mutatja a jobboldali radikálisok valódi mozgásterét.